Merkel a kancellárjelölt

A német uniópártok tegnap hivatalosan is kancellárjelöltükké tették meg Angela Merkelt. Bár Horst Seehofer, a CSU elnöke sokáig lebegtette, támogatja-e a CDU elnökét az uniópártok listavezetőjeként, a várakozásoknak megfelelően végül áldását adta, hogy Merkel negyedízben is jelölje magát.

„Egyöntetűen támogatják” Angela Merkelt a német uniópártok abban, hogy ismét a CDU és a CSU listavezetője legyen a szeptember 24-én esedékes parlamenti választáson. A két párt illetékesei tegnap a közös kampányról is tanácskoztak. Merkel már novemberben bejelentette indulását, s a CDU decemberi ülésén választotta meg. Seehofer tegnapig kivárt azzal, hogy kiálljon a kancellár mellett, nem mintha valójában akár egyetlen pillanatig is kérdéses lett volna a támogatása. Ez inkább politikai játszma volt a bajor miniszterelnök részéről.

Julia Klöckner, a CDU alelnöke kiemelte az uniópártok összefogásának jelentőségét. Utalt arra, hogy a német politikában „nemcsak a menekültpolitikáról van szó”. Ezzel arra emlékeztetett, hogy ez a kérdés osztotta meg leginkább az uniópártokat. Előzőleg Andreas Scheuer, a CSU főtitkára az ARD televízió reggeli műsorában azt közölte, „egység uralkodik” közöttük.

Merkel ugyan a választás favoritja, de egyre inkább oda kell figyelnie a szociáldemokratákra. Az SPD előretört a közvélemény-kutatásokban azóta, hogy Martin Schulzot, az Európai Parlament elnökét tették meg kancellárjelöltnek, s márciusban őt is választják meg az SPD elnökének. Egy újabb felmérés erősítette meg, hogy igenis létezik Schulz-effektus. Az Emnid iroda által készített felmérés szerint az SPD minden korábbi jóslatot meghaladó mértékben tudta növelni népszerűségét. A pártra 29 százalék szavazna, ami egészen elképesztő, hat százalékos emelkedés egy hét alatt. Most már az sincs kizárva, hogy az SPD igenis megnyerheti a választást, hiszen mindössze négy pont választja el a CDU-tól.

Nemcsak az Emnid, más irodák is megerősítik az SPD ily mértékű felemelkedését. Az Infratest Dimap szerint a pártra 28 százalék szavazna, ami egy hát alatt öt, január 4-hez képest pedig nyolc százalékos emelkedés. Itt sem behozhatatlan az SPD előnye a CDU-val szemben: mindössze hat százalék a lemaradása, január elején ugyanezen irodánál még 17 százalékos volt a különbség. Az INSA az Infratesttel egy időben tette közzé legújabb eredményeit. Ezen irodánál áll „legrosszabbul” az SPD 27 százalékkal, de egy hét alatt az erősödés ez esetben is hat százalékos. A két párt közötti különbség ez esetben is hat százalék.

A felmérésekből kiderül az is, minél több szó esik az SPD-ről, annál kevésbé figyelnek a jobboldali radikális Alternatívára (AfD), amely az Emnidnél 11, az Infratestnél és az INSA-nál pedig 12-12 százalékon áll. Mivel az SPD népszerűségének emelkedésével együtt valamelyest csökkent a Balpárt és a Zöldek népszerűsége, ezért a baloldali koalíció létrejöttére továbbra sem igazáén nagy az esély.

A német belpolitika kiegyensúlyozottságáról ismert, ezért is nézik még a közvélemény-kutatók is megdöbbenve az utóbbi hetekben tapasztalható folyamatokat, s azt, hogy szárnyalni kezdett az SPD népszerűsége azóta, hogy Sigmar Gabriel bejelentette, nem indul a kancellári tisztségért, s átadja helyét Schulznak. Akkor a pártok népszerűségével foglalkozó szakemberek arra számítottak, hogy az SPD népszerűsége maximálisan 25 százalékra javulhat a 20-21-ről. Ehhez képest minden várakozást felülmúl az SPD térnyerése. A közvélemény-kutatások szerint a CDU és az SPD között a 2013 szeptemberi választás óta egyetlen alkalommal sem fordult elő, hogy a szociáldemokraták ilyen közel kerültek volna a kereszténydemokratákhoz.