Növekvő orosz katonai erő a sarkvidéken

Nem történhet olyan fordulat a világpolitikában, nem szenvedheti meg Oroszország a gazdasági szankciókat annyira, hogy levegye a napirendről az Északi-sarkvidék katonai és gazdasági meghódításának a kérdését. Erre, állítólag, már az új amerikai elnök figyelmét is felhívták.

A napokban jelentette be az orosz védelmi minisztérium, hogy idén több mint száz nagy katonai létesítményt hoznak létre az Északi-sarkvidéken lévő haditámaszpontok területén, pontosabban Ferenc József-földön, Novaja Zemlján, a Schmidt-fokon, Szrednyij, Vrangel és Kotyelnyij szigeten. Csak a Ferenc József-földön 30 objektumot fejeznek be, köztük egy repülőtér is megépül. Az egyetlen olyan lakótömböt is átadják, amely ennyire északra fekszik. Különleges építőanyagot és technikát alkalmaznak, hogy a létesítményeket megóvják a kemény hidegtől.

Moszkva ebből nem csinál titkot. Még Dmitrij Medvegyev elnöksége idején szentesítették az északi-sarki stratégiát, amely Oroszország stratégiai tartalékaként tekint a térségre. 2014-ben létrehozták a sarkvidéki parancsnokságot, amelyhez az Északi flotta tartozik. Az orosz atomtengeralattjárók jelentős része e flotta szolgálatában áll. Idén a Kola-félszigeten Sz-400 rakétákkal felszerelt légvédelmi rendszert építenek ki. A sarkvidéki körülményekhez alkalmazkodni képes repülőgépek és hadihajók tervein dolgoznak. A hírközlés olyan komplexumait fejlesztik ki, amelyek megbízhatóan működnek a zord viszonyok közepette is. Különleges páncélos szállítójárműveket helyeznek üzembe, amelyeknek tűzereje a hagyományos kétszerese. Speciális katonai ruházatot és étrendet honosítanak meg.

A moszkvai híradások birtokában könnyű a dolga a nyugati médiának, amikor fel akarja hívni a figyelmet mindarra, ami az Északi-sarkvidéken történik. A tekintélyes amerikai Foreign Policy 14 új orosz repülőtérről, 16 kikötőről és ami figyelemreméltó: 40 jégtörő hajóról számol be, miközben az Egyesült Államok mindössze két jégtörővel rendelkezik az Északi-sarkvidéken, abból is csak egy áll készenlétben. Ami a lap szerint annak a jele, hogy Oroszország nemcsak szavakban tulajdonít jelentőséget az Északi-sarknak, mint a washingtoni hivatalnokok. Jövőre be akarják fejezni a teljesértékű hadicsoportosítás felállítását.

A lap idézi Dan Sullivan alaszkai republikánus szenátort, aki azt mondta, az Északi-sarkvidéken a jégtörők olyanok, mint az utak. S míg Oroszországnak igazi sztrádái vannak a térségben, az USA csak kátyús, mezei utakkal rendelkezik. Véleménye szerint az Egyesült Államoknak, pontosabban a Pentagonnak gyakorlatilag nem volt semmilyen Északi-sarki stratégiája. Az új védelmi miniszter, James Mattis máris kijelentette, hogy nem szabad megengedni Oroszország domináns szerepét a térségben. Maga Trump elnök, akit állítólag tájékoztattak a helyzetről, még nem foglalt állást ebben a kérdésben.

A brit The Independent cikkének már a címe is kifejező: „Oroszország az Arktiszon: a legjelentősebb katonai áttörés a Szovjetunió szétesése óta”. A cikkírója, Andrew Osborn katonai szakértőkkel, magas tisztségviselőkkel beszélgetve és kormánydokumentumokat elemezve arra a következtetésre jutott, hogy 1991 óta most a legnagyobb az orosz katonai jelenlét és néhány területen ma nagyobb katonai lehetőségekkel rendelkezik az ország, mint valaha a Szovjetunió. „A történelem ismétlődik” – idézi a cikk a múzeummá alakított Lenin jégtörő idegenvezetőjét. Ez a hajó vetett horgonyt a szovjet érában a sarkvidéken. Vlagyimir Putyin elnöki periódusában nemcsak az elhagyott bázisokat állíttatta helyre, hanem újakat építtetett, miközben gondoskodott a jégtörő flotta fejlesztéséről.

A sarkvidéki talapzat hatalmas természeti kincseket rejt, egyes becslések szerint a világ még fel nem tárt olajkészletének 15, gázkészletének mintegy 30 százaléka lehet itt. Ráadásul az Európából Ázsiába vezető legrövidebb út is erre vezet. Ahhoz, hogy erre az oroszok rátegyék a kezüket, meg kell küzdeniük az Egyesült Államokkal, Kanadával, Norvégiával, Dániával és a legújabb kihívóval Kínával. Egyelőre nyerésre állnak, hála a Jeges-tenger menti hosszú határnak, a katonai befektetéseknek és nem utolsó sorban az újabb jégtörőknek. Minden nagy jégtörő hajó „aranyárban” van, több mint egymilliárd dollárba kerül, és felépítése az Egyesült Államokban akár egy évtizedet is igénybe vehet.

