Szombati 7-es - A brüsszeli levegő

Bizony vigyázni kell ezzel az Európai Unióval. Felrémlik bennünk Kövér László nyári intése: még Navracsics Tibor uniós biztost is milyen gyorsan megfertőzte a brüsszeli levegő. Elfelejtette vele, miként szállt szembe a Fidesz frakcióvezetőjeként 2006 és 2009 között egyedül a baloldali-liberális förgeteggel a parlamentben, hogy aztán jutalmul az uniós fővárosba utazhasson. Csak legyűrte a brüsszeli kór. Kár érte, mert Navracsics - miközben teljes frakciója kivonult mögüle a parlamenti ülésteremből, amikor az akkori miniszterelnök felszólalt - igen sokat tett az illiberális demokráciáért, még annak 2009-es kötcsei meghirdetése előtt. Most meg lám, miket nem mond.

Azt mondja karácsony másnapján a Lánchíd rádiónak, bevett szokás, hogy ha a nemzeti kormányoknak valamilyen népszerűtlen lépést kell megtenniük, bűnbakként az Unióra hivatkoznak, különösen az Európai Bizottságra, mint legfőbb mumusra. Az uniós sikerek fényében bezzeg szívesen sütkéreznek. Hát ez már nem heveny fertőzés. Ez maga a halálos kór.

Másfelől: elég nagy tragédiája Európának, hogy még egy Navracsicsnak is Brüsszelbe kellett költöznie, hogy felismerje a „bevett szokást”. Még nagyobb baj, hogy ezt a „bevett szokást” a magyar kormányfő gyakorolja legbüszkébben azzal, hogy a brüsszeli föderalista diktátum – bár még szándékról sem beszélhetünk, nem hogy diktátumról – erőteljes ostromával egyben szemétdombra hajítja a politikailag korrekt beszédet is. A mára kissé unalmassá vált francia forradalmat, a felvilágosodást, egyén és közösség sajátos európai viszonyát, mindazt, amit eddig Európa lényegének gondoltunk.

Teszi mindezt úgy, hogy nem mond helyette semmit, csak ráncigál magával mindenkit a nemzeti szuverenitás megőrzésének fenyegető sötétjébe, miközben a korrekt beszéd elleni sikongatásával lehetetlenné tesz minden értelmes gondolatcserét az Unió jövőjéről. Ha vágya teljesül, és mindenki illiberális nyelven szólal majd meg, már nem Európa jövője, hanem a léte marad egyedüli témának.

Nincs még minden veszve, ha egyszer a felhevülten föderalizmus-ellenes Magyar Hírlapban a leköszönő szocialista európai parlamenti elnök, Martin Schulz helyére pályázó olasz néppárti Antonio Tajani dicséri Schulz erőfeszítéseit, hogy megértesse az EP nemzetközi jelentőségét. Tajani maga is tiszteletben tartja a nemzeti víziókat, de célja mindig is az egyesítés volt, nem a megosztás. A parlament hatalma és ereje a szabad választásokon és a demokrácián alapul – teszi hozzá. Mi pedig egy pillanatig elbambulunk azon, hányszor átkozta ki a brüsszeli adminisztrációs „szatócsboltot” Orbán Viktor, amiért úgy gyakorolja a hatalmat, hogy nem bírja „a nép” felhatalmazását. A magyarnak meg gyanús ugyan, hogy túl sokat van itt hivatkozva népre és nemzetre, de ennyi azért elég, hogy az Unió kurflis utcáin járatlan polgárokat Brüsszel ellen mozgósítsa. (Pedig az Európai Bizottság elnökét az Európai Tanács - az állam- és kormányfői testület - jelöli és a biztosokkal együtt az EP hagyja jóvá. Ilyen alapon a nemzeti kormány, vagy a köztársasági elnök legitimitása is megkérdőjelezhető volna, hiszen nem közvetlenül választják meg őket, hanem – papíron legalább is - a képviseleti demokrácia törvényei szerint.)

