A kudarc választása

Politika iránt érdeklődő ismerősöm azt kérdezi tőlem, enyhe szarkazmussal a hangjában: ha nem ment a rendes választás, amikor igazán éles volt a helyzet, akkor miért sikerülne az előválasztás? A baloldali, demokratikusnak tartott pártokra utalt persze és szarkazmusa abból fakadt, hogy megint túl sok a negatív előjel. Hogy miközben jószerivel mindenki egyet akar, az embernek mégis inkább az az érzése, hogy a szereplők távolodnak egymástól. Újabb és újabb megszólaló érkezik, akik - így vagy úgy - egyre több kérdőjelet tesznek a szándék mögé.

Az előválasztás gondolata, amely ugye az amerikai elnökválasztás bevált (a mostani, például Oroszországból érkező hírek alapján: tényleg?) módszere, már az előző ciklusban is felvetődött. Értelemszerűen, hisz oly jelentős a Fidesz fölénye, hogy azzal szemben nincs esélye egy teljesen fragmentálódott ellenoldalnak. A '14-es választások előtt aztán inkább a tárgyalóasztalos megoldást választották, tudjuk milyen eredménnyel. Olyannal, ami nem hogy igazi kihívott állított volna a kormánypárttal szemben, tovább gyengítette a riválisokat. Vagyis, úgy kellett belevágnia valamennyi pártnak az új ciklusba, hogy először önmagukat kellett rendbe szedni. Hogy sikerült-e egyáltalán, arra többek között az alapján is választ kapunk, hogy eljutnak-e a közös gondolat megvalósításáig. Nem elvben, hanem végre tettekben.

Fogalmam sincs, hogy valóban ez lehet-e a megoldás, de ha az ötlet csak a pártok közötti, és a pártokon belüli ellenállást hozza felszínre, akkor jobb minél előbb túllépni az előválasztás ideáján. Most azt mondják: tavaszra dűlőre kell vinni a dolgot legalább az elveket, a rendszert és ma szereplőket illetően, mert különben végképp kifutnak az időből. Ami, számomra úgy tűnik, megint csak egy önmaguknak adott plusz idő; már nincs másfél év a '18-as választásokig, illene tudni, hogy mit szeretnének csinálni, és minek van esélye. A tárgyalások megkezdésekor bölcsen, azt nyilatkozták a megegyezni vágyók, ezúttal nem a nyilvánosság előtt fogják megvívni csatáikat. És valóban: a megbeszélésekről nem nagyon szivárgott ki semmi, de azért rendre akad olyan nyilatkozó, aki távolabbra tolja a megegyezés reményét. Mintha csak azt akarná: maradjon minden így. Ezen az úton haladva pedig garantálható: így is marad.