Előfizetés

Káosz, kívül és belül

Publikálás dátuma
2017.01.30. 06:46
A fura lényege éppen maga a keresés, a befejezetlenség FOTÓ: TAKÁCS ATTILA
A Jurányi Inkubátorház műsorra tűzte A furát, amely Benedict Wells fiatal német szerző Spinner című regényéből készült Fehér Balázs Benő rendezésében. A történet főhőse egy huszonéves berlini egyetemista, aki írónak készül, de közben próbálja megtalálni a saját útját, amely egyáltalán nem zökkenőmentes.

A fura című előadás a minap Budáról Budára költözött, egy Bartók Béla úti galériából a Jurányi Inkubátorházba. Lehet, hogy a darab is, akárcsak a történet főhőse, még keresi a helyét. És az is lehet, hogy meg is találta, hiszen a Jurányiban otthonra lelhet egy német kortárs regény merésznek szánt színpadi adaptációja. A történetben, melyet egy harmincas évei elején járó német író, Benedict Wells jegyez (színpadra alkalmazta: Fekete Ádám), egy huszonöt éves berlini fiú keresi az identitását, helyét az életben és nem mellesleg első regényén dolgozik, írónak készül.

Úgy látszik nagyon is eljött az ideje, hogy identitást kereső műveket színpadra vigyenek, a Trafó Next Fesztiválján is találkozhattunk ilyenekkel. Ezúttal a német szerzőhöz hasonlóan fiatal rendező, Fehér Balázs Benő kezdeményezését Orlai Tibor karolta fel, ő finanszírozta az előadás létrejöttét. Fehér Balázs Benő Zsótér Sándor és Zsámbéki Gábor színészosztályában végzett a Színház-és Filmművészeti Egyetemen, de amellett, hogy játszik, hamar elkezdett rendezni is. Az egyetemen nagy sikerrel vitte színre Boris Vian Tajtékos napok című klasszikusát, de rendezett már a Katona József Színház kamaraszínházában, az Átriumban és márciusban a Radnótiban állítja színpadra Dosztojevszkij A játékos című munkáját.

A fura valószínűleg egy „örömzenének” indult, hiszen Fehér hű alkotótársával, Fekete Ádámmal adaptálta a Spinner című regényt, ebből született az előadás címe is. A színészek között is több olyan felbukkan, akivel már korábban is dolgozott az eddig üde, friss szellemű és nagyon is szabad előadásokat rendező Fehér Balázs Benő. Tehát szinte minden adott volt az újabb sikeres munkához. A fura azonban azt hiszem, zavarba hozza a nézőt. Egyrészt valóban eltalálja azt, amiről szólni akar, vagyis a huszonévesek bizonytalanságairól, a szabadságvágyukról, ugyanakkor arról is, hogy mégis szeretnének valamit az élettől, szerelmesnek, sikeresnek lenni és sorolhatnánk tovább. Ennek a folyamatnak az útvesztőiről szól az előadás, csakhogy az alkotók nem döntötték el, hogy mélyre szeretnének ásni, vagy inkább szórakoztatni akarnak. Ez lehet az oka annak, hogy pörgős jeleneteket kapunk ugyan, de okosabbak nem igazán leszünk. Néha nevetünk is egy-két jobban megírt szituáción, de leginkább a káoszt látjuk. A fiatalember elindul ugyan erre is, meg arra is, de szinte a legelején elveszítjük, hogy aztán újabb irányba tereljen bennünket, de onnan is letér. Persze a közeg sem segíti őt, sőt.

Vázlatokat, felskiccelt szituációkat nyújtanak át az alkotók a nézőknek, de amint felvázoltak valamit, rögtön tovább ugrunk és átlibbenünk egy következő életmozaikba. Csak kérdés és kérdés. Válaszok nélkül. Felütés, felkiáltójel, újabb és újabb kezdet, befejezés nélkül. Persze az is lehet, hogy A fura lényege éppen maga a keresés, a befejezetlenség. Meg azon is érdemes elgondolkodni, hogy ki a fura manapság. A történetben a főszereplő jellemzi így önmagát, így egyfajta felmentést is ad magának. Így nem kell felelősséget vállalnia semmiért, hiszen ő egyszerűen fura és kész. Nem sorolható be sehová, minden kategórián kívül esik. A másik izgalmas szála az előadásnak az álom és a valóság közti átmenet, meg is jelennek olykor maszkos figurák a színpadon, jelezve, hogy itt bizony álmodunk, csakhogy ezek a részek dramaturgiailag kevésbé kidolgozottak, nem adnak mélyebb vagy újabb minőséget a produkciónak.

