- A kormányozhatatlan ország: Románia

A többszázezres romániai tüntetések és azok nemzetközi fogadtatása láttán bennem egy régi kép ötlött fel. Olyan kép, amelyet magam is csak történelmi tanulmányaimból ismerek. Csehszlovákia 1968-as szovjet lerohanásakor, az akkor már épp három éve hatalmon lévő Nicolae Ceausescu elmondja híres beszédét, öklét Moszkva felé rázva. Egycsapásra ő lett a nyugat kommunista sztárja, olyannyira, hogy Richard Nixon amerikai elnök egy évvel később megteszi történelmi lépését – Romániába érkezik 1969. augusztus 2-án. Nem akármilyen vizit ez, addig amerikai elnök soha nem látogatott kommunista országba, ez a megtiszteltetés pedig épp a vasfüggöny mögötti világ legprimitívebb és legocsmányabb diktátorát, a Kárpátok Géniuszát érte.

De sorban fogadják Ceausescut a nyugati kancelláriák, miközben Romániában egyre nő a személyi kultusz. 1975-ben a diktátor Romániája megkapja az Egyesült Államoktól a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt is, amit csupán az utolsó száz méteren, 1988-ban veszít el. Igaz, közben 1979-ben Afganisztán szovjet lerohanását is elítéli Ceausescu és Románia (Jugoszlávia mellett) nem bojkottálja a los angeles-i olimpiát sem 1984-ben. Románia eközben éhezik, fázik, nyomorog, kemény valutáért kiárusítja zsidó és német kisebbségét.

Nyilván, erős túlzás ez az összehasonlítás, de úgy érzem, hogy most már évek óta a nyugat ugyanezt a hibát követi el a román úgynevezett korrupcióellenes harc és a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) kapcsán. Tény, hogy Románia a térség egyik legkorruptabb országa - legalábbis a nemzetközi mérések szerint, bár az idén Magyarország és Románia azonos helyezést ért el -, de a tíz éve dübörgő korrupcióellenes harc égbekiáltó visszaélésektől hemzseg, a legjobb indulattal sem lehet azt állítani róla, hogy tiszteletben tartja a jogállamiságot, eljárása, módszerei elfogadhatóak lennének egy tényleges jogállamban. (A megvádoltak sok esetben a sajtóból értesülnek az ellenük indult eljárásról. A DNA-tól folyamatosan szivárognak a bizonyítatlan vádak, az ügyészség komoly titkosszolgálati segítséggel működik, beleértve a kétes hátterű lehallgatásokat is. Sokszor a megvádolt közszereplők családi otthonait is lerohanják a maszkos, gépfegyveres különítmények.) Az is vitathatatlan, hogy a korrupcióellenes harc helyhatósági és parlamenti választások környékén mindig felpörög, amit elég nehéz következetesen a véletlen számlájára írni.

Az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy a DNA túlhatalommal rendelkezik, amivel él és látványosan visszaél, Romániában pedig fokozatosan, de biztosan épül az ügyészállam a jogállam romjain. A létező politikai és általános társadalmi korrupció elleni fellépés jogosságát nem megkérdőjelezve – hiszen ez Románia egyik legnagyobb rákfenéje – megkockáztatom, hogy a korrupcióellenes harc visszaélései miatt egy ennél még nagyobb problémát okozott. Olyan bizalmi válságot eredményezett, amely rendkívül sérülékennyé tette a törékeny román demokráciát. A döntéshozatal a demokratikus jogállam intézményeiből a tárgyalótermekbe, az igazságszolgáltatás-titkosszolgálat összefonódásából kialakult erőtérbe kezd áttevődni, az „utca” pedig már senkinek és semmilyen intézménynek nem hisz, ami azt előlegezi meg, hogy nem is a demokratikus intézményrendszertől várja a megoldást.

Sőt, az is látszik, hogy miközben a kiábrándult tömegek demokráciáért, jogállamért, tiszta, korrupciómentes országért küzdenek utcai tiltakozásukkal, valójában egyáltalán nem érzékenyek semmiféle jogállamiságot sértő intézkedésre (például illegális lehallgatások, a DNA túlkapásai, ártatlanok meghurcolása). A tízéves propaganda megtette hatását, „a cél szentesíti az eszközt” elvét vallja a tömeg. A cél pedig nem más, mint a korrupt döntéshozók megbüntetése, akiknek köszönhetően, úgy vélik, még gyerekeik számára sincs jövő az országban.

