Csak egyetlen politikus nem integet azon a képen, amely lapunk első oldalán látható és amely lényegre törően foglalja össze a most véget érő esztendő világpolitikáját. Ő az, aki marad. A német kancellár az állandóságot képviseli. A többiek már távoztak, vagy rövidesen búcsúznak. Az amerikai elnök második ciklusa végén átadja helyét egy milliárdos populistának. A francia elnök ugyan indulhatna újra, de ez annyira reménytelen vállalkozás lenne, hogy még pártja előválasztásán sem méreti meg magát. A brit és az olasz kormányfőről pedig már csak múlt időben beszélhetünk. Mindkettő rosszul mérte fel erejét és így elsodorta egy-egy - számára kudarcos - népszavazás.
Itt tart a világ 2017 beköszöntekor. Erősödött a bizonytalanság, vele a gyanakvás és a félelem. Persze nem mindenütt. Van, ahol szilárd bástyaként áll a rendszer, nincs jele a kétkedésnek. Csak éppen vezetői nem lehetnek ott a címlapunkon látható képen, minthogy - momentán - nem világpolitikai tényezők.
Igen, szép hazánkról van szó, természetesen. Valamint arról a jó hírről, amit vélhetően nem is véletlenül tettek közzé még a lezáruló évben, két nappal azelőtt, hogy az államfő - az egykor volt köztársaság elnöke - elmondja újévi köszöntőjét. Amit mindenki immár azzal a jó érzéssel követhet majd, hogy egy olyan ember beszél, aki nem csupán volt, hanem lesz is. Mindannyiunk örömére.
Nagyon megnyugtató, hogy Áder János vállalja "a jövő tavasszal esedékes demokratikus megmérettetést". Ne hallgassuk el, ebben meghatározó szerepe van a kedves vezetőnek, aki pár hete kimondta a boldogító igent. Vagyis azt, hogy nem ellenzi az államfő újabb ciklusát. Pedig dönthetett volna másképpen is. Talán nem felejtette el, hogy néhány éve még csak európai parlamenti képviselőséget engedélyezett egykori harcostársának, a rossz nyelvek szerint azért, mert Áder beállt az ő leváltását szorgalmazók közé. Aztán az sem javította az elnök renoméját, hogy néhány törvényt visszaküldött az országgyűlésnek. Továbbá, hogy tavaly óta kitalálta magának, ő lesz a természet és a környezet nagy pártolója, miáltal olyan önálló gondolkodást engedett meg magának, ami nem szokásos a nemzeti együttműködés jelenlegi rendszerében.
A jelek szerint azonban mindezeknél többet nyomott a latban, hogy az államfő maradt jó pártkatona. Vagy újra az lett. Az elé tett dokumentumokat azért csak aláírja, s nem szól, ha a demokráciát látja sérülni, a szegénységet terjedni, netán a sajtószabadságot csorbulni. Ezek mégsem vizek, vagy fák, hogy szót emeljen miattuk.
Nyilvánvalóan javára szolgál, hogy kész részt venni bármilyen színjátékban. Például abban, ami mostani - beleegyező - döntését megelőzte. Hiszen azután, hogy Orbán - éppen Brüsszelben - közölte, mennyire nagyra értékeli Ádert, összeült a Fidesz-frakció is, hogy hasonlóan foglaljon állást. Aztán felkérték az elnököt, aki egy hétig gondolkozott, mitévő legyen. S csütörtöki nyilatkozata után még jött a Fidesz-frakció szóvivője, aki kilátásba helyezte, hogy pártja képviselői a majdani szavazáson támogatni fogják az újrázó politikust. Az egész annyira demokratikus, hogy a világ csak bámulhat. Nincs itt semmi előre eldöntve, önálló egyének és csoportok (pártok) önálló elhatározásokra jutnak. Ahogy kell. Persze nem úgy mint az átkos időkben, a diktatúrában, ahol véletlenül pont ugyanígy mentek a dolgok.
Azért azt az integetős képet - onnan a címlapról - ne felejtsük el. Képzeljük el, hogy kis hazánk vezetőiről is készül hasonló. Ott állnak majd egymás mellett, kényszeredetten mosolyognak, mert éppen búcsút intenek.
És lelépnek.
