Van az úgy, hogy az ember glosszát ír egy ostobaságról, már ott a következő, ami nagyobb ostobaság, mint a korábbi. A közelmúltban Szijjártó Péter egyik kijelentésén akadtam fenn, erre tessék, itt a következő. A magyar külügy- és külgazdasági minisztérium sajtófőnöke, nevezett Menczer Tamás, korábbi sportriporter, egyszer csak úgy döntött, hogy sajtótájékoztatót tart az „európai biztonsági helyzet helyzetéről”.
Már a cím önmagában is ostobaság, hiszen egyrészt egy helyzet helyzetéről nem szoktunk sajtótájékoztatót tartani, arról nem is beszélve, hogy a téma – mint ezt egy érettebb kollégám meg is jegyezte – manapság annyira áttételes és szinte áttekinthetetlen, hogy erről tanulmányokat lehetne írni és az ilyesfajta helyzetelemzés nem is a sajtófőnök dolga. Azt meg nem is értem, hogy a sajtófőnök egyetlen munkatársa, esetleg titkárnője nem vette észre ezt a badarságot, mielőtt kiment a nyilvánosság elé. Márpedig egy sajtófőnöknek különösen jól kell fogalmaznia, hiszen az ő tudása nem más, mint a szavak világában történő ügyes eligazodás, a politikai elemzéseket a főnökeire kell bíznia.
És ezzel még nincs vége a történetnek. Menczer úgynevezett „doorstep” sajtótájékoztatót hirdetett meg, ami egy amúgy különleges műfaj, magyarul küszöböt jelent, a média szakmai szóhasználatában - és csakis akkor alkalmazzák -, ha politikusok találkozója után, egy épületet vagy irodát elhagyva az ott várakozó újságíróknak mondanak néhány mondatot. A dolog lényege éppen ebben van, hogy gyakorlatilag öt perc az egész, a politikusok is röviden beszélnek, legfeljebb egy-két kérdésre válaszolnak, ha egyáltalán.
Mindez egyszerű szakmai dilettantizmusnak is tűnhetne – és hát voltak ennél durvább elszólások is az utóbbi időben -, azonban ne felejtsük el, hogy az egyik legfontosabb magyar kormányzati intézményünkről van szó, amelyiknek kiadott közleményeit a Budapesten dolgozó külföldi újságírók és diplomaták is látják.
És ha ennyire kitapintható a hozzá nem értés egy viszonylag egyszerű ügyben, akkor vajon hogyan kezelik az ennél sokkal érzékenyebb külpolitikai ügyeket? Hogyan működik a felügyeleti rendszer, hogyan készítik fel a vezetőket a nemzetközi tárgyalásra?
A történet azonban csak egy a sorban.
A kormányzati kommunikáció egyik új formája a semmitmondó, mondvacsinált témájú sajtótájékoztatók sorozata, amelyeknek konkrét témájuk nemigen van, a lényeg a „Magyarország tovább erősödik” jelmondat ismételgetése. Szinte naponta jelennek meg miniszterek, államtitkárok, helyettes államtitkárok és különböző megbízottak, hogy kiegészítsék az állami reklámokban is olvasható üzenetet.
Mostanában, kísérletképpen követem az M1 híradóját, aminek első fél órájából húsz percen át csakis állami tisztviselők szerepelnek, ezt csak a Központi Statisztikai Hivatal közleményei szakítják meg, amelyek új meg újabb rekordokat jelentenek az export, az import és a kereskedelem sikereiről. Ezért van szükség arra, hogy új meg új államtitkárokkal, helyettes államtitkárokkal és különböző megbízottakkal színesítsék a kormányzatot, akiknek feladata egyértelműen a sikerek, rekordok és vívmányok ismertetése.
Hol van már az az idő, amikor Lázár János és helyettesei a bürokrácia csökkentéséről, olcsóbb államról beszéltek? Hol van már az az Orbán Viktor, aki 2010-ben azt mondta, hogy „vége a kormányzati dáridónak”? A vezetőknek természetesen saját titkárság jár, szolgálati autó, reprezentációs lehetőség, külföldi utazások, az államtitkárokhoz helyettes államtitkárok tartoznak, a helyettes államtitkárok új főosztályokat hoznak létre, mert, ahogy annak idején Gorbacsov mondta, minden feladat növeli az apparátust, az apparátus pedig mindig megtalálja, hogy mivel tudja kitölteni a munkaidőt. Igen, rekordok, sikerek és vívmányok... 2017-ben mindenkinek ez lesz a feladata.
Csak példaként említem, hogy Novák Katalin, család- ifjúsági és nemzetközi ügyekért felelős államtitkár decemberben szinte naponta mondott ilyen sikermondatokat: „A kormány kiemelt célja a fiatalok támogatása, hogy döntéseikhez megkapják a megfelelő kormányzati támaszt”, vagy „2017-ben még több pénz jut otthonteremtésre”, és „a magyar fiatalok érezzék, hogy a gazdaság erősödik”, „a kormány támogatja az egyszülős családokat”... És nem ő az egyetlen. Varga Mihály, aki a korábbi években szinte betegesen kerülte a nyilvánosságot, mostanában ugyancsak követi ezt a gyakorlatot, nyilatkozatai lényegében elszakadnak a valóságtól, misztikus számokkal dobálózik, amiből egy dolgot lehet – és kell – értenünk, mégpedig azt, hogy a gazdaság erősödik. Ha a tények és az adatok mást mutatnak, az sem baj.
Elvégre Churchill is az mondta, hogy csak abban a statisztikában hisz, amit ő maga hamisított. Menczernek pedig még van mit tanulnia.