Pillanatnyilag hiába vonta vissza vitatott sürgősségi kormányrendeletét a Grindeanu-kabinet, az utca nem enged, kormányváltást akar, alig hét héttel a választás után. A rendszerváltás óta nem volt ekkora, többszázezer embert napokon át megmozgató tömegtüntetés Romániában. A kényes helyzetbe került szociáldemokrata-szabadelvű, PSD-ALDE kormánykoalíció nagyobbik pártja, a PSD elnöke, a priusza miatt a miniszterelnökségről lemaradt Liviu Dragnea külföldről irányított összeesküvésről, az ellenzék és az államfő puccskísérletéről beszél. (Dragnea egyik kedvenc mumusa Soros György, de ezúttal nem nevezte meg felbujtóként.) A román és a nemzetközi sajtó túlnyomó többsége pedig valamiféle román tavaszként értékeli a megmozdulást. És talán mindez egyben benne is van. A lakossági felháborodás ugyanis csak azt követően robbant ki január 18-án, miután Klaus Johannis államfő látványosan megjelent a kormányülésen, megakadályozandó, hogy a kabinet elfogadja a Btk.-t és a büntetőjogi perrendtartást módosító, illetve a közkegyelmi sürgősségi kormányrendeletet. Önmagukat mentenék a korrupt PSD-sek, hangoztatták a tüntetők, és minden bizonnyal ez sem volt mellékes szempont, hiszen a DNA a legtöbb korrupt személyt épp a PSD soraiban találta meg mindmáig.

Hogy az ellenzéki pártoknál kevesebb a becstelen politikus, vagy a DNA igazságérzete szelektív, az másodlagos kérdés, mert ma már a lakossági megítélés szerint a PSD a politikai korrupció szinonimája. A tüntetések akkor váltak többszázezressé, amikor a múlt hét elején, késő este, „az éj leple alatt” mégis elfogadta a rendeletet a kormány. A tömeget felháborította az eljárás pimaszsága és az, amint megfogalmazták a tüntetők: nem elég, hogy szétlopják az országot, még hülyének is nézik a választót.

Csakhogy e jogos felháborodás mellett párhuzamosan az is megtörtént, hogy az államfő az utcán tüntetett a tömeggel, az ellenzéki pártok, amelyek leszerepeltek a választáson, kormányváltást követelnek. De egy dologgal nem számol az ellenzék. Azzal, hogy a tömeg zöme a polgári középosztályhoz tartozik, elméletileg inkább jobboldali, mintsem bal, de valójában ideológia és programmentes, amorf, amit semmi más nem mozgat, mint a politikai osztály elleni lázadás és elégedetlenség. És ennek a lenézett, egészében bűnözőnek, korruptnak tartott politikai osztálynak a része az ellenzék is.

Miért írtam azt a felvezetőben, hogy ennek a sokszereplős játszmának a végső győztese úgyis a titkosszolgálat lesz? Azért, mert a kétes, korrupcióellenes szappanoperában ott van, volt mindvégig a szolgálatok egymás elleni harca is. Az 1989-es rendszerváltó forradalomról később kiderült, hogy a szolgálatok közötti belső leszámolás külső megnyilvánulása is volt. Az 1990-es marosvásárhelyi fekete március, a román-magyar véres etnikai konfliktus érdekes módon épp akkor robbant ki, amikor a felszámolt Securitate utódjának, a Román Hírszerző Szolgálatnak (SRI) égetően szüksége volt legitimitásra. A bányászjárásokról sem meglepő módon kiderült, hogy könyékig benne volt a SRI. Most pedig a forradalom utáni legnagyobb romániai tömegtüntetésre bizonyára nem véletlenül került akkor sor, amikor a SRI fennállása legnagyobb válságát élte. Igaz ugyan, hogy egy szökésben lévő, megvádolt üzletember videoüzenete nyomán, de a SRI operatív igazgatóját, Florian Coldeát felfüggesztették.

A vád szerint, amely ugyan nem bizonyított, mint ahogy a DNA elsődlegesen nyilvánosságra kerülő vádjai sem, az SRI szürke eminenciása a DNA vezetőjével, Laura Codruta Kövesivel együtt az irányítása alatt tartja az államfőt. Azzal zsarolják Klaus Johannist, hogy bűnvádi eljárásokat indíttatnak ellene, illetve a felesége ellen. Az üzletember azt is állítja, hogy Coldea Pontát is többször megzsarolta. Nyilvánosságra hozott egy hangfelvételt, amelyen Traian Basescu volt államfő is megszólalt, aki az elmúlt években a hírszerzés szigorúbb ellenőrzését szorgalmazta. Basescu, aki elnöksége alatt maga is előszeretettel támogatta a DNA-t, már azt vallja, a hírszerzés túl nagy befolyásra tett szert az igazságszolgáltatásban és a közéletben, ami visszaélésekre ad lehetőséget.