Vesztésre áll Manuel Valls

Benoit Hamon volt oktatási minisztert találta a nézők 60 százaléka meggyőzőbbnek a francia baloldal államfőjelölt-állító választásának második fordulója előtt a jelöltek szerda esti televíziós vitájában. Manuel Valls volt miniszterelnökre a megkérdezettek 37 százaléka szavazott - derül ki az Elabe közvélemény-kutató intézetnek a BFM hírtelevízió számára készített gyors felméréséből.

A baloldali szimpatizánsok körében is Hamon lett a győztes 61 százalékkal, Valls 36 százalékával szemben.

A jelöltállító választás első fordulójában, múlt vasárnap a Szocialista Párt (PS) balszárnyát képviselő és a jelenlegi szociálliberális kormánypolitikát nyíltan bíráló Hamon öt százalékkal a kormánypárt jobboldalához tartozó volt kormányfő előtt, 36 százalékkal az első helyen végzett.

A két jelölt több mint kétórás vitájában a legjelentősebb nézeteltéréseket okozó témák kerültek napirendre, mindenekelőtt a foglalkoztatáspolitika és a szekularizáció kérdése, de az elmúlt napok éles szóváltásaihoz képest békésebb hangnemben.
A kampányban a havi 750 eurós általános alapjövedelem bevezetésének javaslatával kitűnő 49 éves Hamon saját megfogalmazása szerint egy "kívánatos jövőt" javasol a franciáknak, a baloldalnak szerinte "hátat kell fordítania a régi megoldásoknak, amelyek tegnap sem működtek és a jövőben sem fognak".

Manuel Valls megismételte, hogy a választók a "biztos vereséget" választják, ha a riválisára szavaznak, s a "lehetséges győzelemre", ha viszont őrá adják a voksukat. Hamontól pedig azt kérte, hogy ne kecsegtessen illúziókkal, mert "nem csak álmodozni kell, hanem hitelesnek is kell maradni".

"A lehetőség, amit javasolok, nem álmot takar, semmit nem takar, hanem igazságot oszt" - mondta Hamon, aki álláspontja szerint meg akarja előzni a "munkahiányt", amit a digitális forradalom fog okozni a világban, s amelyet az OECD-től kezdve számos nemzetközi szervezet jelez előre. A jelölt ezért 32 órásra csökkentené a munkahetet és bevezetné az alanyi jogon járó általános alapjövedelmet.

Az ötletet egyébként szerdán tucatnyi francia közgazdász, köztük az egyik legnagyobb presztízzsel bíró baloldali Thomas Piketty is gazdaságilag hitelesnek és megvalósíthatónak, társadalmilag pedig bátornak ítélte meg a Le Monde című napilapban közzétett írásban.

A vitát egyébként a francia tévék és rádiók meglepetésére Edward Snowden, az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség (NSA) egykori alkalmazottja is figyelemmel követte, és a Twitteren küldött üzeneteiben egyértelművé tette, hogy Hamont támogatja.
Hamon és Valls a francia baloldal két teljesen különböző irányzatát képviseli. Egyik oldalon a realista szociáldemokráciát képviselő Valls, másikon pedig a részben utópisztikus, újbaloldali Hamon.

Három hónappal az elnökválasztás előtt valamennyi felmérés azt mutatja, hogy bármelyikük is nyeri meg most vasárnap a baloldali előválasztást, nincs esélye bejutni a tavaszi elnökválasztás második fordulójába, és csak az ötödik helyen végezhet az első fordulóban.

A jelenlegi helyzet szerint az államfői székbe Francois Fillon konzervatív jelölt vagy Marine Le Pen, a Nemzeti Front elnöke ülhet.

Amennyiben viszont Hamon nyeri meg a baloldali előválasztást, akkor a függetlenként induló, de korábban a szocialista kormány gazdasági minisztereként ismertté vált Emmanuel Macron esélyei jelentősen megnőhetnek az elnökválasztáson, miután a reformpárti Manuel Valls szavazói várhatóan hozzá pártolnak át. A felmérések szerint az elnökválasztás első fordulójában jelenleg harmadik helyen álló 39 éves Macron az elmúlt hónapban tíz százalékkal növelte a szavazótáborát, ő lehet a választás meglepetésembere, azaz Hamon győzelmével és Valls vereségével az előválasztáson nyitottá válhat a tavaszi elnökválasztási küzdelem.

