A Tárki negyedszázada méri a magyar lakosság idegenekkel kapcsolatos véleményét. A kérdés így szól: „Magyarországnak minden menedékkérőt be kell-e fogadnia, vagy senkit, vagy éppen mérlegelni kellene azt, hogy kit fogadunk be.” Az így mért idegenellenesség 2012 és 2015 közötti – a korábbi évekhez képest eleve magasabb – értéke 2016 januárjára gyorsulva, majd az azóta eltelt évben lassan, de tovább növekedett. Eközben a mérlegelők aránya a valaha mért legalacsonyabb szintre esett vissza, s az idegenbarátok aránya továbbra is elhanyagolható. 2017 januárjában tehát a magyarok zöme nyíltan elutasít minden menedékkérőt, s alig több mint harmaduk hajlandó mérlegelni ezt.
Ha a 2014. júliusi – a kormány morális pánikkeltő kampánysorozatának kezdete és a tömeges átvándorlás (nem bevándorlás!) – első hullám előtti utolsó adatfelvételünk eredményéhez viszonyítjuk az azóta végzett hat kutatás tapasztalatait, akkor azt látjuk, hogy az idegenellenesség növekedése, a mérlegelők fogyása és az idegenbarátság eltűnése nem egyenletesen ment végbe.
2014-hez képest 2015 áprilisában csak az idegenellenesek aránya nőtt meg a mérlegelők rovására, azaz egyre többen vállalták nyíltan menekültellenes véleményüket. A 2015. júliusi és októberi adatok szerint ezzel szemben nőtt a mérlegelők, s csökkent az idegenellenesek aránya, miközben fogyásnak indult az idegenbarátok amúgy is kis tábora. Másként: mindkét szélsőség aránya csökkent a „reálpolitikusi” módon való gondolkodás terjedése miatt. 2016 januárjára az idegenellenesség kiugró mértékűvé vált (s azóta is folyamatosan nő), a mérlegelők aránya visszaesett a 2015. áprilisi szintre, s az idegenbarátság elfogyott. Azóta ez a trend lassulva, de folytatódik.
A fenti tendenciának egyik lehetséges magyarázata a következő: mivel az átmenekülők száma csak májusban kezdett rohamosan nőni, az idegenellenesség áprilisban mért kiemelkedő aránya elsősorban a Fidesz 2014. év végi népszerűségvesztésének ellensúlyozására kitalált kormányzati kommunikáció terméke lehetett. Nyáron és kora ősszel, amikor az átvándorlás valóban tömeges volt, akkor – az idegenbarátság hirtelen csökkenése mellett – a mérlegelők aránya nőtt meg, vagyis amikor valóban volt miről gondolkodni, mit mérlegelni, másként szólva „reálpolitikát” folytatni. Miután október után lényegében megszűnt a menedéket keresők átáramlása Magyarországon, s ugyanakkor a kormány azóta is nyomogatja a morális pánikgombot – lásd a migránsok és az EU bevándorlási politikájával szembeni szabadságharc újabb állomásait: a népszavazás és az ahhoz megálmodott alkotmánymódosítás (némi győzelmi hazudozással fűszerezett) buktája, illetve a civil szervezetek ellen irányuló harc felelevenítése, mint a Soros személyében megnyilvánuló világméretű összeesküvés elleni szabadságharc –, ismét csökkent a mérlegelők és az idegenbarátok mozgástere, és újra tere lett a nyílt idegenellenesség növekedésének.