Szerintem;Széchenyi István;
2017-01-11 07:26:00
Széchenyi gazdag, országépítő élete alapján 1857. április 26-án Béla fiának emlékeztetőt írt. Figyelmeztette gyermekét, hogy minden nap reggelén öltözködés közben válaszoljon bizonyos kérdésekre. Széchenyi Béla megígérte apjának, hogy a 17 kérdésre mindig őszintén válaszol. A legnagyobb magyar 1857. november 6-án fiának írt intelmeiben is hangsúlyozza, hogy „az egészség–gazda magasan áll a pénzgazda felett, mert a beteg, a nyomorék sokkal szerencsétlenebb, mint a szegény ember”.
Ezt a felfogást tükrözi a fiának megfogalmazott kérdés is: „ túlságosan sokat ettem? Vagy olyasmit, ami nem tesz jót az egészségemnek? Túl sokat ittam? Tettem olyasmit, ami károkozó testemnek? Teljesen egészséges vagyok?” Széchenyi nemcsak a testi egészséget, hanem a lelki egészséget is fontosnak tartotta. Ezért fiának arra is válaszolni kellett, hogy „elmulasztottam egy lehetőséget, amely adva volt nekem, hogy embertársaimnak jót tegyek? Vagy akárcsak azt, hogy az állatok létén könnyítsek?” Azt a kérdést is feltette: „méh vagyok-e, mely otthonukban lévő hozzátartozói számára gyűjtöget, mézzel gazdagodva tér vissza, vagy here, amely csak élvezetet keres?”
Széchenyi életútján mindig arra törekedett, hogy a közjót szolgálja, azt kívánta, hogy fia is ezt az utat járja. Széchenyi Béla fiának írt intelmeiben is hangsúlyozza, hogy „oly kevésnek jutott eszébe, hogy nemcsak a testét, hanem a lelkét is trenírozza, mert ha már énünk egyik részét ebben a tekintetben elhanyagoljuk, sokkal logikusabb lenne, ha inkább testünkkel bánnánk mostohán, semmint nemesebbik részünkkel: a lelkünkkel”. Milyen hasznos lenne, ha jelenben azok, akik milliók sorsáról döntenek megszívlelnék Széchenyi gondolatát.
Köztudott, hogy Széchenyi az értékes irodalmi művek rabja volt, olvasási szenvedélye gyermekkorától megnyilvánult. Ezért fiának is megfogalmazta azt a kérdést, hogy „elmulasztottam valamit, ami szellemem fejlődéséhez szükséges, vagy legalábbis üdvös lett volna?” Az emlékeztető kérdések Széchenyi egyéniségét is visszatükrözik és bizonyítják, hogy Kossuth Lajos megalapozottan a legnagyobb magyarnak nevezte a közjóért mindig cselekvő Széchenyi Istvánt.