Szombati 7-es - A brüsszeli levegő

Bizony vigyázni kell ezzel az Európai Unióval. Felrémlik bennünk Kövér László nyári intése: még Navracsics Tibor uniós biztost is milyen gyorsan megfertőzte a brüsszeli levegő. Elfelejtette vele, miként szállt szembe a Fidesz frakcióvezetőjeként 2006 és 2009 között egyedül a baloldali-liberális förgeteggel a parlamentben, hogy aztán jutalmul az uniós fővárosba utazhasson. Csak legyűrte a brüsszeli kór. Kár érte, mert Navracsics - miközben teljes frakciója kivonult mögüle a parlamenti ülésteremből, amikor az akkori miniszterelnök felszólalt - igen sokat tett az illiberális demokráciáért, még annak 2009-es kötcsei meghirdetése előtt. Most meg lám, miket nem mond.

Azt mondja karácsony másnapján a Lánchíd rádiónak, bevett szokás, hogy ha a nemzeti kormányoknak valamilyen népszerűtlen lépést kell megtenniük, bűnbakként az Unióra hivatkoznak, különösen az Európai Bizottságra, mint legfőbb mumusra. Az uniós sikerek fényében bezzeg szívesen sütkéreznek. Hát ez már nem heveny fertőzés. Ez maga a halálos kór.

Másfelől: elég nagy tragédiája Európának, hogy még egy Navracsicsnak is Brüsszelbe kellett költöznie, hogy felismerje a „bevett szokást”. Még nagyobb baj, hogy ezt a „bevett szokást” a magyar kormányfő gyakorolja legbüszkébben azzal, hogy a brüsszeli föderalista diktátum – bár még szándékról sem beszélhetünk, nem hogy diktátumról – erőteljes ostromával egyben szemétdombra hajítja a politikailag korrekt beszédet is. A mára kissé unalmassá vált francia forradalmat, a felvilágosodást, egyén és közösség sajátos európai viszonyát, mindazt, amit eddig Európa lényegének gondoltunk.

Teszi mindezt úgy, hogy nem mond helyette semmit, csak ráncigál magával mindenkit a nemzeti szuverenitás megőrzésének fenyegető sötétjébe, miközben a korrekt beszéd elleni sikongatásával lehetetlenné tesz minden értelmes gondolatcserét az Unió jövőjéről. Ha vágya teljesül, és mindenki illiberális nyelven szólal majd meg, már nem Európa jövője, hanem a léte marad egyedüli témának.

Nincs még minden veszve, ha egyszer a felhevülten föderalizmus-ellenes Magyar Hírlapban a leköszönő szocialista európai parlamenti elnök, Martin Schulz helyére pályázó olasz néppárti Antonio Tajani dicséri Schulz erőfeszítéseit, hogy megértesse az EP nemzetközi jelentőségét. Tajani maga is tiszteletben tartja a nemzeti víziókat, de célja mindig is az egyesítés volt, nem a megosztás. A parlament hatalma és ereje a szabad választásokon és a demokrácián alapul – teszi hozzá. Mi pedig egy pillanatig elbambulunk azon, hányszor átkozta ki a brüsszeli adminisztrációs „szatócsboltot” Orbán Viktor, amiért úgy gyakorolja a hatalmat, hogy nem bírja „a nép” felhatalmazását. A magyarnak meg gyanús ugyan, hogy túl sokat van itt hivatkozva népre és nemzetre, de ennyi azért elég, hogy az Unió kurflis utcáin járatlan polgárokat Brüsszel ellen mozgósítsa. (Pedig az Európai Bizottság elnökét az Európai Tanács - az állam- és kormányfői testület - jelöli és a biztosokkal együtt az EP hagyja jóvá. Ilyen alapon a nemzeti kormány, vagy a köztársasági elnök legitimitása is megkérdőjelezhető volna, hiszen nem közvetlenül választják meg őket, hanem – papíron legalább is - a képviseleti demokrácia törvényei szerint.)

De ez csak mellékszál. A lényeg mégis csak az, meddig viseli el az európai közösség, hogy ő finanszírozza egy tagállami egér föderációellenes ordibálását, s autoriter politizálását. Meglehet persze, 2017 a „lázadás éve” lesz, a jobboldali szólisták kórussá terebélyesednek, de az csak azt fogja bizonyítani, hogy Európa nemzetei éretlenek a felismerésre, hogy a földrésznek csak akkor van jövője, ha integrációja elmélyül. Bűzlik az az „érv”, hogy az integráció veszélyezteti a nemzeti szuverenitást. A politikai ellenvetés e bűzben azt szimatolja, a magyar kormányfő csak attól félti saját hatalmát, hogy egy föderalista Európa szigorúbban számon kérné rajta az európai normákat. Azokat, amelyeket Orbán azzal hárít el tudatosan, hogy egybemossa a teremtőt és a teremtettet. Az államalkotó nemzetet magával az állammal. Ráadásul saját illiberális államával. Saját és kormánya mellőzöttségét, a nemzet mellőzöttségével, holott ezek nem ugyanazok.