Az elnökválasztás első fordulóját 2017. április 23-án, a másodikat május 7-én rendezik meg Franciaországban.

Szerző

Koncert egy nővérszálló felújításáért

Publikálás dátuma
2017.01.26. 06:47
Eszenyi Enikő Fotó: Molnár Ádám
Jótékonysági koncertet szerveznek a Szent János Kórház nővérszállójának felújítására február 5-én a Zeneakadémián. 

Székely György, a kórház I. Belgyógyászati osztályának vezető főorvosa évek óta szervez zenei délutánokat a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetem támogatásával és több szponzor segítségével a kórház javára. A február 5-i előadáson Eszenyi Enikő és Marton László, a Vígszínház jelenlegi és volt igazgatója mesél pályafutása kalandos zenei fordulatairól, élményeiről, Vásáry Tamás, Vigh Andrea, Horgas Eszter, Oláh Vilmos, valamint a Semmelweis Vonósnégyes pedig Beethoven, Chopin, Debussy, Liszt, Massenet és Rossini műveivel fűszerezi a beszélgetést.

A korábbiak bevételéből az osztály felszerelését, a működéshez szükséges eszközök és bútorok beszerzését támogatták, valamint hozzájárultak a munkatársak továbbképzésének költségeihez.

Szerző

Papírja már van róla

Publikálás dátuma
2017.01.26. 06:46
Dr. Cake-Baly Marcelo Az állampolgár húsz éve magyar állampolgár főszereplője, akit a rendező az utcán szólított le, majd szólít
Az állampolgár című filmben egy afrikai, egy iráni és egy magyar sors fonódik össze napjaink Budapestjén. Máhr Ágnes színésznő mellé Vranik Roland rendező két amatőr szereplőt választott a menekültdráma történetéhez: az afrikai Dr. Cake-Baly Marcelo és az iráni Arghavan Shekari életében először állt kamera elé.

A középkorú, éjfekete bőrű afrikai menekült, a Budapesten élő és dolgozó, magyarul már jól beszélő Wilson le akarja tenni az állampolgársági vizsgát, hogy végre magyar állampolgár legyen. A kacifántos kérdéseken rendre fennakad, ezért a jó szakember hírében álló középkorú tanárnőhöz, Marihoz fordul segítségért. Belemerülnek a magyar kultúra és művészet élvezetébe, de mire Wilson végre megszerzi az állampolgárságot, a számára fontos ügyek tragikus fordulatot vesznek. A fiatal iráni lányt, Shirint és újszülöttjét, akiket a lakásában bújtat a kitoloncolás elől, a rendőrök elhurcolják, szerelme Marival romba dől, közös életük lehetetlenné válik.

Vranik Roland volt olyan bátor művész, hogy a világ, de különösen Európa egyik legforróbb mai témájáról, a menekültkérdésről forgassa harmadik játékfilmjét, Az állampolgárt. Nem a napi események és nem a napi politika szintjén, hanem néhány ember átélhető történetén keresztül. Wilson, Shirin és Mari története véletlenül egymás mellé sodródott emberek története a mai Budapesten. Három sors váratlan egybefonódása, három különböző remény összetalálkozása. Vranik úgy vezeti fel a filmjében ezt a helyzetet, amiből valami szép dolog is születhetne. Mondjuk boldogság. Ám az egyikük fekete menekült, a másikuk menekül és lebukik. A lehetőség zátonyra fut egy tragikus pillanatban. Itt és ma nem az emberi boldogságot szolgálják a körülmények.

Humorral indul minden. A Fekete kefe (Vranik első filmje) abszurd iróniáját idézi fel az állampolgársági vizsga komikus menete. Olyan kekec kérdések hangzanak el, olyan eszméletlenül érzéketlen és hivataloskodó stílusban, hogy a néző nehezen tudja eldönteni, nevessen, vagy sírjon, amikor Wilson éjfekete arcán kiüt a veríték a hallatukon. Az meg mélyen megindító, ahogy mondja a Szózatot, kissé pöszögős kiejtéssel, pár névelővel megtoldva a verssorokat, de mégis őszinte átéléssel az az afrikai ember, aki a polgártársunk szeretne lenni. Emlékezetes pillanat ez, a maga nemében páratlan élmény.

