Republikánus körökben is visszásnak találták, hogy Trump máris átalakította nemzetbiztonsági tanácsát (angol nevének rövidítésével NSC), a legfontosabb stratégiai, biztonságpolitikai kérdések megvitatására szolgáló testületet, s tagjai közé emelte Steve Bannont, különleges fehér házi tanácsadóját. Már ez a poszt is kompromisszum eredménye volt, hisz Trump az egykori beruházási bankárt, producert, újságírót eredetileg még magasabb tisztségre szánta: őt akarta a Fehér Ház személyzeti főnökévé kinevezni. A milliárdost akkor lebeszélték, hogy a kétes hírnévnek örvendő Bannont e kulcspozícióba helyezze, így lett a Republikánus Nemzeti Bizottság (RNC) korábbi vezetője, a Trump „einstandját”, a Republikánus Párt kisajátítását megállítani képtelen Reince Priebus a kabinetfőnök.
Trump a legjobban azonban Steve Bannonnal érti meg magát, s nemzetbiztonsági kinevezésévél az elnök a személyzeti főnökénél szélesebb jogosítványokat adott neki. Priebus-szal ellentétben ugyanis Bannon részt vehet majd olyan, szuperbizalmas tanácskozásokon is, melyeken – mint kiderült – az amerikai vezérkari főnök, s a nemzeti hírszerzési igazgató sem mindig. Őket csak akkor hívják meg, ha „a területüket érintő kérdések” adódnak. „Aggódom a nemzetbiztonsági tanács miatt” – mondta erre John McCain arizonai republikánus szenátor az NBC tévé „Face the Nation” című műsorában. Mások is veszélyes precedensnek tartják, hogy a védelmi, hírszerzési illetékeseket időnként kihagyják, míg Bannont intézményesen beveszik az NSC tagjai közé.
Rudy Giuliani, New York egykori polgármestere, s Newt Gingrich volt házelnök viszont rögtön védelmébe vette Trump döntését, noha ilyenre nemigen volt korábban példa. George W. Bush elnök például kategorikusan tiltotta, hogy fő kampánystratégája, Karl Rove részt vegyen a nemzetbiztonsági tanács ülésein. Nem volt tagja az NSC-nek Barack Obama választási győzelmeinek kovácsa, David Axelrod sem, bár ő időnként beült az összejövetelekre. A Politico című lap szerint Bannon nemzetbiztonsági jogosítványa méginkább megerősíti, hogy Trump a keményvonalas jobboldali kormányzás útján fog haladni.
Steve Bannon befolyásának kiterjedését jól mutatja, hogy az amerikai lapok szerint döntő befolyása volt a Trump-kabinet összeállításában. Bannon volt a szerzője - Stephen Miller beszédíróval együtt - Trump populista közhelyekkel teletűzdelt beiktatási beszédének. Hírek szerint ő dönt arról, melyik nap milyen elnöki rendeleteket ír alá Trump. Bannon ötli ki a milliárdos Twitter-üzeneteiben, s a tanácsadók nyilatkozataiban egyaránt megjelenő vezérfonalat, legújabban éppen azt, hogy Washingtonban voltaképp „a média az ellenzéki párt”.
Trump már eddig is háborúskodásban állt a hagyományos sajtóval, a CNN hírtévé mellett az amerikai média tekintélyes, leghitelesebbnek tartott lapjait, a Washington Postot, de különösképp a New York Times-t is hazugnak, őszintétlennek, „hamis hírek közlőjének” bélyegezte. „A média szégyellje magát, fogja be a száját, s hallgasson egy darabig!” – ezt Steve Bannon nyilatkozta a Timesnak, s egy hírportál korábbi vezetője szájából igencsak megdöbbentő kijelentés. Bannon szerint a média még mindig nem érti, miért győzött Trump, nem értik, s hogy mit akar az ország.
Christiane Amanpour, a CNN vezető újságírója Twitteren fakadt ki: „Bocsánat, mégis milyen országban élünk?” Első sajtóértekezletén Trump egyáltalán nem is volt hajlandó válaszolni a CNN fehér házi tudósítójának kérdéseire, de a FoxNews kivételével a többi média képviselőinek sem könnyű a helyzete. Nagy nehezen sikerült elérni, hogy az újságírókat ne tiltsák ki teljesen a Fehér Házból, igaz, az új sajtószóvivő, Sean Spicer tájékoztatói időnként teljesen zavarbaejtőek, hisz végső érvként sokszor kénytelen a főnöke által hirdetett – úgymond – „alternatív tényeket” ismételgetni.
