Új vakcinával a szalmonella ellen

Kutatók egy csoportja szalmonella fertőzés elleni vakcinát dolgozott ki, amelyet szájon át juttathatunk a szervezetbe - adta hírül a babaszoba.hu. A University of Texas munkatársai már korábban is összeállítottak egy vakcinát, a Salmonella Typhimurium baktérium három genetikailag módosított változatából.

Az oltás megvédi az egereket a szalmonella fertőzéstől akkor is, ha végzetes dózist kapnak. A tesztverzió injekció formátumú vakcina volt.

A szakemberek azonban rájöttek arra, hogy a szájon át beadott vakcina a leginkább biztonságos módszer, amely véd a szalmonella-fertőzés ellen. Ez a formátum azért is előnyösebb, mint az injekció, mert így kisebb eséllyel kezdi ki a baktérium az emésztőrendszert.

„Az eredmények rendkívül biztatók, az új kutatásban az egerek már szájon át kapták meg a vakcinát és védettnek bizonyultak halálos dózis esetén is. Normál esetben a szalmonella-fertőzés kezelésére antibiotikum szolgál, és az antibiotikum-rezisztencia egyre szélesebb kört érint. A probléma továbbá az, hogy a szalmonella könnyedén használható veszélyes biofegyverként is.

Az Egyesült Államokban a betegség évente 1,4 millió emberre sújt le, és 15 ezren kerülnek kórházba miatta, valamint 400 halálesettel is számolni kell. A baktérium különösen a 3 éven aluli gyerekekre veszélyes. Hazánkban is évente több ezer embert betegítenek meg a különféle szalmonellatörzsek.

Szerző

Pazarlás és zsákutca

Publikálás dátuma
2016.12.31. 06:13
Mivel hiányzik az adatok jó része, lehet, hogy olyan teszteket végeznek el a kutatók, amiket mások már megvizsgáltak és rossznak
A klinikai kísérletekkel tesztelt molekulák fele sohasem kerül piacra és a kudarcok 60 százalékát nem publikálják a kutatók. Ez az információveszteség sajnálatos és kockázatos a további kísérletek önkéntesei számára. Ezért született tudósok részéről az az ötlet, hogy folyóiratokat hoznak létre ezeknek a sikertelen kísérleteknek a publikálására.

A publikálási verseny miatt, amely befolyásolja a kutatási támogatásokat, egyre több kutató csal és egy kicsit módosítja az eredményeit, hogy ne legyenek azok annyira negatívak.

A tudományos kísérletek során tesztelt molekulák kudarcainak több mint felét nem publikálják - ez jelentős információveszteséget okoz. Stuart Firestein, a New York-i Columbia egyetem biológiai tanszékének vezetője 2012-ben e problémáról írt könyvében felvetette a kérdést: mi viszi előre a tudományt? Megállapította, hogy „a kudarc, mert lehetővé teszi a tudatlanság mélységének megállapítását. Egyedül a kutatók értékelik a kudarcokat. Az iskolában nem oktatják, ami az emberekben torz képet alakít ki a tudományról. Sokszor több tanulságot lehet levonni egy kudarcból, mint egy sikerből. A nagy felfedezések a kudarcokból erednek”.

A Harvard egyetem 640, 3. klinikai fázisú (már emberekkel folytatott), 1998 és 2008 között végzett gyógyszertesztelését vizsgálták és megállapították, hogy azok 54 százaléka soha nem került forgalomba, ennek 57 százaléka hatástalansága, 16 százalék a mellékhatásai, 22 százaléka pedig kereskedelmi okok miatt. Azoknak a kudarcoknak azonban csupán a 40 százaléka került be a szaklapokba. A 3. fázisú kísérletek sok résztvevőt, kutatót és szponzort igényelnek. A New Jersey-i Rowan egyetem tudósai 585, 2009 előtt végzett kísérletről állapították meg, hogy 171-ről semmilyen publikáció nem született. Ez a gyakorlatban 299 763 páciens részvételének teljes lenullázását jelentette.

Az 1964-es Helsinki Nyilatkozat - amelyet az Orvosi Világszövetség rendszeresen felülvizsgál - előírja az emberekkel végzett kísérletek publikálását, bármi legyen is az eredményük. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) egy 2014 áprilisi nyilatkozatában pedig azt kéri, hogy az eredményeket az adatok összegyűjtését követő két éven belül tegyék közzé a szaklapokban.

Az etikán kívül a pénz is ,,igényli" a kísérletekről való beszámolókat, beleérve azokat is, amelyeket laboratóriumokban vagy állatokon végeznek. A biológiában egy évi kutatómunka átlag 60 ezer euróba kerül – hívta fel a figyelmet két fiatal francia biológus, Rémi Thomasson és Antoine Muchir, akik a pazarlás megszüntetése érdekében létrehozták a Negative Results című folyóiratot, amely kizárólag a negatív eredményű biológiai kutatásokkal foglalkozik. „Amikor egy feltételezést dolgozunk ki, már létező adatokból indulunk ki. De mivel hiányzik az adatok jó része, lehet, hogy olyanokat tesztelünk, amilyeneket mások már megvizsgáltak és rossznak tartottak. Ez olyan, mint ahogyan az úti térképen jelzik a zsákutcát, ezért a sofőröknek nem kell behajtaniuk, hogy észrevegyék” – szemléltette a helyzetet Thomasson doktor. „A klinikai kísérletek nagyon sok adatot adnak, amelyeket kidobnak, ha nem tartoznak szorosan a tesztelt gyógyszerhez. Ez is pazarlás” – támasztotta alá kollégája véleményét Firestein professzor.

