Hatos Szabolcs;

Ferencváros;labdarúgó;átigazolás;Bognár István;

2017-01-20 06:52:00

Teher helyett felelősség

A felkészülés időszakában átmenetileg szünetelő labdarúgó OTP Bank Liga egyik legkapósabb játékosa volt a 25 éves Bognár István, aki végül hamar döntött, s januárban a DVTK-tól az FTC-be szerződött. A korábbi ötvenszeres válogatott Bognár György fiával, az immáron a Ferencvárost erősítő irányítóval szerződtetéséről, célokról és válogatottságról beszélgettünk.

- Már két felkészülési mérkőzésen öltötte magára a zöld-fehér mezt. Mennyire jelentett ez új élményt számára?

- Bevallom, kicsit még nekem is szokatlan, ám nem ez az első eset. Kevesen tudják, de korábban néhány meccs erejéig játszottam a Ferencváros futsal csapatában, így valójában nem most először viselhettem a zöld-fehér mezt. Persze, nyilván ez nem ugyanaz, ez már egy következő lépcsőfok a karrierem szempontjából is. Mint minden új környezethez, nekem is hozzá kell szoknom a változásokhoz, s minél hamarabb be kell illeszkednem – jelenleg is ezért dolgozom.

- Az őszi félév decemberi befejezésétől kezdődően slágertéma volt a lehetséges átigazolása, több érdeklődőről lehetett hallani. A sajtóban napi szinten jelentek meg találgatások, mégis hamar lezárult a klubváltása. Miként élte meg a bizonytalanság heteit?

- Mindenképpen szerettem volna, hogy már a felkészülés elején tudjak csatlakozni a következő csapatomhoz. Számomra ez volt az elsődleges, s valóban, szerencsére viszonylag hamar lezárult ez az ügy. Az első ajánlat december közepén érkezett. Többekkel tárgyaltam, ennek köszönhetően némileg rövidebb volt a téli szünet, viszont mivel már korábban tudtam, hogy még azelőtt szeretnék távozni, hogy a lejáró szerződésem miatt a nyáron ingyen átigazolhatnak Diósgyőrből, nem szerettem volna halogatni a döntést. Így mindkét fél jól járt. Fontos, hogy a váltás nem húzódott január végéig, február elejéig, hiszen közvetlenül a folytatás előtt becsöppenni egy csapat felkészülésébe, nem feltétlenül lett volna szerencsés. Előrelépésnek éreztem, hogy a címvédőhöz igazoltam.

- Az FTC német vezetőedzője, Thomas Doll azt mondta Önnel kapcsolatban az első felkészülési találkozót követően, hogy „Amikor Bognár lövőhelyzetbe kerül, igazi fegyver lehet a tétmeccseken is.” Hasonlókkal biztatják újdonsült csapattársai is?

- Az ehhez hasonló mondatok nyilván jólesnek, kétségtelenül segítik a beilleszkedést is. A társak, különösen a keret rutinos tagjai sokat segítenek nekünk, újaknak, s természetesen egymás megismeréséhez hozzájárulnak az edzések és az edzőmeccsek tapasztalatai is.

- Ön szerint is ez lehet az erőssége?

- Noha ebből a szempontból sokat fejlődtem az utóbbi években, még így is kevesebbszer lőttem kapura, mint kellene. Korábban úgy érzem, gólhelyzetben talán túlságosan sokat passzoltam, próbáltam a gólpasszt nézni. Mostanra többször elvállalom a támadások befejezését, ennek pedig az utóbbi időben megvolt az eredménye. Mindenképpen ezt szeretném folytatni.

- Az eddigi felkészülési találkozókon többnyire Ön végezte el a pontrúgásokat. Megbeszélték, ez a jövőben is így lesz?

- Erről még nem volt szó, viszont a Tevel ellen például Thomas Doll jelezte, hogy szeretné, ha én végezném el a szabadrúgásokat. Kétségtelen, hogy ezen a téren is van még hova fejlődnöm. Gyakorolnom kell, de tétmérkőzéseken is szívesen odaállok a szabadrúgásokhoz, ha úgy hozza az adott helyzet, hiszen szeretem elvégezni őket.

- Esetleg van olyan labdarúgó, akinek a lövőtechnikáját elemzi, elemezte a továbbfejlődés érdekében?

- Régen Juninho szabadrúgásait elemeztem, e tekintetben számomra ő az etalon. Tinédzserként, amikor a Vasas utánpótlásához tartoztam, edzések után mindig a braziltól látottakat próbáltuk elsajátítani, a társakkal igyekeztünk az ő lecsapódó lövéseit másolni. A nemzetközi szinten jelenleg is eredményes labdarúgók közül Miralem Pjanicot emelném ki, aki kifejezetten jó szabadrúgáslövő.

- Gólokkal, jó teljesítménnyel debütált, a tétmeccsek viszont még ezután következnek. Mennyire éli meg teherként, hogy a ferencvárosi közönség Öntől (is) várja majd az eredményességet?

- Nem szabad, hogy ez teher legyen, inkább önbizalmat kell adnia. Ezáltal nehezedik rám egyfajta felelősség is, ám ezt ezen a szinten minden labdarúgónak el kell tudni viselni. Örülök, hogy az első edzőmérkőzéseken – ez ellenfelek kilététől függetlenül – sikerült eredményesen bemutatkoznom. Számomra megfelelő motivációt jelent, hogy a Ferencvárosnál évről-évre a bajnoki címért és a kupagyőzelemért lehet futballozni. Magam is kíváncsi vagyok arra, hogy mit tudok kihozni magamból egy ilyen közegben, ám azért is választottam ezt az utat, mert képesnek tartom magam arra, hogy megálljam a helyem.

- Mennyire számított bele a döntésébe, hogy jó teljesítmény esetén a Ferencváros labdarúgójaként könnyebben felkeltheti a válogatott szakmai stábjának a figyelmét is?

- A nemzeti válogatott különösen fontos nekem, hiszen nagyon nagy dolog volna, ha édesapám után egyszer nekem is sikerülne bemutatkoznom címeres mezben. Ez is doppingol, kétségtelen. Mégis szem előtt kell tartani azt is: a válogatott szereplés elsődleges feltétele az, hogy kivívjam a helyemet a Ferencvárosban és tartósan jó teljesítményt nyújtsak. Úgy érzem, ha a Fradiban nyújtok jó teljesítményt, nagyobb esélyem van a meghívóra, mint akár Diósgyőrben volt.

- Új igazolásként talán még korai erről érdeklődni, mégis érdekelne: mennyire tervez hosszú távon zöld-fehérben? Manapság a magyar labdarúgók többsége inkább külföldre vágyik…

- Nem adtam fel azokat az álmaimat, hogy idővel külföldön is megmutathassam magam, ám összességében az sem lebecsülendő, ha egy játékos évekig magas szinten futballozhat a Ferencvárosban. Jelenleg úgy érzem, amennyiben sikerülne a Fradival bejutni egy nemzetközi sorozat csoportkörébe, az is egy új szint volna a pályafutásomban.

- Hiába újonc, a Fradi-szurkolókat aligha érdekli más: Önnel megvédi bajnoki elsőségét a Ferencváros?

- Természetesen tudom, hogy hova jöttem, így erre aligha válaszolhatok mást, minthogy igen. Személy szerint magam, s a csapattársaim is azért dolgoznak, hogy ez sikerüljön.