A napokban jelentette be az orosz védelmi minisztérium, hogy idén több mint száz nagy katonai létesítményt hoznak létre az Északi-sarkvidéken lévő haditámaszpontok területén, pontosabban Ferenc József-földön, Novaja Zemlján, a Schmidt-fokon, Szrednyij, Vrangel és Kotyelnyij szigeten. Csak a Ferenc József-földön 30 objektumot fejeznek be, köztük egy repülőtér is megépül. Az egyetlen olyan lakótömböt is átadják, amely ennyire északra fekszik. Különleges építőanyagot és technikát alkalmaznak, hogy a létesítményeket megóvják a kemény hidegtől.
Moszkva ebből nem csinál titkot. Még Dmitrij Medvegyev elnöksége idején szentesítették az északi-sarki stratégiát, amely Oroszország stratégiai tartalékaként tekint a térségre. 2014-ben létrehozták a sarkvidéki parancsnokságot, amelyhez az Északi flotta tartozik. Az orosz atomtengeralattjárók jelentős része e flotta szolgálatában áll. Idén a Kola-félszigeten Sz-400 rakétákkal felszerelt légvédelmi rendszert építenek ki. A sarkvidéki körülményekhez alkalmazkodni képes repülőgépek és hadihajók tervein dolgoznak. A hírközlés olyan komplexumait fejlesztik ki, amelyek megbízhatóan működnek a zord viszonyok közepette is. Különleges páncélos szállítójárműveket helyeznek üzembe, amelyeknek tűzereje a hagyományos kétszerese. Speciális katonai ruházatot és étrendet honosítanak meg.
A moszkvai híradások birtokában könnyű a dolga a nyugati médiának, amikor fel akarja hívni a figyelmet mindarra, ami az Északi-sarkvidéken történik. A tekintélyes amerikai Foreign Policy 14 új orosz repülőtérről, 16 kikötőről és ami figyelemreméltó: 40 jégtörő hajóról számol be, miközben az Egyesült Államok mindössze két jégtörővel rendelkezik az Északi-sarkvidéken, abból is csak egy áll készenlétben. Ami a lap szerint annak a jele, hogy Oroszország nemcsak szavakban tulajdonít jelentőséget az Északi-sarknak, mint a washingtoni hivatalnokok. Jövőre be akarják fejezni a teljesértékű hadicsoportosítás felállítását.
A lap idézi Dan Sullivan alaszkai republikánus szenátort, aki azt mondta, az Északi-sarkvidéken a jégtörők olyanok, mint az utak. S míg Oroszországnak igazi sztrádái vannak a térségben, az USA csak kátyús, mezei utakkal rendelkezik. Véleménye szerint az Egyesült Államoknak, pontosabban a Pentagonnak gyakorlatilag nem volt semmilyen Északi-sarki stratégiája. Az új védelmi miniszter, James Mattis máris kijelentette, hogy nem szabad megengedni Oroszország domináns szerepét a térségben. Maga Trump elnök, akit állítólag tájékoztattak a helyzetről, még nem foglalt állást ebben a kérdésben.
A brit The Independent cikkének már a címe is kifejező: „Oroszország az Arktiszon: a legjelentősebb katonai áttörés a Szovjetunió szétesése óta”. A cikkírója, Andrew Osborn katonai szakértőkkel, magas tisztségviselőkkel beszélgetve és kormánydokumentumokat elemezve arra a következtetésre jutott, hogy 1991 óta most a legnagyobb az orosz katonai jelenlét és néhány területen ma nagyobb katonai lehetőségekkel rendelkezik az ország, mint valaha a Szovjetunió. „A történelem ismétlődik” – idézi a cikk a múzeummá alakított Lenin jégtörő idegenvezetőjét. Ez a hajó vetett horgonyt a szovjet érában a sarkvidéken. Vlagyimir Putyin elnöki periódusában nemcsak az elhagyott bázisokat állíttatta helyre, hanem újakat építtetett, miközben gondoskodott a jégtörő flotta fejlesztéséről.
A sarkvidéki talapzat hatalmas természeti kincseket rejt, egyes becslések szerint a világ még fel nem tárt olajkészletének 15, gázkészletének mintegy 30 százaléka lehet itt. Ráadásul az Európából Ázsiába vezető legrövidebb út is erre vezet. Ahhoz, hogy erre az oroszok rátegyék a kezüket, meg kell küzdeniük az Egyesült Államokkal, Kanadával, Norvégiával, Dániával és a legújabb kihívóval Kínával. Egyelőre nyerésre állnak, hála a Jeges-tenger menti hosszú határnak, a katonai befektetéseknek és nem utolsó sorban az újabb jégtörőknek. Minden nagy jégtörő hajó „aranyárban” van, több mint egymilliárd dollárba kerül, és felépítése az Egyesült Államokban akár egy évtizedet is igénybe vehet.
A svéd Utrikes magasinet elemzője szerint Oroszország domináns szerepe a sarkvidéken vitathatatlan. Mint oly sok más cikk, ez is arra hívja fel a figyelmet, hogy míg a NATO-t más térségekben vállalt szerepe köti le, addig Oroszország erős északi flottájának, a nukleáris rakétákkal felszerelt atomtengeralattjárók jelenlétének és újabb katonai objektumok építésének köszönhetően nem talál itt erős vetélytársakra. A cikk írója békülékenyebb hangot üt meg és az együttműködésre helyezi a hangsúlyt, hasonlóan a dán Berlingske cikkírójához, aki tárgyalások útján oldaná a feszültséget.
A békés út azonban rendkívül hosszúra nyúlik. Több ország is az ENSZ-hez fordult annak érdekében, hogy elismerje jogát a térségre. Oroszország a partjaitól 650 kilométerre húzódó hatalmas tengeralatti területre tart igényt, 2002-ben beadott kérését a világszervezet elutasította, 2015-ben Moszkva a kérést megismételte arra hivatkozva, hogy az újabb kutatások, tudományos érvek alátámasztják követelésének a jogosságát. Oroszország ahhoz a 2007-es jelképes lépéséhez szeretne jóváhagyást kicsikarni, amellyel magának nyilvánította a vitatott tengerfeneket egy orosz zászlót engedve le a tenger mélyére.