Egy gyógyszer, amely hatástalan egy betegségre, vagy veszélyes egy adott betegre, felhasználható lehet más betegségre – olvasható a Jama Internal Medicine-ben. Példa erre a thalidomid, amelyet az 50-es években a várandós nők szedtek hányinger ellen. Ez volt az a hírhedt, Contergan néven ismert gyógyszer, amely elsősorban az NSZK-ban okozott súlyos születési rendellenességeket, főleg végtaghiányt. A gyógyszert emiatt kivonták a forgalomból, az áldozatok évtizedeken át pereskedtek a gyártó céggel (lásd keretes írásunk). Később viszont kiderült, hogy ez a gyógyszer hatásos a lepra, valamint a myeloma multiplex nevű daganatos betegség ellen.

Muchir doktor a Le Figarónak elmondta, hogy szakmai körökben olyan történet is kering, mely szerint egy magánlaboratórium olyan gyógyszert forgalmaz, amelyről tudja, hogy hatástalan, de a negatív eredményt elhallgatja. Arról is beszélnek, hogyha a BIA 10-2474 molekulával állatokon végzett kísérleteknek az eredményeit közzétették volna, talán nem kellett volna meghalnia annak a fiatal önkéntesnek, aki az idén januárban kísérleti alanynak jelentkezett egy rennes-i klinikán.

Szerencsére a negatív kísérletek publikálásáért alakult mozgalom szélesedik. Az AllTrials, amelyet Ben Goldacre brit kutató indított több tudományos szervezettel és lappal, felhívást intézett a régi és a jelenlegi klinikai kísérletek regisztrálása és publikálása érdekében. Petíciójukat már 90 ezren aláírták. Az Egyesült Államokban 2007 óta köznyilvántartásba veszik az összes engedélyezett kísérletet és szövetségi törvény teszi kötelezővé az államok területén végrehajtott tesztek eredményeiről szóló jelentést. Az Európai Gyógyszerügynökség októberben publikálta azokat az eredményeket, amelyeket a laboratóriumok közöltek a forgalmazási engedélyt kérő folyamodványaikban.

A helyzet azonban még sok kívánni valót hagy maga után. Az AllTrials megvizsgálta, hogy az amerikai laboratóriumok hogyan tartják be a szövetségi törvényt és döbbenten fedezték fel, hogy csak 55 százalékuk tett eleget kötelezettségének.

A nagy tudományos lapok azonban kezdik felismeri a negatív eredmények jelentőségét, annál is inkább, mert tudatosul bennük, hogy „a publikálási verseny miatt, amely befolyásolja a kutatási támogatásokat, egyre több kutató csal és egy kicsit módosítja az eredményeit, hogy ne legyenek azok annyira negatívak” – mondja Rémi Thomasson doktor.

Contergan, a világbotrány
Legalább húszezer gyerek esett áldozatául az ötvenes években a Contergan néven forgalmazott szernek, amelyet várandós nők reggeli émelygésének enyhítésére írtak fel az orvosok. A szert először Nyugat-Németországban, majd egész Európában árusították, azonban - mint utóbb kiderült - a megfelelő klinikai vizsgálatok elvégzése nélkül hozták forgalomba.
A "gyógyszer" súlyosan károsította a magzatokat, gyermekek ezrei haltak meg még születésük előtt, azok közül pedig, akik világra jöttek, sokan fejletlen végtagokkal vagy azok teljes hiányával születtek. A német Grünenthal GmbH, amely az 1961-ben forgalomból kivont szert gyártotta, csupán ötven évvel az események után, 2012-ben kért először bocsánatot az érintettektől, ám felelősséget évtizedekig nem vállalt, és kompenzációt sem fizetett. A felnőtt áldozatok közül sokan még ma is várnak erre, jelenleg a német államtól követelnek négymilliárd eurót.
A Contergan-áldozatok rendkívül megrázó, de az emberi helytállás szempontjából mindenképp példamutató sorsát ki tudná jobban bemutatni, mint az 1960-ban született Noki von Glasow, aki 48 évvel ezelőtt maga is rövid és torz karokkal jött a világra, de még mindig kevésbé torzan, mint több ezer német és külföldi sorstársa. (A filmet 2007-ben forgatták, a producer Glasgow volt.)

A váll és a csípő fájdalma "az evolúció hibája"

Publikálás dátuma
2016.12.27. 19:56
Fotó: Thinkstock
A váll és a csípő gyakori fájdalma "az evolúció hibája" az Oxfordi Egyetem tudósai szerint - írta a BBC News. A kutatók megvizsgáltak 300 mintát, hogy a csontok evolúcióját nyomon kövessék. A maradványok különböző fajoktól származtak, koruk 400 millió évet ölelt fel. A változások akkor kezdődtek, amikor az ember elődei két lábra álltak. 

Ahogy az ember felegyenesedett a combcsont felső része, az úgynevezett combnyak szélesebb lett, hogy elbírja a többletterhet. Korábbi tanulmányok szerint minél vastagabb a combnyak, annál valószínűbb, hogy ízületi gyulladás alakul ki.

A meglévő adatok segítségével a tudósok előrevetítették, mi lenne a csontokkal 4 ezer év múlva, ha folytatódna az evolúciós irány. Ugyan sok a bizonytalanság, a modellek alapján a combnyak egyre szélesebb lesz, így a csípőízületi gyulladás is egyre többeket fog érinteni.

A váll területének természetes rése, melyben az inak és a vérerek haladnak át, az évmilliók során egyre szűkebb lett. A kisebb helyen nehezebb az inak mozgása, ez magyarázhatja, miért fáj sokaknak, ha a fejük fölé kell emelni a karjukat - mondták a tudósok, hozzátéve, hogy a megfelelő fizioterápiával és a helyes testtartás megőrzésével enyhíthetők a csontszerkezet "evolúciós hibái".

Szerző
Témák
vállfájdalom