Tárgyalnak a szíriai békéért

Ma kezdődnek meg a kazahsztáni Asztanában a szíriai rendezésről szóló tárgyalások, amelyen a damaszkuszi kormány, az ellenzék képviselői mellett Oroszország, Irán és Törökország delegációja vesz részt. A jelenlévők óva intettek bármiféle elbizakodottságtól. Mind Bassár el-Aszad rezsimhe, mind a lázadók megbízottjai világossá tették, hogy a tárgyalásokon kizárólag a fegyverszünetről lehet szó. Ám ennek megvalósításáról is jelentősek az eltérések a felek közötti ellentétek.

Ma kezdődnek meg a kazahsztáni Asztanában a szíriai rendezésről szóló tárgyalások, amelyen a damaszkuszi kormány, az ellenzék képviselői mellett Oroszország, Irán és Törökország delegációja vesz részt. A jelenlévők óva intettek bármiféle elbizakodottságtól. Mind Bassár el-Aszad rezsimhe, mind a lázadók megbízottjai világossá tették, hogy a tárgyalásokon kizárólag a fegyverszünetről lehet szó. Ám ennek megvalósításáról is jelentősek az eltérések a felek közötti ellentétek.

Damaszkusz ugyanis helyi megállapodásokat sürget a fegyvernyugvásról, melynek során a lázadók leadják fegyvereiket, s feladják állásaikat az adott régióban. A lázadók ezzel szemben a teljes Szíriára vonatkozó fegyverszünetet akarnak, s megállapodást a fogolycseréről. Mindemellett azt is követelik, hogy a bajba jutott régiókba humanitárius segélyt küldjenek. A lázadók delegációját vezető Muhammad Allus, a szalafista Dzsais al-Iszlam részéről úgy véli, hogy az asztanai békekonferencia egyfajta tesztje annak, hogy Oroszország mennyire tudja befolyásolni szövetségesét, a damaszkuszi rezsimet, valamint Teheránt. Mint mondta, amennyiben a Kremlnek valódi célja az, hogy a háború egyik résztvevőjéből a béke egyik bástyájává váljon, akkor Teheránnal és Damaszkusszal szemben is keresztül kell vinnie az akaratát. Ha ez nem sikerül, akkor minden eddiginél nagyobb kudarcra lehet számítani – vélekedett a lázadók vezetője.

A Kreml mindenesetre igyekezett jó arcot vágni a tanácskozást megelőzően. Szergej Lavrov orosz külügyminiszter reményét fejezte ki, hogy az asztanai üléssorozat révén sikerül új lendületet adni a genfi békefolyamatnak is. Az ENSZ különmegbízottja, Staffan de Mistura, aki megfigyelőként utazott el a kazah fővárosba, ugyanakkor azt közölte, hogy ő nem vett részt az asztanai megbeszélések előkészítésében. Sokatmondó az is, hogy a tárgyalások közeledtével az orosz illetékesek derűlátása is mintha kezdett volna alábbhagyni a konkrét eredményeket illetően. Egy diplomata azonban annak a véleményének adott hangot, hogy az Asztanában résztvevők nagyobb befolyást tudnak gyakorolni a szíriai szereplőkre azon erőknél, amelyek részt vettek a genfi konferenciákon.

A korábbi tárgyalásokhoz képest újdonság, hogy Aszad ellenfeleinek oldalán több olyan lázadó is megjelenik, akik hatással lehetnek a harcokban résztvevő csoportokra. Elsősorban a harcokban közvetlenül is szerepet játszó katonai parancsnokokról van szó, míg Genfben olyan személyiségek voltak jelen, akik a szomszédos Törökországból próbáltak befolyással lenni a hadszíntéren történő eseményekre.

Oroszország azt hangoztatta, kompromisszumra törekszik a felek között. Kérdéses azonban, hogy az asztanai megbeszélések kezdeményezői valóban lesznek-e olyan helyzetben, hogy garantálják az esetleges megállapodások gyakorlatba való átültetését. Ezzel kapcsolatban egy sor kétség merül fel annál is inkább, mert a jelenlegi fegyvernyugvást, amelyet Moszkva és Ankara ért el, a korábbiakhoz hasonlóan számos alkalommal megsértették már. A kétségeket gyarapítja, hogy Oroszország aligha megy bele egy olyan megállapodásba, amely saját érdekei ellen szól, Törökország pedig ragaszkodik ahhoz, hogy határszakaszánál biztonsági zónát alakítsanak ki.

Az asztanai megbeszélések azt a célt szolgálhatják, hogy Vlagyimir Putyin orosz és Recep Tayyip Erdogan török elnök közelítsék egymáshoz saját szíriai érdekeiket. A szíriai megállapodást nehezíti az is, hogy senki sem tudja, mit akar az új amerikai adminisztráció az országban, egyáltalán akar-e bármit is. Az ellenzék nem sok jót várhat a jövőtől. Egyik képviselőjük úgy fogalmazott, a kolera és a pestis közül kell választaniuk. Egyetlen cél lebeghet a szemük előtt: megakadályozzák azt, hogy a kormánycsapatok még nagyobb területeket foglaljanak el tőlük. A nehézségeket gyarapítja, hogy a lázadók sem egységesek, ők sem tudnak közös álláspontot kialakítani.