- Együtt éltünk a terrorral 2016-ban is

A 2015. januári Charlie Hebdo szerkesztősége elleni terrorakció sokkolta Európát és a világot. Lélektani hatása 2001. szeptember 11-éhez mérhető, de az amerikai terrorellenes intézkedésekhez hasonló szigorítások (ujjlenyomat stb.) azonban nem születtek az Európai Unió tagállamaiban. A tagállami terrorelhárítások együttműködése is igencsak hiányos maradt, legalább is ezt bizonyította a 130 halálos áldozatot követelő novemberi párizsi merényletsorozat. Ezt követően azonban mintha kissé felébredt volna Európa, rádöbbent volna az együttműködés szükségességére, mert 2016 során egyre több bejelentés látott napvilágot meghiúsított terrorakciókról.

Ez azonban nyilván nem jelentette a terrorfenyegetettség felszámolását. Már 2015-ben elmondhattuk, de 2016-ban végképp bebizonyosodott, hogy a korábban inkább csak közel-keleti, távol-keleti/afganisztáni-pakisztáni, ezen túlmenően pedig az Egyesült Államokat fenyegető problémának tekintett iszlamista terrorizmus globális fenyegetéssé vált, a legnagyobb biztonsági problémává, amely a hidegháború óta felütötte fejét.

Különös módon nemcsak 2017-ben, hanem 2016-ban is Törökországban hajtották végre az első Európát érintő terrorakciót. 2016. január 12-én Isztambulban 12 turista, köztük 8 német állampolgár halt meg az Iszlám Állam (IS) öngyilkos robbantásában. Ezt a merényletet nem vállalta a terrorcsoport, de az elkövetés módja és eszközei a kalifa halálbrigádját sejtették a háttérben.

A következő sokk is Törökországot rázta meg. Március 19-én, ugyancsak Isztambulban, egy turisták által kedvelt téren robbant a bomba. Ebben a merényletben három izraeli és egy iráni turista vesztette életét, 32-en súlyosan megsebesültek. Törökország turisztikai vonzereje ezzel igencsak komoly csapást szenvedett el, amely egész éven át éreztette hatását.

A PKK-t vádolták

Törökországban azonban egy újabb terrorvonal is megjelent, miután 2015. július 20-án, a suruci merényletet követően Ankara felmondta a békefolyamatot a Kurd Munkáspárttal (PKK). (Surucban olyan kurd fiatalok között robbant a bomba, akik a szíriai kurdok által visszafoglalt Kobaniba indultak az újjáépítésben segíteni, a török vezetés mégis a PKK-t tette felelőssé a történtekért és lőni kezdte a szíriai, iraki kurd állásokat.) 2016. február 17-én egy katonai konvojt támadtak meg Ankarában, a pokolgépes merényletnek 28 halálos áldozata és 61 sebesültje volt. Az elkövetés módja és célpontja a PKK –ra utalt, a kormányzat is a kurd szeparatista szervezetet tette felelősség.

A PKK-t ugyan az EU is terrorszervezetnek minősíti, de nem ugyanabba a kategóriába tartozik, mint az iszlamista terrorcsoportok, hanem az ír IRA-hoz és a baszk ETA-hoz hasonlítható. Azaz katonai, biztonsági célpontokat támad, álláspontja szerint szabadságharcot vív, amelyben az ellenfél ez esetben a török hadsereg és biztonsági erők. A merényletekben általában katonák, rendőrök halnak meg, de sok esetben vannak civil, úgymond „járulékos” áldozatok is, ami nem rettenti vissza a PKK-t a további robbantásoktól, mint ahogy annak idején az IRA-t sem tartotta vissza. A PKK és az abból kivált szélsőséges szervezet, a Kurdisztáni Szabadság Sólymai (TAK) által elkövetett merényletek az egész évet végigkísérték, mintegy válaszul a török hatóságok és hadsereg kurd ellenes fellépéseire. Legutóbb december 20-án robbantott a TAK és indoklásképpen úgy érvelt, hogy a török katonák „ezrek vérét ontották a mieink közül”.

Az év legnagyobb törökországi merénylete azonban kétségkívül az isztambuli Atatürk nemzetközi repülőtéren június 29-én elkövetett robbantás és fegyveres támadás volt. A halottak száma 41-re emelkedett, ezért a terrorakcióért az Iszlám Állam vállalta a felelősséget.

A legnagyobb riadalmat Európában azonban a brüsszeli és a nizzai terrorcselekmények keltették. Március 22-én reggel Brüsszel három összehangolt terrortámadás színhelye volt. Két robbantás a Zaventem nemzetközi repülőtéren, egy a Maelbeek metróállomásnál, az Európai Unió székhelyének közelében történt. A támadásnak 32 civil áldozata volt, ugyanakkor három elkövető is meghalt. A sebesültek száma elérte a 340-t. Ez volt Belgium történetének legvéresebb merénylete. Az Iszlám Állam vállalta a felelősséget. Ekkor azt üzenték, hogy minden olyan „keresztes országban” merényleteket fognak végrehajtani, amely részt vesz a terrorcsoport elleni háborúban Szíriában és Irakban. Később kiderült, ugyanaz a francia-belga terrorsejt áll a történtek mögött, amely a 2015 novemberi párizsi terrorakciót is elkövette, és eredetileg ismét Párizsban tervezték a robbantásokat.