Az előadás főszerepét a fura fiút játszó Rada Bálintnak nincs könnyű dolga, éppen azért mert ezt a folyamatos keresést kell megjelenítenie. Úgy, hogy közben karakteres legyen, miközben éppen az a sajátja, hogy sodródik. A többiek - Radnay Csilla, Rába Roland, Bán Bálint, Nagy Dániel Viktor és László Lili - több szerepet játszanak változó intenzitással, de végig küzdve aszerint, hogy éppen mennyire kidolgozott az adott figura, amit meg kell formálniuk. Az előadás látványtervezője Izsák Lili pontosan megmutatja, hogy mit is jelent a körülöttünk lévő átmenetiség. Mint ahogy Zságer-Varga Ákos is ennek a hangulatnak megfelelő zenei világot teremt.

Főhősünk az előadás végére aztán talán kissé váratlanul mégis csak képes dönteni, a beteljesült szerelem helyett a munkát választja. (Talán sok Csehovot olvasott.) Új papírt fűz be és elkezdi lázasan püfölni az írógépét. Miközben egy farkasnak öltözött árny figyeli és egy csapásra sötétbe borít mindent.

A többi, vagyis, hogy miként viszonyulunk ehhez ez az egészhez, már csak rajtunk, kissé megilletődött, bizonytalan, vagy éppen kevésbé bizonytalan nézőkön múlik.

Nem marad fenn az égben

Mészáros Márton
Publikálás dátuma
2017.01.30. 06:45
Szilágyi Lenke repülőgépek ablakaiból kifényképezett képeiből állított össze egyedi kiállítást FOTÓK: SZILÁGYI LENKE
Szilágyi Lenke nem tartja magát profi légifotósnak, így kezdetben nem hitte, hogy a többek között Argentína, Grönland és Irán területén készített felvételei önállóan megállnák helyüket. Elkezdte azonban megkeresni a megörökített helyeket az interneten, s a műhold képeket összepárosította a felvételeivel, így téve maradandóvá azokat. Alkotásai nem hagyományos tájképek, ezeken a hegységek, folyók, felszíni formák különös mintázatokat rajzolnak ki. Erről tanúskodik az Artpohoto Galériában nyílt új tárlata, amelyen huszonhat műve tekinthető meg február 22-ig.

Szilágyi Lenke jelenség. Ha esetleg máshonnan nem, a stuttgarti Magyar Kulturális Intézetben korábban rendezett Szilágyi-tárlat címéből sejthető, hogy így van. Új kiállítása, amely egy hete nyílt az Artphoto Galériában, visszafogottabb címmel, de az alkotó megbecsüléséhez mérten újszerű ötlettel várja a látogatókat. A Gépmadártávlat azért érdekes tárlat, mert a számtalan kitüntetéssel elismert fotóművész ezúttal a magasból lenézés sajátos perspektíváját választotta. Éppen ez az, ami pluszt ad a például H. Szabó Sándor, Járai Rudolf, Hámor Szabolcs vagy Bajkor József nevéhez is köthető légifotózás műfajához.

A Bartók Béla úton található kiállítótér falán elhelyezett ismertetőben a szerző úgy érvel, ha az ember a repülőgép ablaka mögé van beszorítva, több ezer láb magasban igencsak korlátozott lehetőségei vannak, hogy kénye-kedve szerint fotózzon. Jószerivel lehet, nem is az ablak mellett ül, de az ablak lehet piszkos, párás és még sorolhatnánk az akadályoztató tényezőket. Csakhogy ha az ember mániákus, akkor a problémák könnyen áthidalható feladatokká válnak. Szilágyi Lenke pedig mániákus, ha a fotózásról van szó. Ezért légi útjain igyekezett mindig kifényképezni az ablakon, az igazi bravúrt pedig az jelentette, hogy a fotókat összepárosította a Google Maps navigációs program segítségével fellelhető műholdképekkel.