Sokan úgy vélik, Trump a „rossz szellemeként” emlegetett Bannon, s persze a hírhedt Breitbart portál nélkül soha nem lett volna az Egyesült Államok elnöke. A Breitbart célja nem csupán Hillary Clinton esélyeinek rombolása volt, hisz a republikánus pártelitet ugyanúgy célba vette, Jeb Bush és más profi republikánus politikusok ambícióinak romba döntéséhez is aktívan hozzájárult.
A 63 éves Bannon ír katolikus, Kennedy iránt rajongó, demokrata munkáscsaládban született Virginiában. Saját erejéből lett milliomos. A Virginia Tech műszaki egyetemen várostervezésből diplomázott, majd bevonult a haditengerészethez, hét évig szolgált, egy ideig a csendes-óceáni flottánál. Estin szerzett mesterfokozatot nemzetbiztonsági tanulmányokból a Georgetown Egyetemen, majd a Harvard üzleti iskoláját is elvégezte. 1990-ben vették fel a Goldman Sachshez, beruházási bankárként médiafinanszírozással foglalkozott, több tévéshow-ban, így a Seinfeld sorozatban is részesedést szerzett. Hollywoodi producerként is kipróbálta magát, 18 filmet jegyzett. 2004-ben ismerte meg a néhai Andrew Breitbartot, aki egy másik botrányportál, a Drudge Report főnöke, Matt Drudge mellett tanulta ki a revolverújságírás csínját-bínját. (Drudge robbantotta ki például a Monica Lewinsky-ügyet.)
Trump fő stratégája különc figura, aki nem sokat ad a megjelenésére (a rövidnadrágokat, kívül hordott ingeket kedveli), de nem ez ad okot aggodalomra, dolgoztak már laza tanácsadók korábban is a Fehér Házban. A Bloomberg hírügynökség már 2014-ben azt írta Bannonról, hogy ő „Amerika legveszélyesebb politikai aktora”, jobboldali összeesküvője, aki kereszteshadjáratot indított az amerikai politikai elit ellen. Ronald Radosh író-történésznek egy 2013-as fogadáson állítólag kijelentette, ő sem nem populista, sem nem nacionalista, hanem – leninista. „Lenin le akarta rombolni az államot, s ez az én célom is, azt akarom, hogy minden rombadőljön, maga alá temetve az egész politikai elitet” – idézte szavait Radosh.
Bannon saját bevallása szerint Jimmy Carter elnöksége idején ábrándult ki a demokratákból, Ronald Reagant bámulta, de az ifjabb Bush nyolc évében újfent csalódott. Ott állt az Obamacare egészségügyi reform ellen agitáló Teadélután mozgalom mögött, ötleteket adott a volt alelnökjelöltnek, Sarah Palinnek. Bannon maga is forgatott dokumentumfilmeket, az egyiket történetesen épp Palinről. A Breitbart portál vezetésével aktív szerepet játszott 2013-as kormányzati kényszerleállás előkészítésében.
Volt kudarca is: Obama igazságügyi miniszterjelöltjét is megpróbálták megbuktatni, de akkor melléfogtak. Viszont a 2007-ben alapított, szélsőjobboldali – ahogyan ők nevezik, „alternatív jobboldali” – nézeteknek bőségesen hangot adó Breitbart News buktatta meg az intim testrészéről mobiltelefonon képeket küldözgető Anthony Weinert, Hillary Clinton tanácsadójának, Huma Abedinnek a férjét, akinek 2011-ben le kellett mondania képviselői helyéről. A Breitbart „rohamcsapata” 24 órában figyelte Weiner Twitter-fiókját, s nem is hiába: a férfi véletlenül közzétett egy nem a nyilvánosságnak szánt fotót. Ezt a botrányt még egyszer sikerült kiaknázni: a tavalyi elnökválasztási kampány zárószakaszában Weiner laptopjának tartalma miatt indította újra az FBI a vizsgálatot Clinton e-mail-szervere ügyében. A demokraták biztosak bennek, hogy emiatt vesztette el a volt First Lady az elnökséget.
Jellemző az is, hogy amikor Trump tavaly augusztusban kampánystratégájává nevezte ki Bannont, a döntést lelkesen üdvözölte a Ku Klux Klan volt vezetője, David Duke. A kampány során a Breitbart és Bannon két, a Clinton-házaspár, s Jeb Bush pénzügyeiről szóló, sárdobálós könyv kiadásánál is bábáskodott, portálja pedig garmadával ontotta a hamis híreket.
Igaz, Bannon mostanság tagadja, hogy a fehér felsőbbrendűség híve, szélsőjobboldali, rasszista nézetek terjesztője lenne. Ám korábban büszkén hirdette, hogy a breitbart.com platformot ad az „alt-right” képviselőinek, s a portálon nem sokáig kell keresgélni a muszlimellenes, idegengyűlölő, uszító anyagokat.
