A napokban terjedt el az is, hogy az Ajtósi Dürer sori kollégiumban hemzsegnek a poloskák, a szobák közel felében telepedtek le. A lakók az Indexnek azt írták, hogy félve fekszenek már le, mert minden reggel újabb csípésekkel kell ébredniük. A legtöbb diák már hónapok óta nem tud aludni emiatt, ám hiába jelezték a problémát a vezetőségnél, lekezelően és elutasítóan bántak velünk és csak abban az esetben hívtak irtást, ha kifejlett példányt vittek a gondnokságra. A kollégium úgy reagált, hogy szerintük a helyzet nem ilyen drámai, de a poloskák valóban csípnek, és nehéz őket kiirtani.
Az utóbbi időben szokatlanul enyhe telek ellenére ezek az állatok az átlagos magyar télhez alkalmazkodtak, így a legtöbbjük a mínusz 15 fokot még bőven átvészeli. Olyan helyekre húzódik, ahol a “kintinél” melegebb van: repedésekbe, korhadt fatuskókba, az avarba, beássa magát 30-40 centire a talajba, hogy a lakásokról, pincékről, garázsokról és sufnikról már ne is beszéljünk. Miután a különböző fajok más-más állapotban telelnek át, és ha egyes kifejlett rovarok meg is fagynak, a peték a mínusz 50 fokot is képesek túlélni. Nagyon alacsony a víztartalmuk, akár a növényi magvaknak. De tegyük fel, ha az ősszel lerakott peték 99 százaléka elpusztul, a maradék egy százalékból képes felépülni az állomány, miután beköszönt az első melegebb nap.