Ezek a képek, amelyek többek között Grönlandon, Argentínában, Iránban, Szibériában és Kirgizisztánban, illetve pontosabban az országok légterében születtek, időn kívül állóak. Már csak azért is, mert amiket megörökítenek, azok évezredes konstrukciók. Szilágyi Lenke némelyik képalkotása zavarba ejtően különös: nehéz élesen elválasztani, hogy képein hol húzódik az ég, hol a hófedte hegy, hol a tenger. Egyébként a képpárok mellett szándékosan nem szerepel évszám, mert a felvételek az elmúlt tizenegy év terméséből származnak, de a Google Maps képei mostaniak, tehát a kettő együtt – immáron önálló műalkotásként – 2016-ból, az összeállítás évéből valóak.

A meglehetősen kicsi, de kiállítótérként remekül funkcionáló Artphoto Galéria puritán falain vakítanak a hófedte tájak. Az iráni Zargosz-hegység a teljes kihaltságot adja, a GPS-koordináták által bemért hely sem tanúskodik nagyobb életről, arrafelé az autóúton kívül nincs sok jele annak a civilizációnak, amit az emberhez kötünk. Egy másik felvétel engesztelhetetlen kíméletlenséggel vágja az arcunkba, hogy a természethez mérten az ember nem több egy apró pontnál. Az, ahogyan Szilágyi Lenke képén egy drapp színű helikopter egyensúlyoz egy hegymonstrum előtt, kísérteties látvány. Mélység és magasság valami olyasmit áraszt, amitől Vörösmarty nagy művének, az Előszónak az ismert szövegrésze juthat eszünkbe: "S a nagy egyetem/ Megszünt forogni egy pillanatig."

Szilágyi Lenke érdemes és kiváló művész

Szilágyi Lenke érdemes és kiváló művész

Az alkotó nem tartja magát profi légifotósnak, mondta el lapunknak, ezért kezdetben nem gondolta volna, hogy a fotók önállóan megállnák helyüket. „Viszont amikor megkeresgéltem a műhold képeken ugyanezeket a helyeket, akkor izgalmasnak találtam az összehasonlítást, a helyszínek, felszíni formák beazonosítását. Közben évek is elteltek, esetleg más az évszak, a tájolás, de mégis megvannak bizonyos mintázatok – van ahol egyértelműen, van ahol kevésbé. Ezeket a nézők is kibogozhatják, meg egyáltalán, elég titokzatos helyek vannak itt” – véli Szilágyi Lenke.

Ha már titokzatosság, a tárlat légmérvadóbb alkotásán két nehezen behatárolható forma látszik. A felvétel akár úgy is tűnhetne, mintha szerteágazó ereket, netán terebélyes fákat ábrázolna. A kép viszont valójában Argentína partvidékén, egy Bahía Blanca nevű tartomány déli részén készült, s egy folyami deltavidéket rögzít. Mint azt a szerző a Népszavának elmondta, a kép azért ilyen különös, mert a folyó sok ágra bomlik, de az árterületen is erednek vizek, amik egy nagyobb ágba belefolynak. Így az egész olyan sűrű, mint egy fa koronája. „Ami a képen látszik, az nem is ága a folyónak, hanem egy külön vízrendszer, aminek nem is találtam meg a nevét. Itt nem olyan egyértelmű az azonosság, de az árterület meg a megművelt terület viszonya alapján mégis megegyezik. Az teljesen abszurd és titokzatos számomra, hogy honnan jönnek elő ezek a vizek a pampa közepén, ugyanis ott nincsenek hegyek” – mesélte lelkesen Szilágyi, akiről köztudott, bolondul a hegyekért is.

Nem tagadás, érdekes a Gépmadártávlat ötlete, de a huszonhat képösszeállítás talán nem tud olyan maradandó impulzussal szolgálni, mint Szilágyi korábbi munkái (a kultúrabarátok Jancsó Miklós, Mundruczó Kornél, Hajdu Szabolcs filmjeleneteinek megörökítéseiről, illetve szintén évtizedes múltra visszanyúló, rendkívül nívós színházi fotóiról is ismerhetik). A művész nem is tagadja, akad némi különbség munka és munka között. „Ez most valóban nem arról szól, hogy én hogy fényképezek, de valamiért mégis meg akartam csinálni. A hagyományos tájképeken nem látjuk ezeket a különös mintázatokat, amiket a hegységek, folyók, felszíni formák kirajzolnak. Én mindig rácsodálkozom, és lenyűgöz, hogy milyen helyek vannak a Földön. A kiállított képek nagyrészt lakatlan területek, már csak emiatt is szokatlanok lehetne számunkra” – vallja.

