Két levélre szeretnék reflektálni. Egyetértek nagyra becsült olvasótársammal Nagy Károllyal, aki Pápai Gábor remek karikatúráiból hiányolja az ábrázolt politikus vagy más közéleti személy nevének feltüntetését. Ha nem tudom, hogy kit tisztel meg a művész azzal, hogy tollára tűzi, akkor nem tudom megítélni a mégoly kitűnő grafikát sem. Ami – végeredményben - rajzban kifejezett vélemény.
Másik kedves olvasótársammal, Sárdi Máriával együtt én is helytelenítem azt, hogy írásban és élőszóban egyaránt kirúgásnak nevezik újabban az elbocsátást, a munkaviszony munkaadó részéről történt megszüntetését. Holott ha valakit legalább formailag civilizált módon, munkájára a felmondás alatt is igényt tartva bocsájtanak el, akkor az nem nevezhető kirúgásnak. Ha azonban a dolgozótól úgy válnak meg, hogy másnap már be sem teheti a lábát a volt munkahelyére, akkor bizony kirúgásról beszélhetünk. Utóbbi módja az elbocsájtásnak sajnos gyakori.