A kormányfő Donald Trumppal állna bosszút Európán. Bár azt gondoljuk, túl szárnyalóak ágyasi vágyai, azért muszáj észrevenni a lelki és praxis-rokonságát a megválasztott amerikai elnökkel. Az most szinte mellékes, hogy a leendő Trump-kormány tervezett összetételén kezdhet elgondolkodni a lecsúszástól félő, Trumpra szavazó amerikai középosztály (az eddig ismert jelöltek összvagyona a Forbes szerint több mint 4,5 milliárd dollár, amivel az USA történelmének legvagyonosabb kormánya lehet). De éppen a héten olvashattuk az izraeli telepbővítéseket a szokásos amerikai vétó elmaradásával elítélő Biztonsági Tanács-határozatot kommentáló Trump twitter-üzenetét. „Az ENSZ-nek óriási lehetőségei lennének, de mostanra olyan lett, mint egy klub, amelyben a tagok összejönnek, beszélgetnek, és jól szórakoznak. Szomorú! Január 20. után másképp lesznek a dolgok” – így a beiktatására váró elnök. Orbán és Trump: csak a vagyon és a hatalom nagysága ég és föld. A stílus ugyanaz.

Volna mit reparálni az egyesült nemzeteken és az Európai Unión, de a nagyhatalmi játszmákkal együtt is, mindkettőt kimagasló emberi teljesítménynek gondoljuk. Egyben nem hisszük, hogy csaknem kétszáz tagállam helyett majd egyetlen ország – még ha világhatalom is - elnöke fogja megmondani, mi a teendő.

Borzongva várjuk, mit javasol majd az Egyesült Államok, mondjuk az emberiség legnagyobb kompromisszuma, Az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának a helyére tenni. Amely bizonyos szempárokkal szemlélve nem más, mint politikailag korrekt beszéd egy múlt századi szivarfüstös klubban. Ahol kissé ellustultunk, de legalább jól éreztük magunkat.

2016.12.31 07:12

A fiatalok közt is élvonalban a legendás „Doktor”

Publikálás dátuma
2019.04.18 12:40
Valentino Rossi
Fotó: AFP/ JUAN MABROMATA
Nincs MotoGP Valentino Rossi nélkül. A már 40. életévét betöltött versenyző sorozatban kétszer szerzett második helyével a világbajnoki összetettben is feljött a dobogó második fokára, mindössze három ponttal lemaradva az éllovas Andrea Doviziosotól.
A „Doktort” valószínűleg kevés embernek kell bemutatni. 384 futamon állt eddig rajthoz, 115 győzelme, 237 dobogója, 65 pole pozíciója és összesen kilenc világbajnoki címe önmagáért beszél. Ugyanakkor az is igaz, hogy legutolsó vb sikerét 2009-ben aratta, azóta nem tudott a szezon legvégén felülni a trónra. Karrierje mélypontja volt a két eltöltött év a Ducatinál (2011-2012), utána pedig hiába tért vissza a Yamahához, és lett háromszor is második összetettben, valaki mindig kiénekelte azt a történelmi tizedik vb-t a szájából. 
Marc Márquez a jelenlegi mezőny legkiemelkedőbb pilótája. A 26 éves spanyol versenyző már 7 világbajnoki elsőségnél jár, hat MotoGP-szezonjából ötször ő végzett az élen, külön kiemelkedő teljesítmény az, hogy rögtön az első évében képes volt mindenkit maga mögé utasítani. Márquez mellett azonban Rossinak több riválissal is komolyan fel kell vennie a versenyt, csapattársa Maverick Vinales, a suzukis Alex Rins, valamint a Ducatinál Dovizioso számítanak jelenleg még a legnagyobbak között ebben az idényben. 
Rossi ennek ellenére folyamatosan szállítja a jó eredményeket a fiatalok között is. A tavalyi szezonban úgy lett harmadik, hogy a Yamaha rossz konstrukciót épített, mindössze egyetlen egy győzelme volt, amit Vinales szerzett Ausztráliában. 
Idén már a tesztek után biztatóbb volt a csapat helyzete, érdekes, hogy Vinales nagyon dicsérte a motort és egyértelműen a vb-címet vette célba, a rutinos olasz ennél azért finomabban fogalmazott. Az eddigi három futam pedig Rossi állítását támasztja alá, határozottan jobb lett a váz, de egyelőre a Ducati és a Honda is leheletnyivel előrébb jár, sőt, a Suzuki is a végsebességet leszámítva top konstrukció. 
Rossi egy ötödik hellyel kezdett Katarban, azonban így is mindössze hat tizeddel kapott ki a győztes Doviziosotól. Argentínában már a dobogón pezsgőzhetett, miután nagy csatában felülmúlta honfitársát. A múlt vasárnapi Amerikai Nagydíjon pedig a pálya abszolút királya, Márquez elesett, a győzelem esélye így Rossi ölébe hullott, miután ő haladt a spanyol mögött. Alex Rins azonban szorosan követte őt, és jobb tempót tudott menni, néhány körrel a vége előtt megelőzte a Doktort élete első királykategóriás győzelmét szerezve ezzel. Érdemes megjegyezni azt is, hogy Rossi mindhárom alkalommal csapattársa előtt végzett, Vinales teljesítménye pedig eddig eléggé hullámzó, mindössze 14 pontot gyűjtött eddig az olasz 51 pontjával szemben.
Valentino Rossi még 40 évesen is formában van és felveszi a versenyt a jóval fiatalabb versenyzőtársakkal szemben, egyelőre a Yamahának még valami hiányzik ahhoz, hogy egyértelműen világbajnoki esélyesnek lehessen kikiáltani a Doktort, azonban egy biztos: kihozza a maximumot a motorból, és minden esélyt igyekszik megragadni a győzelemre. Ha így folytatja, még évekig a MotoGP-család tagja lehet az élő legenda.
Frissítve: 2019.04.18 12:40

