A népmesékben az öreg királyok valamilyen furfangos kérdéssel igyekeznek megtalálni azt, akire fele királyságukat, meg a lányuk kezét hagyhatnák. Ilyenkor kerül elő a szegény ember legkisebb gyermeke, aki frappáns választ kanyarít a becsapós kérdésekre, lepipálva vele mindenféle királyfiakat.
A 88 éves Szombatfalvy László, ha nem is a fele vagyonát meg a lánya kezét, csupán egymillió dollárt kínált fel annak, aki úgy gondolja, meg tudja váltani a világot. Na jó, megelégszik a világszervezettel, amely egyre kevésbé képes betölteni a neki szánt „világ kormánya” szerepét.
A magyar származású svédnek mindig kitűnő érzéke volt a befektetésekhez, s ha ő úgy érzi, jó befektetés lehet az a milliócska egy ilyen pályázatra, lehet, hogy igaza lesz. A „világmegváltó” ötletek kézenfekvőek, most is valami ilyesmit vár el a jelentkezőktől. Olyan ötlettel álljanak elő, amely az országokat összefogásra ösztönzi, álmodjon meg egy olyan globális kormányzást, amely megoldja a világ problémáit. És ami talán a legfontosabb: ha megvalósulnak az elképzelései, a földkerekség minden polgára egy csapásra érezze úgy, jobb világot hagy a gyerekeire. Valami ilyesmin már számos ország nagyreményű „királyfia” törte a fejét, de egy tapodtat sem jutottak közelebb a megoldáshoz. A világ úgy működik, ahogy, a politikusok pedig egyre kevésbé gondolkodnak az összefogáson, annál inkább a külön utakon.
A világ nem akarja, hogy megváltsák. Hacsak nem kerül elő az isten háta mögül a szegény ember legkisebb gyermeke, aki hátra tolja feje búbján a süvegét, és megmondja a tutit.
Akár magyar is lehet, elvégre tehetséges nép vagyunk. Még ha a világot kell is megváltani.
