A középkorú, éjfekete bőrű afrikai menekült, a Budapesten élő és dolgozó, magyarul már jól beszélő Wilson le akarja tenni az állampolgársági vizsgát, hogy végre magyar állampolgár legyen. A kacifántos kérdéseken rendre fennakad, ezért a jó szakember hírében álló középkorú tanárnőhöz, Marihoz fordul segítségért. Belemerülnek a magyar kultúra és művészet élvezetébe, de mire Wilson végre megszerzi az állampolgárságot, a számára fontos ügyek tragikus fordulatot vesznek. A fiatal iráni lányt, Shirint és újszülöttjét, akiket a lakásában bújtat a kitoloncolás elől, a rendőrök elhurcolják, szerelme Marival romba dől, közös életük lehetetlenné válik.
Vranik Roland volt olyan bátor művész, hogy a világ, de különösen Európa egyik legforróbb mai témájáról, a menekültkérdésről forgassa harmadik játékfilmjét, Az állampolgárt. Nem a napi események és nem a napi politika szintjén, hanem néhány ember átélhető történetén keresztül. Wilson, Shirin és Mari története véletlenül egymás mellé sodródott emberek története a mai Budapesten. Három sors váratlan egybefonódása, három különböző remény összetalálkozása. Vranik úgy vezeti fel a filmjében ezt a helyzetet, amiből valami szép dolog is születhetne. Mondjuk boldogság. Ám az egyikük fekete menekült, a másikuk menekül és lebukik. A lehetőség zátonyra fut egy tragikus pillanatban. Itt és ma nem az emberi boldogságot szolgálják a körülmények.
Humorral indul minden. A Fekete kefe (Vranik első filmje) abszurd iróniáját idézi fel az állampolgársági vizsga komikus menete. Olyan kekec kérdések hangzanak el, olyan eszméletlenül érzéketlen és hivataloskodó stílusban, hogy a néző nehezen tudja eldönteni, nevessen, vagy sírjon, amikor Wilson éjfekete arcán kiüt a veríték a hallatukon. Az meg mélyen megindító, ahogy mondja a Szózatot, kissé pöszögős kiejtéssel, pár névelővel megtoldva a verssorokat, de mégis őszinte átéléssel az az afrikai ember, aki a polgártársunk szeretne lenni. Emlékezetes pillanat ez, a maga nemében páratlan élmény.
A csendesebb indítás után Wilsonnal hirtelen meglódul a világ. Megismeri Marit, nekifognak a tanulásnak, amiből kettőjük között váratlan szerelem támad. Ez a tény kissé önkényes rendezői döntésnek hat, különösen, az, hogy Mari odaköltözik Wilsonhoz. De itt kezd élesbe váltani a külvilággal szembeni és a magánéletbeli konfliktus. A férfi a lakásában akkor már ott bújtatja Shirint, a menekülttáborból megszökött, terhes iráni lányt, akit a magyar hatóságok vissza akarnak toloncolni a hazájába. A végtelenül szelíd, mosolygós arcú Wilson kész segíteni a lánynak, sőt, ezt bizonyítandó Vranik istenkísértő helyzetet állít elő: Wison bábáskodásával születik meg Shirin kisbabája. A kiszolgáltatottságot, a menekültek tragikus fenyegetettségét Shirin személyével viszi be a történetbe a film. Wilsont legfeljebb a fafejű bürokraták packázása sérti, a lány az igazi menekülő vad. Vranik stílusa tartózkodó, szinte mindvégig kerüli az erős hatásokat. A főhős életében a környezet rasszizmusa lágy formában van jelen, inkább az a légüres tér beszédes, amely körülveszi. Nem rúgnak bele, de nem is nézik embernek.
A három főszereplő közül Máhr Ági az egyetlen profi színész. A miskolci színház művésze megkapó természetességgel formálja meg Marit. Amikor Mari és Wilson felfedező útra indulnak a magyar kultúra rejtelmeibe, a jelenetek tele vannak kedvességgel és humorral, miközben már ott feszül a háttérben a csapda fenyegetése, aminek áldozatául esnek mindketten. Vranik kockáztatott és nyert: Wilson szerepét a végzettsége szerint közgazdász (magyar diplomával), mai foglalkozása szerint villamosvezető Dr. Cake-Baly Marcelo játssza, sok meleg emberséggel. Bissau-Guineából még a múlt században és a múlt rendszerben menekült Magyarországra, egyetemet végzett, magyar családja van, szeretni valóan mókás a kiejtése, pláne, amikor verset mond, de a szelíd mosolyában ott van valami végtelen magány. Shirin szerepét a szépséges iráni jógatanárnő, Arghavan Shekari alakítja.
A film adós marad az árnyalatokkal. Vranik elhanyagolja például annak a meggyőző érzelmi ábrázolását, hogy egy középkorú tanárnő hirtelenjében miért hagyja faképnél a családját. A tehetős, családi házas körülményeket miért cseréli fel a nem túl biztos életre egy afrikai bevándorló albérletében. Van az a szerelem, mondhatjuk erre. Ami igaz is, de a filmbeli kapcsolat nem az a villámcsapás szerű érzelmi élmény, inkább egy szép barátságot mutat, az együtt töltött éjszaka ellenére is.
Vranik rendezői hangja az állampolgársági vizsga remekbe formált szarkasztikus ábrázolásában érvényesül tökéletesen. Kivédhetetlenül világítja meg az állami bürokrácia hideg lélektelenségét. És van két mellbevágó jelenet, ami megrendítő és feledhetetlen. Az egyik, amikor Shirinért jönnek a rend őrei, bezúdulnak a szobába, s eszeveszett dulakodás indul a támadók és védekezők között. Modern kori Laokoon-csoport, ahol a kígyó helyett is emberek birkóznak. A másik a tulajdonképpeni befejezés. Amikor már minden elveszett, Wilson, a friss magyar állampolgár a (köztársaság nélküli) köztársasági elnöki palota bezárt kapuját kétségbeesetten, széttárt karral döngeti. A segítség legcsekélyebb reménye nélkül.
(Az állampolgár ****)