A BL-ről álmodik az FTC brazilja

Publikálás dátuma
2019.04.18 11:15
Isael Barbosa
Fotó: Szalmás Péter
„A Ferencváros nagy klub, komoly múlttal. Tetszik, hogy a bajnoki cím megszerzése a cél, de az is motivált, hogy esélyem lehet akár a Bajnokok Ligájában is játszani” – mondta Isael da Silva Barbosa.
Nem a Ferencvároshoz februárban csatlakozó Isael da Silva Barbosa a labdarúgó NB I történetének első brazil légiósa, ám a 30 éves támadó egy tekintetben mindenképpen kiemelkedik a Magyarországra igazoló honfitársai közül. Értékét 2,8 millió euróra taksálja az átigazolási ügyekben mértékadó Transfermarkt, ezzel a szélen és a középpályán is bevethető futballista a magyar élvonal történetének legértékesebb játékosa.
„Ez kissé meglep, de különösebben nem foglalkoztat – kezdte a lapunk kérdéseire válaszoló Isael. – A beilleszkedésem zökkenőmentesen alakult, jól érzem magam Magyarországon és a klubnál. Minden csapattársammal jó a kapcsolatom, de például a szintén latin-amerikai játékosokkal, Leandróval vagy Nandóval (Fernando Gorriarán – a szerk.) különösen jól kijövök. A mi mentalitásunk hasonló, szeretünk sokat viccelődni.”
Isael hazája bajnoksága mellett korábban játszott Portugáliában, Törökországban és Oroszországban is, Magyarországra a kazah Karjat Almatitól érkezett, ahol a legutóbbi négy és fél évben 112 mérkőzésen 34 gól mellett 41 gólpasszt jegyzett. Kisebb lemaradással látott munkához, ezért kezdetben Szerhij Rebrov vezetőedző nem számított rá a bajnokságban, ahol a legutóbbi négy mérkőzésen már megmutathatta magát.
„Az eddigi tapasztalataim alapján az NB I erősebbnek tűnik a kazah bajnokságnál, itt hangsúlyosabb a taktika. Pozitív értelemben meglepett az a lelátói hangulat, melyet a szurkolóink teremtenek – folytatta Isael, aki érdeklődésünkre személyes motivációjáról is beszélt. – A Ferencváros nagy klub, komoly múlttal. Tetszik, hogy a bajnoki cím megszerzése a cél, de az is motivált, hogy esélyem lehet akár a Bajnokok Ligájában is játszani. Nagy álmom válna valóra, ha sikerülne.”
A BL selejtezős szereplést érő aranyérem megszerzésének szempontjából kulcsfontosságú összecsapás vár szombaton az FTC-re, amely a bajnokság befejezése előtt öt fordulóval a nyolcpontnyi hátránnyal második MOL Vidit fogadja a bajnokságban.

Remek formában a címvédő

Amint arról korábban beszámoltunk, Székesfehérváron, a Magyar Kupa elődöntőjének kedd esti első mérkőzésén 1-0-ra verte a bajnoki címvédő Vidi a Debrecent. A fehérváriak február 9-e óta tartó veretlenségi szériája ezzel már 13 meccset számlál, 12 siker mellett egyetlen bajnoki döntetlen a mérleg. Ami különösen értékessé teszi a sorozatot a szombati rangadó előtt az az, hogy a tucatnyi győzelemből kettőt az FTC ellen ért el a Vidi a kupanegyeddöntőben.

Szerző
Frissítve: 2019.04.18 11:15