Nizzai sokk

Nizzában a francia nemzeti ünnepen, július 14-én csapott le a terror egy magányos tunéziai származású, zűrös életű férfi személyében, aki az Iszlám Állam ideológiájában kereste a megváltást. Kamionját a tűzijátékot néző, ünneplő tömegbe vezette és gépfegyverrel lövöldözni kezdett, míg a rendőrség nem végzett vele. Ámokfutásának eredményeként 86 ember vesztette életét és több mint 400-an megsebesültek. A nizzai merénylet többszörösen ijesztő volt. Rávilágított az európai biztonsági hiányosságokra épp egy olyan országban, ahol az előző évi terrorakciók következtében eleve szükségállapot van érvényben. Emellett pedig rávilágított arra is, hogy a magányos merénylők ugyanolyan veszélyt tudnak jelenteni, mint a szervezett terrorsejtek. Az IS közleményében saját katonájának nevezte a nizzai merénylőt, de a vizsgálat ezt nem támasztotta alá, csupán annyit, hogy szimpatizált a terrorcsoporttal.

Júliusban folytatódtak a borzalmak Franciaországban. E hónap 26-án két terrorista Saint-Etienne-du-Rouvray katolikus templomában túszul ejtette a 86 éves Jacques Hamel atyát, két apácát és két hívőt. Egy apáca elmenekült, és riasztotta a hatóságokat. Ez a terrorakció nemcsak a színhelye, hanem a gyilkosság brutalitása miatt is sokkolta a világot, a merénylők ugyanis késsel vágták el az idős lelkész torkát. Mindkettőjüket helyszínen agyonlőtték a biztonságiak, az IS vállalta a merényletet. A barbár gyilkosság után a franciaországi muszlim közösség vezetői és több száz tagja, az ország több városában szolidaritásuk jeléül részt vettek öt nappal később a vasárnap délelőtti misén.

Félelem Németországban

2016-ban már Németországban is konkretizálódott a terrorizmus réme. Május 10-én egy német állampolgárságú fiatal férfi késsel támadt egy müncheni pályaudvaron várakozókra. Ez esetben még nem volt kimutatható semmi kapcsolat az iszlamista terrorizmussal.

Július 18-án egy 17 éves menekült támadt az utasokra a Treuchtlingen és Würzburg közötti vonaton, öt embert megsebesített. A merénylőt agyonlőtték a helyszínen, az IS felelősséget vállalt, a nyomozás pedig kimutatta, hogy a fiú tette előtt kommunikált egy szaúd-arábiai terroristával. Négy nappal később, július 22-én egy iráni származású, de Németországban felnőtt 18 éves fiú Münchenben egy bevásárlóközpontban 9 embert megölt, 21-t megsebesített, majd öngyilkos lett. Esetében sem volt kimutatható összefüggés az iszlamista terrorcsoportokkal, pszichikai problémákkal küszködött és a szélsőjobboldali norvég tömeggyilkost, Anders Behring Breiviket csodálta, tettét is épp az ő mészárlásának ötödik évfordulóján követte el.

Ugyancsak júliusban, 24-én, Ansbachban egy szíriai menekült robbantotta fel magát egy szabadtéri koncert közelében. Rajta kívül nem volt halálos áldozat, 15 ember megsebesült, de az IS bejelentkezett a merényletért, erősítve az amúgy is terjedő általános rettegést Németországban. December 19-én a berlini karácsonyi vásáron viszont valós iszlamista terrorista cselekmény történt. A négy nappal később Milánóban egy utcai rutinellenőrzésen lebukó és agyonlőtt tunéziai származású merénylő lopott lengyel kamionnal hajtott a tömegbe. Tizenkét ember hunyt el, 48 megsebesült. Az Iszlám Állam vállalta a merényletet és jelezte, a szíriai katonai beavatkozás miatti bosszú volt. A berlini merénylő elmenekülése, az, hogy észrevétlenül eljuthatott Franciaországon át Olaszországba, ugyancsak nem növelte az európai polgárok biztonságérzetét.

Az ikertornyok elleni 2001. szeptember 11-i merénylet óta 2006-ban történt a legnagyobb méretű terrorakció az Egyesült Államokban. Június 11-én egy IS szimpatizáns egy orlandói melegbárban tüzet nyitott a vendégekre, 49 ember életét oltotta ki. Az IS ezt a merényletet is vállalta.

Az európai és amerikai merényletek azonban csak a világon elkövetett terrorcselekmények töredékét jelentik. Júliusban például, amely a legvéresebb európai hónap volt, az összes áldozat 6 százaléka volt európai a BBC és a marylandi egyetem Global Terrorism Database programja kutatóinak közös tanulmánya szerint. 2016 Európában is rekordot hozott, 1980 óta (ekkor az IRA és az ETA szedte elsősorban áldozatait) nem követelt ennyi halálos áldozatot a terror kontinensünkön. A legtöbb civileket sújtó terrorcselekmény azonban az idén Irakban, Szíriában, Afganisztánban és Nigériában történt.

Nigériában földünk talán legbrutálisabb és legprimitívebb terrorcsoportja, a Boko Haram van jelen, Afganisztán és a vele szomszédos, hagyományosan tálibok uralta régiókban azonban kezdett teret hódítani az Iszlám Állam is, a terrorakciók felelőssége is közöttük oszlik meg. Szíriában is a terrorcselekmények jó részét az al-Kaida helyi szárnya, az an-Nuszra Front és más, az úgynevezett mérsékelt lázadók oldalán harcoló terrorcsoportok követik el. Irakban a felekezeti ellentétek tombolnak, a terrorcselekmények zömét a szunnita IS követte el a síita lakosság ellen.

Mi vár ránk 2017-ben? Ez jórészt a szíriai–iraki terrorellenes háborútól függ, de biztos, hogy a terrorizmussal, mint globális fenyegetéssel még hosszú ideig számolnunk kell.