Múltat tessék! Friss, meleg a napi múlt!

Gyorsan írom e sorokat, mert csak perceink vannak hátra a megélt múltból. Annak végleg eltörlésének pápái - és női megfelelői - a még élő tanúk élményeihez berendeltek már hetven vagon szovjet radírt Putyintól, aki ingyen küldi.

Igaz ugyan, hogy az Alaptörvény és a Kossuth tér csak az 1944-től Orbán 2.0-ig tartó generációk törlésével ismeri el a történelmet, de már a köztes konkrét időszakok ciánozásához is hozzákezdtek.

Schmidt Mária, a történelem pénzügyeinek Mészáros Lőrince egy eddig olvas(hat)atlan blogjában ugyanis új magokat vet a magyar szellemi Kishantos jól beműtrágyázott földjébe. „Ami '89–'90-ben nálunk és a térségben, a csodák évében történt, az egy olyan antikommunista forradalmi hullám volt, amiben a nép fellázadt a kommunizmus, és a szovjet megszállás ellen, szabad választásokat és demokráciát követelve. A Szolidaritás, és Orbán igen, de Havel nem állt ennek az elemi erejű népmozgalomnak az élén."

Nem kétséges, hogy a kormány közbeszerzésen rendelt új réget. Az eddigi, afféle kop. pecs. divatjamúlt múlt helyett trendit, fancyt és szexit. Ötvenhatból már most sem igen emlékeztünk az oroszokra, a tankokra, csak a (Dózsa László 1942-) nevű szerencsétlen kölykökre, a halszagú nótával. (Nálam mindig 50 millió ez a dal.)

Emlékeznek önök egy Orbán vezette antikommunista lázadásra 89-ből? Ha nem, majd fognak! Figyeljenek a jövő évi tankönyvekre is!

Istenuccse, hamarosan előbújnak az akkori forradalmárok. (Jelzem, én is ott voltam a barikádokon, és van két ajánlóm is.)