Tetszik a nevük: Vitamin Kommandó. A biciklisták civil szervezete, a Budapest Bike Maffia „gyors reagálású csapatát” hívják így. (De szívesen élnék olyan „maffia államban”, ahol csak ilyen maffiák virágozhatnak!) A Vitamin Kommandó már évek óta készít vitamindús ételeket, szendvicseket, és nyeregbe pattanva ki is szállítja hajléktalanokhoz, szegény családokhoz. Most, a dermesztő hidegben minden áldott este ezt tették, étellel segítve ki a túlzsúfolt hajléktalan szállásokat is. Felhívásukra megmozdultak azok is, akik talán életükben nem ültek kerékpáron, de hoztak takarót, meleg ruhát, kenyeret, kekszet, kolbászt, uborkát, paprikát, gyümölcsöt. A törzshelyen már alig fértek el a szendvicset kenők, csomagolók.
Vitaminok nélkül nem élhetünk. És a hidegben nemcsak C-vitamin kell. Borzongató időkben sokunknak van szüksége némi „társadalmi vitaminra” is ahhoz, hogy erőnk, életkedvünk, reményünk feltámadjon. Kellenek a vitamin kommandók, amelyek újból meggyőznek arról: jó is lehetne ez az ország, ha hagynák. Sokat dolgoztak rajta, mégsem sikerült teljesen kiölni a szolidaritást. Belénk sulykolták, hogy aki bajban van, az csakis maga tehet róla. Megpróbálták a „politikailag korrekt” beszéd mellett az „erkölcsileg korrekt” cselekvést is kiirtani.
De most nagy dózisban kaptunk „társadalmi vitamint” az érzelmi fagyhalál ellen is. A többieket ugyan nem így nevezik, de jött sok „vitamin kommandó”, segítő kezdeményezés, hogy az utcán vagy fűtetlen szobában élőknek ne hűljön ki végzetesen a teste, nekünk meg ne hűljön ki végzetesen a szívünk.
Itt egy kávéház, ott egy sörbár jelentette be: fogyasztás nélkül is melegedhet náluk bárki, még ingyen teát is kap. Nem féltek, hogy a szegények majd elriasztják a jobb kabátú, jobb cipőjű törzsvendégeket.
Valaki elindította a „Szabadfogas” akciót, és az járványként terjedt tovább. Egy héten belül országszerte több mint 160 fogas jelent meg az utcákon: akinek felesleges kabátja, pulóvere volt, oda akaszthatta, hogy a fázók magukra vehessék. Klubok, üzletek, irodák nyitották meg kapuikat, a Caledónia és más éttermek több száz adag ételt főztek a rászorulóknak. Ha nem járatták volna le a NER-rel a szót, szívesen mondanám: egyfajta „nemzeti együttműködés” alakult ki, kicsiben. A szervezőket is mindenütt meglepte: mennyi adomány érkezik. Az említett „Budapest Bike Maffia” és egy vele szövetkező alapítvány hat nap alatt 2,8 tonna élelmiszert, 2400 takarót, 3 és fél mázsa meleg ruhát gyűjtött.
Most az ellenpont kedvéért azt kellene mondanom: a kormány pedig karba tett kézzel nézte. Ez nem egészen igaz: a szociális ágazat alulfizetett közalkalmazottai megtettek minden tőlük telhetőt.
De az édeskevés az üdvösséghez, hogy bejelentették, „a kormány az ülésén áttekintette a hideggel kapcsolatos helyzetet”. Az ilyen, „a kormány a helyén van” típusú bejelentések inkább aggodalmat szoktak kelteni. Pláne, hogy Rétvári államtitkár épp a civil szervezetek teljesítményére hivatkozva ítélte feleslegesnek, hogy a kormány a templomok megnyitását kérje. Az sem tetszik, hogy a BKK ellenőrökkel árasztotta el járatait: nehogy már bliccelő szegények, hajléktalanok keressenek ott menedéket. Szerencsére a buszsofőrök többsége irgalmasabb főnökeinél. Boldogabb országokban a nagy hidegben ingyenessé teszik a tömegközlekedést: senkinek se kelljen csonttá fagynia iskolába, munkába, orvoshoz menet azért, mert nincs pénze jegyre.
Mintha az állam hozzászokott volna, hogy krízishelyzetben a szociális háló tátongó lukait civilek foltozzák be. De akkor legalább ne intézne ocsmány támadást a civil szféra ellen, ne akarná szereplőit „eltakarítani”, mint a szemetet. Ugyan a facebookon terjedő bölcselkedés szerint a magát így elnyilatkozó Németh Szilárdot azért tartják, hogy mellette Kósa okosnak tűnjön, de hát tudjuk, hogy ezt a hadjáratot elsőként nem ő, hanem maga Orbán hirdette meg. Lázár kínjában az alelnök „érzékenységével” mentegetőzik, aki pedig sok mindennek látszik, de szubtilis, finomlelkű mimózának biztosan nem.
És nem, nemcsak Sorosról van szó: az „érzékeny” Németh Szilárd ugyanazzal a lendülettel ment neki a Történelemtanárok Egyesületének vagy a Tanítanék mozgalomnak is, amelyek egy fillér Soros-támogatást sem láttak soha. De mindenki ellenség, aki megtöri a politizálás kormányzati monopóliumát, aki beleszólna közügyeinkbe. A vád már nem csak az, hogy ezt vagy azt csinálják. A vád az, hogy egyáltalán vannak. Mert önmagában a létük rámutat a hiányra, amit betöltenek. A hazugságra, hogy a dolgok rendben mennek.
A Tanítanék mozgalom felhívásában itt, a Népszavában a többi civil nevében is szól: „Mi vagyunk, akik kabátot viszünk a fagyoskodó hajléktalan embereknek, akik kutyát sétáltatunk az állatmenhelyen, fizetésünkből adakozunk a rászorulóknak, cipős dobozokban ajándékot gyűjtünk az ünnepekkor.”
Igen, ti vagytok. Mi vagyunk. De ez a hatalom szemében nem erény, hanem bűn. Neki nem civilek kellenek, nem a közösségeknek erőt adó „társadalmi vitamin”, hanem katonák. Engedelmes közlegények, némi vitaminhiánnyal.