Közismert az is, hogy Szilágyi Lenke talán az egyedüli olyan fotóművész hazánkban, aki képeivel szinte a magyar irodalom összes kortárs nagyágyúját megihlette. Korábban Esterházy Péter, Tandori Dezső, Dragomán György, Kukorelly Endre és még sok alkotó írt irodalmi szöveget Szilágyi-képre. Habár az új fotók még másutt nem voltak publikálva, talán beindít valamit egyik-másik írónkban – még akkor is, ha ez a téma ezúttal nem olyan személyes, mint az alkotó korábbi művei. Az viszont biztos, a fotóművész következő tervei egészen mások, mint a magasban készült fotók, szóval nem kell félni. Nem marad fenn az égben.

Egy ország gyászolja a César-díjas színésznőt

Publikálás dátuma
2017.01.29. 23:13
FOTÓ:Vittorio Zunino Celotto/Getty Images
Franciaország a pénteken elhunyt Emmanuelle Riva színésznőt gyászolja, a César-díjas színésznő "jelentősen meghatározta a francia filmművészetet, legyen szó a Szerelmem Hirosimáról vagy a Szerelemről, amely az élet végéről szól" - hangsúlyozta Francois Hollande francia államfő.

"Pályafutása a filmen és a színházban is az új formákhoz köthető, köztük Marguerite Duras és Jean-Pierre Melville munkásságához. Intenzív érzelmeket váltott ki minden szerepében" - írta közleményében a köztársasági elnök. Hosszan tartó rákbetegség után 89 éves korában párizsi otthonában hunyt el Emmanuelle Riva, aki a Szerelmem Hirosima (Alain Resnais) című film női főszereplőjeként 1959-ben robbant be a filmes világba, majd 2012-ben a cannes-i Arany pálmát elnyert Michael Haneke Szerelem című drámájában aratott ismét óriási sikert, amely szereppel elnyerte a legjobb női alakításért járó francia Oscar-díjat, a Césart.

"Betegsége ellenére élete végéig aktív volt" - emlékeztetett ügynöke, Anne Alvares Correa. Ősszel a római francia intézetben, a Villa Médicis-ben lépett fel előadói esten, játszott Fiona Gordon és Dominique Abel francia rendezők legújabb filmjében, amelyet márciusban mutatnak be és Izlandon is szerepet vállalt egy filmben, amelyet még nem mutattak be. 

Frédérique Bredin, a francia filmintézet (CNC) igazgatója szerint "Emmanuelle Riva felkavaró nő és ritka igényességű művész volt. Egy felejthetetlen hang ment el. Egy költészettel és a szavak iránti szerelemmel teli hang".

Emmanuelle Riva 1927. február 24-én született Cheniménilben, eleinte varrónőként dolgozott, majd 19 éves Párizsba költözött, ahol színésznek tanult. A Marguerite Duras forgatókönyvéből készült Szerelmem, Hirosima főszerepével - amely egy francia színésznő és japán építész szerelméről szól - 1959-ben az egyik legismertebb francia filmszínésznővé lett. Ezzel a filmmel járt először a cannes-i filmfesztiválon. Három évvel később a Thérese Desqueyroux című alkotásban nyújtott alakításáért megkapta velencei filmfesztiválon a legjobb színésznőnek járó díjat. 

A következő ötven évben folyamatosan játszott színházban, televízióban, filmekben, a legnagyobb rendezők irányítása alatt, de általában csak kisebb szerepeket, Krzysztof Kieslowski Három szín: kék című filmjében is feltűnt. 

A sok anya és nagymama szerep után 85 évesen Michael Haneke Szerelem című filmjének főszerepének köszönhetően került ismét a reflektorfénybe. 

Az alkotás középpontjában egy idős, egymást kamaszként szerető párizsi értelmiségi házaspár áll. Miután az asszony (Emmanuelle Riva) két egymást követő szélütésben megbénul és fokozatosan magatehetetlenné válik, férje (Jean-Louis Trintignant) nem hajlandó feleségét kórházba küldeni, és egy pillanatra sem mozdul az ágya mellől haláláig.

Kapcsolódó
Lételemük volt a színészetMeghalt az Oscar-jelölt színésznő