De ez csak mellékszál. A lényeg mégis csak az, meddig viseli el az európai közösség, hogy ő finanszírozza egy tagállami egér föderációellenes ordibálását, s autoriter politizálását. Meglehet persze, 2017 a „lázadás éve” lesz, a jobboldali szólisták kórussá terebélyesednek, de az csak azt fogja bizonyítani, hogy Európa nemzetei éretlenek a felismerésre, hogy a földrésznek csak akkor van jövője, ha integrációja elmélyül. Bűzlik az az „érv”, hogy az integráció veszélyezteti a nemzeti szuverenitást. A politikai ellenvetés e bűzben azt szimatolja, a magyar kormányfő csak attól félti saját hatalmát, hogy egy föderalista Európa szigorúbban számon kérné rajta az európai normákat. Azokat, amelyeket Orbán azzal hárít el tudatosan, hogy egybemossa a teremtőt és a teremtettet. Az államalkotó nemzetet magával az állammal. Ráadásul saját illiberális államával. Saját és kormánya mellőzöttségét, a nemzet mellőzöttségével, holott ezek nem ugyanazok.

A kormányfő Donald Trumppal állna bosszút Európán. Bár azt gondoljuk, túl szárnyalóak ágyasi vágyai, azért muszáj észrevenni a lelki és praxis-rokonságát a megválasztott amerikai elnökkel. Az most szinte mellékes, hogy a leendő Trump-kormány tervezett összetételén kezdhet elgondolkodni a lecsúszástól félő, Trumpra szavazó amerikai középosztály (az eddig ismert jelöltek összvagyona a Forbes szerint több mint 4,5 milliárd dollár, amivel az USA történelmének legvagyonosabb kormánya lehet). De éppen a héten olvashattuk az izraeli telepbővítéseket a szokásos amerikai vétó elmaradásával elítélő Biztonsági Tanács-határozatot kommentáló Trump twitter-üzenetét. „Az ENSZ-nek óriási lehetőségei lennének, de mostanra olyan lett, mint egy klub, amelyben a tagok összejönnek, beszélgetnek, és jól szórakoznak. Szomorú! Január 20. után másképp lesznek a dolgok” – így a beiktatására váró elnök. Orbán és Trump: csak a vagyon és a hatalom nagysága ég és föld. A stílus ugyanaz.

Volna mit reparálni az egyesült nemzeteken és az Európai Unión, de a nagyhatalmi játszmákkal együtt is, mindkettőt kimagasló emberi teljesítménynek gondoljuk. Egyben nem hisszük, hogy csaknem kétszáz tagállam helyett majd egyetlen ország – még ha világhatalom is - elnöke fogja megmondani, mi a teendő.

Borzongva várjuk, mit javasol majd az Egyesült Államok, mondjuk az emberiség legnagyobb kompromisszuma, Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának a helyére tenni. Amely bizonyos szempárokkal szemlélve nem más, mint politikailag korrekt beszéd egy múlt századi szivarfüstös klubban. Ahol kissé ellustultunk, de legalább jól éreztük magunkat.

Szerző
Friss Róbert

Tagadnak az orosz sílövőnők

Publikálás dátuma
2016.12.31. 06:54
Illusztráció. Fotó: Szalmás Péter
Ártatlannak vallja magát Jana Romanova orosz sílövőnő, akit csapattársával, Olga Viljuhinával meghatározatlan időre tiltott el a nemzetközi sportági szövetség (IBU). Mindketten tagjai voltak a 2014-es szocsi téli olimpián ezüstérmes 4x6 km-es váltónak. Pozitív doppingtesztjük nem volt, viszont nevük szerepel a december 22-én nyilvánosságra hozott második McLaren-jelentésben.

Ennek az anyagnak készítője Richard McLaren kanadai jogász, aki a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) megbízásából egy független bizottságot hozott létre a az oroszországi doppingvétségek kivizsgálására. A bizottság újravizsgálta az összes orosz sportoló mintáját, melyeket a 2010-es vancouveri téli olimpián, a szocsi játékokon és a 2012-es londoni nyári olimpián vettek. Az első jelentés szerint összesen 643 pozitív orosz eredményt próbáltak eltitkolni 2011-2015. között. A második ennél is döbbenetesebb állítást tartalmaz: több mint ezerre teszi azoknak az orosz olimpikonoknak és paralimpikonoknak a számát, akik az orosz állam tudtával és aktív közreműködésével tiltott szerekhez nyúltak, a pozitív minták azonban nem kerültek nyilvánosságra.

