A vörös kalapácsos ember az olvasó kezében tartott újság, a Népszava plakátjaként jelenik meg 1911-ben, majd a kiadó emblémája és a Szociáldemokrata Párt jelvénye lesz. A Tanácsköztársaság idején, 1919. május elsején ikonikus plakáttá válik Bíró Mihály rajza. A cikk sorainak szerzője művészettörténeti munkákból és történelemkönyvekből ismeri. Ha érteni akarja a szocialista képiséghez kapcsolódó jelképeket, könyvtárba kell mennie, az interneten keresnie vagy szüleitől kell kérdeznie.
A Közép-európai Egyetem (CEU) Vera és Donald Blinken Nyílt Társadalom Arcvhívuma épp erre építi új kiállítását, amely a „Nagy Októberi Szocialista Forradalom" 100. évfordulójáról megemlékező programsorozat része. Alapja Aradi Nóra 1974-ben megjelent könyve, A szocialista képzőművészet jelképei, ami egyrészt kézikönyv, másrészt egy utópikus világkép összegzése arról, hogy a szocialista realizmus ideája szerint milyennek is kellett volna lennie a társadalomnak.
A kiállítás szerkezeti alapjai nagy tablók, amelyeken középen kiemelve olvashatjuk a könyvből idézett szócikkeket (például agitátor, béke, galamb, híd), illetve a témához kapcsolódó tárgyilagos leírást a szocializmus társadalmi és politikai viszonyairól. A bal oldalon a könyvből kiemelt műalkotások képei láthatók, a jobb oldalon pedig ezeket a képeket tükrözik a főleg a Fortepanról leszedett fotók a létező szocializmusról. Az ifjúság a jelrendszer szerint az erőt, szépséget, cselekvőképességet jelenti, a létező szocializmusban pedig a inkább problémát jelentettek a hatalomnak, a galerik deviáns elemeknek számítottak. A szócikkek nyelvezete eléggé idegennek hat, az olvasó agya néha már ki is kapcsol. Csak egy példa, az olvasó munkás típusáról: „Tulajdonképpen mindig a gondolkodás tartalma hangsúlyozódik, hiszen a típus megfogalmazása hasonló, akár az olvasás cselekvése dominál, akár attributum-szerepe van a könyvnek, akár könyv mellett vagy könyv nélkül ülő gondolkodó emberről van szó."
Az olvasó munkás képének egyik előzménye egyébként Rodin A gondolkodó című szobra, de szerepelnek egyes címkéknél Kernstok Károly és Munkácsy Mihály képei is. - Azt szeretné ezzel bemutatni Aradi, hogy nem a semmiből jött ez a forradalom - mondja Székely Katalin, a tárlat kurátora. - A szócikkek idealisztikus világképet tükröznek. Például a felszabadulás után a sztrájk művészettörténeti témaként jelenik meg, de a létező szocializmusban is volt ilyen - meséli a a kurátor, aki szerint tudnak jó művek lenni ezek az alkotások akkor is, ha egy konkrét ideológia szolgálatába állnak. Ilyen a Bíró Mihály-plakát vagy az orosz konstruktivisták.
Az előképek visszakeresése természetes, az ikonológia szocialista képiségre alkalmazott módszere érdekes, ami viszont igazán izgalmas, azok a a tablók mellé rendelt, közép- és kelet-európai művészek alkotásait felvonultató párhuzamos kiállítás. Amint belépünk a Centrális Galériába, azonnal észrevesszük a magyar Randomroutines Tájrács című, vasrács miniképregényét. A vasbeton készítéséhez használják a betonacélt, de régebben dekorációs célt is szolgált, faliképeket készítettek belőlük. Ilyen kerítéseket még mindig sok helyen lehet látni a Kádár-kockáknak becézett családi házak előtt. És amiről még ismerős lehet, hogy sokaknál otthon még mindig az ebből készült virágállvány áll.
A kortársak között a kiállításon az egyik legmegkapóbb a cseh Jan Pfeiffer animációs filmje (Még mielőtt ott jártam), amely Szófiáról készült rajzokból áll. A művész úgy rajzolta meg a várost, hogy nem járt ott. Más posztkommunista országok városai alapján „épített" egy újat. Azaz nagyjából ismerjük a szocreál jellegzetes jelképeit és formáit, még akkor is, ha csak homályosan tudnánk megfogalmazni, hogy melyek is azok.
A kis, alternatív történetekre rámutató alkotások nagyon jól ellenpontozzák a könyv szócikkei által kirajzolt idealisztikus világképet és nagy történetet. Adéla Babanová fikciót és történelmet keverve készített arról kisfilmet (Visszatérés Adriaportra), hogy a 70-es években Csehszlovákia hogyan álmodott magának tengert és abban egy kis szigetet földalatti csatornát ásva az Adriai-tengerig. És ott vannak egy kortárs kiállításról kimaradhatatlan talált tárgyak. A magyar Kis Varsó csoport a MOME kertjéből kérte el Beck András Olvasó munkás szobrát, a szobor mögött pedig egy képsorozat látható, amelyen Rákosi Becknek ül modellt. Egy Nagy-Magyarország térkép alatt.
Talált tárgy a vörös ember is. Ráadásul a Société Réaliste francia magyar művészpáros zománctábláin már nem is vörös, hanem Magyarország aktuális politikai pártjainak színeiben üt. Vörösben, zöldben, kékben, narancssárgában. A címe pedig annyi: Megváltoztatandó.
