Ismét megemlékeznek?

1945 januárjában az ostromgyűrű bezárult. Az orosz csapatok a Buda elleni légitámadásokat és a tüzérségi tüzet fokozták. Korábban Hitler a Budán rekedt német csapatok kitörését a legszigorúbban megtiltotta, s arra még január végén sem adott engedélyt. Azonban elérkezett az az idő, amikor Wildenbruch SS-tábornok, a "Budapest-erőd " parancsnoka értesíti Berlint: "lőszerünk kifogyott, élelmiszer készletünket felhasználtuk." Ezt követően Hitler mégis adott engedélyt, a keleti városrész kiürítésre. A tábornok 1945. február 11-én délelőtt beosztottaival közölte: a Várból történő kitörésre aznap este kerül sor. A mintegy 20-22 ezer német katona, magyar honvéd, nyilas pártszolgálatos és azok családtagjai, kézi fegyverekkel a Széna-téren gyülekeztek, majd az Olasz-fasoron (ma, Szilágyi Erzsébet fasor ) kísérelték meg a kitörést. Csak 785 német érte el a német állásokat. A többiek fogságba kerültek, vagy a sikertelen kitörésért életükkel fizettek. Manapság különböző kis létszámú - olykor szélsőjobbos - csoportok, a Várba szorult csapatok kitörési kísérletének napját, "Kitörés", vagy "Becsület" napjának nevezik.

Erről évről-évre séta keretében, a budai hegyekben megemlékeznek. Fiatalok és középkorúak, akiknek mindez jó "buli". Írnak és beszélnek róluk. Ők viszont alig, vagy egyáltalán nem ismerik hazánk II. világháborús szörnyű veszteségeit. S azokról emlékeznek, akik Budán a végsőkig, reménytelenül kitartottak, ezzel szörnyű szenvedést okozva a polgári lakosságnak. Csak Budapest 19 718 polgári halottat siratott és 32 753 lakóház pusztult el. Erre a "Kitörés-napi" sétára a humánusan gondolkodó emberek magyarázatot alig találnak. Viszont a következő február 11-ike itt kopogtat. Vajon a "nemzeti érzelmű " fiatalok megismételik-e a sétát? S vajon tudják-e, hogy azokra a nyilasokra is emlékeznek, akik sok szenvedést okoztak a magyar népnek, s hozzájárultak Budapest és az ország lerombolásához? Vajon a sétáló fiatalok az 1945-ös eseményekből tanultak-e valamit?