Az eltiltott sílövők tagadják vétkességüket és jogi úton keresik igazukat, álláspontjuk szerint pozitív lelet nélkül nem lehet őket doppingvétségért eltiltani.

A Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) a riói játékok előtt a nemzetközi sportági szövetségekre bízta, hogyan döntenek az oroszok részvételéről. Craig Reedie, a WADA elnöke július 18-án szólította fel a NOB-ot, hogy zárja ki az oroszokat az olimpiáról, mert bizonyítékok állnak rendelkezésre, hogy az állam aktív közreműködésével doppingoltak a sportolók. A Nemzetközi Atlétikai Szövetség (IAAF) 68 orosz versenyzőnek megtiltotta a részvételt a nyári játékokon, és csak azok állhattak rajthoz, akik nem Oroszországban éltek és készültek fel az olimpiára.

Drasztikusabban járt el a Nemzetközi Paralimpiai Bizottság (IPC), amely a teljes orosz csapatot kizárta a játékokról. A döntés után több orosz parasportoló a Nemzetközi Sportdöntőbírósághoz (CAS) nyújtott be jogorvoslati kérelmet.

Szerző

Ki a jobb: Jürgen Klopp vagy Guardiola?

Félelmetes formában játszik a londoni Chelsea. Antonio Conte csapatának minden esélye megvan arra, hogy az angol labdarúgó bajnokságban megszerezze sorozatban 13. bajnoki győzelmét is. Annál is inkább, mert Diego Costa és N’Golo Kante ismét az olasz tréner rendelkezésére állhat. Eltiltás miatt mindketten hiányoztak a Bournemouth elleni karácsonyi találkozóról, amelyen az együttes klubrekordot állított be a 12-es győzelmi szériával. 

Az Arsenal egykori csillaga, Paul Merson szerint szombaton a Chelsea a Stoke Cityt is két vállra fekteti. „A londoniak más minőséget képviselnek. Meggyőződésem, hogy meglesz a sorban 13. diadal” – fejtette ki a Sky Sportsnak. Conte eleinte 4-3-3-as formációban játszatta csapatát, de a szeptemberi, Arsenal ellen elszenvedett vereség után átállt a 3-4-3-ra, ami eddig nyerő formációnak bizonyult. Olyannyira, hogy azóta csak két gólt kapott a csapat.

Rangadót rendeznek Liverpoolban. Jürgen Klopp második helyen álló együttese ugyanis a harmadik helyezett Manchester Cityt fogadja. Nagy meccs lesz ez mind a német tréner, mint Pep Guardiola számára. Sokan őket tartják a világ legjobb edzőinek, ezért a londoni sajtó úgy harangozza be a meccset, hogy eldől, melyikük a jobb. Klopp 4-2-3-1-es felállásban küldi pályára csapatát, az egyedüli csatár Sturridge lesz, őt Firmino, Lallana és Mane hármasa segíti. Guardiola szintén a 4-2-3-1-et részesíti előnyben, a kékeknél Sergio Agüero mögött Sterling, David Silva és De Bruyne támadhat. A hazaiak mellett szól, hogy a City 2014 óta nem tudott nyerni a Poolsszal szemben. Legutóbb a Liverpool 3-0-ra nyert az Anfield Roadon.

Premier League, 19. forduló. Burnley-Sunderland, Chelsea-Stoke (Tv.: 16.00 Spíler TV), Leicester-West Ham, Manchester United-Middlesbrough, Southampton-West Brom, Swansea-Bournemouth, Liverpool-Manchester City (Tv.: 18.30 Spíler TV). Vasárnap. Watford-Tottenham (Tv.: 14.30 Spíler TV), Arsenal C. Palace (Tv.: 17.00 Spíler TV).

Az élcsoport: 1. Chelsea 46, 2. Liverpool 40, 3. M. City 39.

Szerző