Közmunkások harapófogóban

A kormány folyamatosan szigorítja a közfoglalkoztatás és a foglalkoztatást helyettesítő támogatás megítélésének feltételeit, de legalább ma már nem gondolkodik a segélyezés teljes felszámolásában 2018-ra. Vagy ha mégis, igyekszik elhallgatni, hisz közelít a választási kampány.

Az ígéretek szerint még januárban elfogadhatja a kormány a közfoglalkoztatás feltételeit szigorító szabályozást, legalábbis ezt ígérte a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) helyettes államtitkára néhány hete a Világgazdaságnak adott interjújában. Simon Attila szerint a majdnem 250 ezer közmunkásból 100-150 ezer embert el lehet helyezni a nyílt munkaerőpiacon, a hogyanra azonban nem kaptunk választ. Márpedig, ha bevezetik, hogy 3 év alatt csak 12 hónapot tölthet el valaki közfoglalkoztatottként, az egyben azt is jelenti, hogy a köztes időben a mostaninál sokkal nagyobb tömegek szorulnak rá az aktív korúak szociális jellegű ellátásaira, leginkább a foglalkoztatást helyettesítő támogatásra. A munkaerőpiacért felelős kormányzati vezető mindössze annyit árult el, hogy aki egészségi okok miatt alkalmatlan a munkavégzésre, azt más módon kell segíteni, ami azért hiteltelen, mert az utóbbi években a megváltozott munkaképesség megállapításának szabályait is a végletekig szigorították. Foglalkoztatási válságban élőkkel foglalkozó civil szervezetek tapasztalatai azt mutatják, hogy a munkanélküli segélyből is folyamatosan szorítják ki a rászorulókat, s az is illúzió, hogy a Borsodban vagy Szabolcsban élő, szakképzetlen embereket, nagyon sokszor 25 év alatti fiatalokat végre értelmes átképzésekkel készítsék fel a piaci kihívásokra. Ebben a pillanatban tehát csak az látszik, hogy a nehéz helyzetben élők helyzete még rosszabb lesz.

A Közmunkás Mozgalom a Jövőért csoporthoz is egyre többen fordulnak segítségért, olyanok is, akik nem a közfoglalkoztatásban tapasztalt visszásságok miatt kérnek tanácsot. Bálint Mónika, a csoport aktivistája azt tapasztalja, ma is túl sok feltételnek kell megfelelni ahhoz, hogy valaki megkapja a 22 800 forintot, ráadásul ahogy a közfoglalkoztatásban, úgy a központi segélyek megítélésében is számtalan szubjektív tényező játszik szerepet. Vidéken a polgármesterek kezében van a döntés, kit engednek dolgozni és kit zárnak ki a közfoglalkoztatásból, kinek biztosítják a segély folyósításához szükséges évi 30 napos munkavégzés igazolását és kinek nem. Elég, ha az illető a legutóbbi önkormányzati választáson ellenük kampányolt, biztos lehet benne, hogy soha nem kerül fel a listára és nem hívják önkéntes munkára sem – ezt borsodi kistelepüléseken magunk is tapasztaltuk.

A legtöbb gond mégis abból adódik, hogy a munka nélkül maradt emberek nem kapnak megfelelő tájékoztatást sem a munkaügyi kirendeltségeken, sem az önkormányzatoknál, hogy akár önkéntes- vagy háztartási munkával is tudják igazolni az évi 30 napos munkavégzést. Pedig ha a hivatal nem tud munkát ajánlani, az is kötelessége lenne, hogy olyan civil vagy egyházi szervezeteket javasoljon, ahol van lehetőség önkéntes munkára és így a feltétel teljesítésére. Bálint Mónika a kerület pontos megnevezése nélkül olyan esetről is beszámolt, ahol nem fogadták el civil szervezetek igazolását, mert a munkaügyi központ vezetője arra utasította a beosztottakat, csak piaci és közmunkát vehetnek figyelembe igazolásként, mert szerinte az önkénteskedés nem valódi munka. Amikor pedig az elutasítottak panaszt tettek, négyszemközt el is magyarázta nekik, hogy ellentétes a kormány akaratával, ha valós munka nélkül segélyt vesznek fel, továbbá, hogy minden munkanélküli magának köszönheti, hogy idáig jutott.

A civil szervezet aktivistái nem egyszer az intézményesült rasszizmussal is szembesülnek, mert a foglalkoztatást helyettesítő támogatást igénylők romák, azok a hivatalnokok pedig, akik nem teszik meg, hogy tanáccsal segítsék őket, azok nem. Máshol egyszerűen nincs lehetőség az igazolás beszerzésére, mert egy elzárt kistelepülésen nincsenek civil szervezetek, még nyári idénymunka sincs, az önkormányzatok pedig nem szerveznek önkéntes munkát, így esélye sincs az illetőnek, hogy újabb évre megszerezze a támogatást.

A Közmunkás Mozgalom a Jövőért aktivistáihoz egyre többen fordulnak azért is, mert annyira megszigorították a kötelező kapcsolattartás feltételrendszerét, hogy azt sem veszik figyelembe, ha valaki azért nem tudott megjelenni a megbeszélt időpontban a munkaügyi kirendeltségen, mert az csőtörés miatt zárva volt. Előfordult, hogy azt sem fogadták el, ha épp állásinterjún volt vagy alkalmi háztartási munkát végzett - épp az igazolás megszerzéséhez. A rendszer ilyenkor automatikusan törli a segélyezettek közül az illetőt, visszakerülni pedig másfél-két évig is eltart.

