1932. november 16-án született Mátészalkán. A gimnáziummal párhuzamosan elvégezte a Zeneművészeti Főiskola hegedű főtanszakát, Egyetemi tanulmányait a budapesti jogi karon 1955-ben fejezte be kitüntetéses diplomával. Ügyvédjelölt lett, 1957. március és július között a Fővárosi Bíróságon volt fogalmazó, majd 1958-ban bejegyezték ügyvédnek. 1990 júliusáig praktizált. Az 1956-os forradalom idején belépett a Független Kisgazdapártba, annak 1988-as újjászerveződésekor ismét bekapcsolódott a pártmunkába. Az FKGP főügyésze, majd budapesti szervezetének elnöke, társelnöke, végül 2002-ig elnöke. Az Országgyűlésnek 1990-től 2002-ig volt tagja, 1998-től 2001-es lemondásáig a Fidesz-FKGP-MDF koalíciós kormányban földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter.
Hogy az FKGP 1992 februárjában kilépett a kormánykoalícióból, lényegében az ő előző évi pártelnökké választásának köszönhető, bár a kisgazda frakció jó része maradt Antall József mellett, aki az ügynökvádat is bedobta Torgyán ellen. Volt, aki komolyan vette, volt, aki a parlament bohócának tartotta, akinek az SZDSZ-es Kuncze Gáborral éles és cinikus vitái voltak a Házban. Volt, aki csak annyit hallott meg, hogy 1994 után minden felszólalását azzal fejezte be: "Horn Gyula monnyon le...", de négyszemközt hajlamos volt elismerni, voltaképp szerepet játszik. Jóllehet a Fidesz nem szeret emlékezni rá, 1998-ban csak azért kerülhettek kormányra, mert a Kisgazdapárt a második fordulóban visszaléptette jelöltjeit. A "hálát", amely az Orbán Viktorral elköltött 1998-as közös baráti ebédtől, a kisgazdák hatalomból való kiszorításáig, a Fradi elnökségéről való lemondásig és államtitkárának, Szabadi Bélának rendőri elvezetéséig húzódott, haláláig felidézte, s miközben a Fidesz kisajátította a kisgazdapártot és szavazóit is, Torgyánt a párt történetéből kiretusálta. 2000 áprilisában az FKGP országos nagygyűlése köztársasági elnöknek jelölte, de ő ezt nem vállalta el. A nagy múltú kisgazdapárt elenyészett, 2002-ben 1 százalék alatti eredményt ért el. Volt elnöke szüntelen ígérte a visszatérést, ami elmaradt. Bárhogyan ítéljük is meg, a rendszerváltozás utáni politikai élet markáns szereplője távozott az életből.