Áder János államelnök megtartotta szokásos újévi köszöntőjét. Szépen hangzó kívánságként fogalmazta meg, hogy „2017 hozzon békét, nyugalmat, megértést és egymás iránti tiszteletet.” Ezeket országon belül, vagy nemzetközi viszonylatban értelmezte? Azt sem mondta ki, hogy éppen az ő politikai elvbarátai sértik meg az egymás iránti tiszteletet. Arról sem szólt, hogy az ellenségkeresés Orbán Viktor nevéhez fűződik. Ezért nem lehet tudni, hogy az elhangzott kívánságlista önkritika, a társadalom bírálata, vagy csak demagógia?
Az államelnök az 1867-es kiegyezésre és annak pozitív következményeire hívta fel figyelmünket, mindenekelőtt arra, hogy ez a közel félévszázad a nyugatos polgárosodásunk fénykora volt. Fővárosunk ebben a periódusban valóban többet fejlődött, mint előtte évszázadokon át; mai vasúthálózatunk többsége ekkor jött létre; meggyorsult iparunk és kereskedelmünk kiépülése is. Arról persze nem szólt egy szót sem, hogy ebben domináns szerepe volt a nyugati, pontosabban a német és a zsidó tőkének. Bár igaza van abban, hogy megindult a mezőgazdaság fejlődése is, a fatengelyes világból elindultunk a vastengelyes felé, itt-ott megjelentek a gépek, modern munkamódszerek, de igazi fellendülés csak az 1960-as évek második felében vette kezdetét.
Elgondolkodtató az is, hogy a nyugati polgárosodás elemei között nem említi a polgári demokráciaegyes elemeinek - a polgári demokratikus gondolkodásmód, a polgári szabadságjogok, a polgári politikai rendszer - átvételét. A "hallgatás" feltételezhető oka az lehet, hogy míg a rendszerváltó pártok többsége mindezeket célul tűzte ki, a Fidesz korlátozza azokat, sőt, sok esetben visszatér a rendszerváltás előtti gyakorlathoz. Nem lehet véletlen az sem, hogy az 1956-os forradalomról szólva annak csak az egyik célját, a nemzeti függetlenséget említi meg. A diktatúra megszüntetéséről, a demokratikus politikai gondolkodás, a demokratikus szabadságjogok és a demokratikus politikai rendszer megteremtéséről egy szót sem szólt. A miniszterelnök hatása, illetve a neki való megfelelési szándék következménye lehet, hogy a 2016-os sikereink között csak sport, tudományos és kulturális eredményeinkről szólt, gazdasági életünkről hallgatott. Vagy talán e téren nincs miről beszélni?