Ha valaki rendszeres orvosi ellenőrzésre szorul, azt előre kell jeleznie, orvosi igazolás hiányában a mentális problémákkal, például depresszióval küzdő közmunkások munkáját is azonnal megszüntetik, ha nem jelennek meg a munkahelyen, pedig tudják, hogy a betegség leggyakoribb tünete a bezárkózás. Ilyen esetekben lenne szerepe a családsegítőknek, de ők annyira túlterheltek, hogy nem tudnak mindenkivel egyénileg foglalkozni. Találkoztak olyannal, aki a korábbi műtétei miatt hasfalába épített hálóval él, mégis 40 kilós kukákat emelget évek óta. Ha nem fogadja el a lehetőséget, kizárják mindenből.

Nagy gond, hogy a tavalyi rehabilitációs felülvizsgálaton sok tartósan munkanélküli is kiesett a rostán, mert a bizottság nem állapított meg náluk 50 százaléknál magasabb korlátozottságot, de közben automatikusan kiestek a foglalkoztatást helyettesítő támogatásra jogosultak köréből, mert megromlott egészségi állapotuk miatt nem tudták kiközvetíteni őket. A hivatalok általában minden kerületben egy orvoshoz küldik a jelentkezőt, ám ezek a doktorok alig veszik figyelembe az illető korábbi leleteit, majdnem mindenkit munkavégzésre alkalmasnak találnak.

Az érdekvédelmi csoport aktivistája arra is felhívja a figyelmet, hogy az utóbbi évek folyamatos közigazgatási átszervezései sokat rontottak a helyzeten. A munkaügyi kirendeltségeken dolgozók rengeteg adminisztrációs munkát végeznek, de egyénre szabott segítésre alig van lehetőségük. A használhatatlan sablon tanfolyamok helyett több, foglalkoztatási gondokkal foglalkozó civil szervezethez hasonlóan ők is olyan gyakornoki rendszer bevezetését javasolják, ahol a képzésbe bevont munkavállaló már a későbbi munkahelyén tanulhatná meg a szakma fogásait.

Az Orbán-kormány soha nem fogja beismerni, hogy százezrek életét tette kilátástalanná, amikor 2011-ben drasztikusan csökkentette a szociális segélyeket és az ezekre jogosultak körét. Ebbe bele kell értenünk a közmunkásokat is, akiket 6 éve rángatnak ki és be a biztosnak látszó minimális megélhetés és a lisztes vízből sütött „kaparó” nyomora közt. A közmunka most tervezett szigorítása tovább növeli a kiszolgáltatottságot, bár egyes vélemények szerint lehet, hogy ez lesz az a pont, amikor a közfoglalkoztatottak egy része besokall és elkezd valódi munkahelyet keresni – ha teheti. Ha a tervek szerint márciustól induló új közmunkaprogramok mellett nem enyhítenek a szociális ellátásokhoz való hozzáférés szigorán, biztosan újabb tíz-, vagy akár százezrek kerülnek át a valós foglalkoztatottak és ellátottak köréből az úgynevezett prekárius világba, ahol csak alkalmi vagy rövid távú, rosszul fizetett munkák vannak, nincs biztonságos jövedelem. A 22 800 forintos foglalkoztatást helyettesítő támogatásból számtalan trükkel szorítják ki az embereket, cikkünk csak néhány példát ragadott ki. Az elhibázott foglalkoztatási és embertelen szociális intézkedések közt egyetlen jó hírünk van: a 2014-es választás után megfogalmazott kormányzati célról, hogy 2018-ra megszüntetik a munkanélküli segélyeket, mert elérkezik a teljes foglalkoztatás, ma már nincs szó. Közeledik a következő választás.

A csalók miatt is kevés a pénz

Talán a fizikai munkásoknál is nagyobb bajban vannak azok a diplomások, akik elveszítik munkájukat - ezzel kezdte helyzetelemzését a Népszavának egy szociális ügyekkel foglalkozó jogász, aki maga is átélt már ilyen pillanatot. Nem elég ugyanis jelentkezni a munkaügyi kirendeltségeken, sokszor hónapokat kell várni a közfoglalkoztatásra is, mert szellemi munkát ritkán kínálnak a munkaadók. Ha mégis, legtöbbször adatrögzítés, másolgatás vagy szkennelés a feladat, legfeljebb archiválás, vagyis szó nincs arról, hogy a végzettségnek megfelelő feladatot ajánljanak. Aki nem találkozott még ilyennel, el sem hiszi, hogy akinek nincs kapcsolatrendszere, rokona, barátja, az diplomával, nyelvtudással is hosszú időre utcára kerülhet – sorolja tapasztalatait, hozzátéve, hogy a hirdetésekre beküldött életrajzoknak, motivációs leveleknek nincs értelmük, legtöbbször előre tudják a pályázatok kiírói, kit fognak felvenni. Érthetőnek nevezi a kormány törekvését, hogy akit lehet, munkára kell szorítani, de szerinte a segélyezéssel foglalkozó törvények megalkotói rég elszakadtak a valós magyar munkaerő-piaci helyzettől. A foglalkoztatást helyettesítő támogatás szerinte már az a lépcső, ahol mindenki elindul a kilakoltatás felé, hisz ebből az összegből már nem lehet fenntartani egy lakást, különösen nem a fővárosban. A szakember ugyanakkor azokra a trükkökre is rávilágít, ahol ki lehet játszani a segélyhez való hozzáférést, hiszen nem mindenkinél ellenőrzik a vagyonbevallást, aki tudja, mekkora összeg alatt jár az ellátás, biztosan pont annyit ír be a jelentkezéskor. Ha ezeket a „szegénycsalókat” kiszűrné a rendszer, sok pénz szabadulna fel szerinte, amit a valóban segélyre szorulóknak lehetne odaadni.