A csendesebb indítás után Wilsonnal hirtelen meglódul a világ. Megismeri Marit, nekifognak a tanulásnak, amiből kettőjük között váratlan szerelem támad. Ez a tény kissé önkényes rendezői döntésnek hat, különösen, az, hogy Mari odaköltözik Wilsonhoz. De itt kezd élesbe váltani a külvilággal szembeni és a magánéletbeli konfliktus. A férfi a lakásában akkor már ott bújtatja Shirint, a menekülttáborból megszökött, terhes iráni lányt, akit a magyar hatóságok vissza akarnak toloncolni a hazájába. A végtelenül szelíd, mosolygós arcú Wilson kész segíteni a lánynak, sőt, ezt bizonyítandó Vranik istenkísértő helyzetet állít elő: Wison bábáskodásával születik meg Shirin kisbabája. A kiszolgáltatottságot, a menekültek tragikus fenyegetettségét Shirin személyével viszi be a történetbe a film. Wilsont legfeljebb a fafejű bürokraták packázása sérti, a lány az igazi menekülő vad. Vranik stílusa tartózkodó, szinte mindvégig kerüli az erős hatásokat. A főhős életében a környezet rasszizmusa lágy formában van jelen, inkább az a légüres tér beszédes, amely körülveszi. Nem rúgnak bele, de nem is nézik embernek.

A három főszereplő közül Máhr Ági az egyetlen profi színész. A miskolci színház művésze megkapó természetességgel formálja meg Marit. Amikor Mari és Wilson felfedező útra indulnak a magyar kultúra rejtelmeibe, a jelenetek tele vannak kedvességgel és humorral, miközben már ott feszül a háttérben a csapda fenyegetése, aminek áldozatául esnek mindketten. Vranik kockáztatott és nyert: Wilson szerepét a végzettsége szerint közgazdász (magyar diplomával), mai foglalkozása szerint villamosvezető Dr. Cake-Baly Marcelo játssza, sok meleg emberséggel. Bissau-Guineából még a múlt században és a múlt rendszerben menekült Magyarországra, egyetemet végzett, magyar családja van, szeretni valóan mókás a kiejtése, pláne, amikor verset mond, de a szelíd mosolyában ott van valami végtelen magány. Shirin szerepét a szépséges iráni jógatanárnő, Arghavan Shekari alakítja.

A film adós marad az árnyalatokkal. Vranik elhanyagolja például annak a meggyőző érzelmi ábrázolását, hogy egy középkorú tanárnő hirtelenjében miért hagyja faképnél a családját. A tehetős, családi házas körülményeket miért cseréli fel a nem túl biztos életre egy afrikai bevándorló albérletében. Van az a szerelem, mondhatjuk erre. Ami igaz is, de a filmbeli kapcsolat nem az a villámcsapás szerű érzelmi élmény, inkább egy szép barátságot mutat, az együtt töltött éjszaka ellenére is.

Vranik rendezői hangja az állampolgársági vizsga remekbe formált szarkasztikus ábrázolásában érvényesül tökéletesen. Kivédhetetlenül világítja meg az állami bürokrácia hideg lélektelenségét. És van két mellbevágó jelenet, ami megrendítő és feledhetetlen. Az egyik, amikor Shirinért jönnek a rend őrei, bezúdulnak a szobába, s eszeveszett dulakodás indul a támadók és védekezők között. Modern kori Laokoon-csoport, ahol a kígyó helyett is emberek birkóznak. A másik a tulajdonképpeni befejezés. Amikor már minden elveszett, Wilson, a friss magyar állampolgár a (köztársaság nélküli) köztársasági elnöki palota bezárt kapuját kétségbeesetten, széttárt karral döngeti. A segítség legcsekélyebb reménye nélkül.

(Az állampolgár ****)

Szerző