Elhunyt Horváth Dávid fotográfus

Hatvankilenc évesen január 31-én elhunyt a szociofotó magyar hagyományait továbbvivő fényképész, Horváth Dávid. Köszönhetünk neki portréképet többi között Csákányi Eszterről, Esterházy Péterről, Eörsi Istvánról, Petri Györgyről, Réz Pálról, akikről így mesélt: „Olyan közel jönnek a fényképen megörökítettek hozzám, hogy nem is azt érzem, én avatkozom az intim szférájukba, hanem ők látnak belém" - olvasható Rapai Ágnes litera.hu-n megjelent írásában.

Alkotásai közül leginkább a nyolcvanas évek társadalmi témájú képriportjai különlegesek. Fényképezett munkások, csövesek és fogyatékosok között, rockkoncerteken, vallási és cigányközösségekben sajátos korképet teremtve és segítő kezet nyújtva.

„Harminc éve fényképezem az embert. Nem tájat, enteriőrt, csendéletet, hanem az embert, közelebbről az arcát, még közelebbről a szemét. A másik ember tekintetét keresem, s meglátom benne, hogy boldog-e, elkeseredett-e, lázad-e vagy belefáradt. Ma is az éppen aktuális hatalomnak kiszolgáltatott, elesett, magukra hagyott, tehetetlen helyzetbe került emberek kilátástalansága háborít fel. S ezért aztán érdekel is. Mint egy-egy mementót mutatom föl legtöbbször a fotóimat, gondolván, ezzel talán segíthetek, bár már ebben sem reménykedem.”

Horváth Dávid 1948-ban Kiskunlacházán született, 1974-ben lett fényképész. Csaknem húsz éven át az Ország-Világ fotóriportereként dolgozott, 1995-től az Esti Hírlap szerkesztősége tudhatta munkatársai között.