A svéd Utrikes magasinet elemzője szerint Oroszország domináns szerepe a sarkvidéken vitathatatlan. Mint oly sok más cikk, ez is arra hívja fel a figyelmet, hogy míg a NATO-t más térségekben vállalt szerepe köti le, addig Oroszország erős északi flottájának, a nukleáris rakétákkal felszerelt atomtengeralattjárók jelenlétének és újabb katonai objektumok építésének köszönhetően nem talál itt erős vetélytársakra. A cikk írója békülékenyebb hangot üt meg és az együttműködésre helyezi a hangsúlyt, hasonlóan a dán Berlingske cikkírójához, aki tárgyalások útján oldaná a feszültséget.

A békés út azonban rendkívül hosszúra nyúlik. Több ország is az ENSZ-hez fordult annak érdekében, hogy elismerje jogát a térségre. Oroszország a partjaitól 650 kilométerre húzódó hatalmas tengeralatti területre tart igényt, 2002-ben beadott kérését a világszervezet elutasította, 2015-ben Moszkva a kérést megismételte arra hivatkozva, hogy az újabb kutatások, tudományos érvek alátámasztják követelésének a jogosságát. Oroszország ahhoz a 2007-es jelképes lépéséhez szeretne jóváhagyást kicsikarni, amellyel magának nyilvánította a vitatott tengerfeneket egy orosz zászlót engedve le a tenger mélyére.

Szerző

A kormányozhatatlan ország: Románia

Publikálás dátuma
2017.02.07. 06:31
A Grindeanu-kormány engedett, de a tüntetések mégis folytatódtak Bukarestben FOTÓ: MTI/BARANYI ILDIKÓ
Másfél hónappal a parlamenti választások után máris inog a talaj a decemberben nagy fölénnyel nyert román balliberális koalíció lába alatt. Romániában furcsa, kusza, érthetetlen állapotok uralkodtak el, az ország a kormányozhatatlanság szélére sodródott, párhuzamos harcok és folyamatok színterévé vált. A polgári középosztály aktivizálódása, az országot eluraló korrupció elleni tiltakozása árnyékában kemény hatalomtechnikai játszmák zajlanak. És úgy tűnik, hogy akárcsak minden más esetben a rendszerváltás óta, ezúttal is a titkosszolgálat kerül ki ebből győztesként.

A többszázezres romániai tüntetések és azok nemzetközi fogadtatása láttán bennem egy régi kép ötlött fel. Olyan kép, amelyet magam is csak történelmi tanulmányaimból ismerek. Csehszlovákia 1968-as szovjet lerohanásakor, az akkor már épp három éve hatalmon lévő Nicolae Ceausescu elmondja híres beszédét, öklét Moszkva felé rázva. Egycsapásra ő lett a nyugat kommunista sztárja, olyannyira, hogy Richard Nixon amerikai elnök egy évvel később megteszi történelmi lépését – Romániába érkezik 1969. augusztus 2-án. Nem akármilyen vizit ez, addig amerikai elnök soha nem látogatott kommunista országba, ez a megtiszteltetés pedig épp a vasfüggöny mögötti világ legprimitívebb és legocsmányabb diktátorát, a Kárpátok Géniuszát érte.

De sorban fogadják Ceausescut a nyugati kancelláriák, miközben Romániában egyre nő a személyi kultusz. 1975-ben a diktátor Romániája megkapja az Egyesült Államoktól a legnagyobb kereskedelmi kedvezményt is, amit csupán az utolsó száz méteren, 1988-ban veszít el. Igaz, közben 1979-ben Afganisztán szovjet lerohanását is elítéli Ceausescu és Románia (Jugoszlávia mellett) nem bojkottálja a los angeles-i olimpiát sem 1984-ben. Románia eközben éhezik, fázik, nyomorog, kemény valutáért kiárusítja zsidó és német kisebbségét.

Nyilván, erős túlzás ez az összehasonlítás, de úgy érzem, hogy most már évek óta a nyugat ugyanezt a hibát követi el a román úgynevezett korrupcióellenes harc és a Korrupcióellenes Ügyészség (DNA) kapcsán. Tény, hogy Románia a térség egyik legkorruptabb országa - legalábbis a nemzetközi mérések szerint, bár az idén Magyarország és Románia azonos helyezést ért el -, de a tíz éve dübörgő korrupcióellenes harc égbekiáltó visszaélésektől hemzseg, a legjobb indulattal sem lehet azt állítani róla, hogy tiszteletben tartja a jogállamiságot, eljárása, módszerei elfogadhatóak lennének egy tényleges jogállamban. (A megvádoltak sok esetben a sajtóból értesülnek az ellenük indult eljárásról. A DNA-tól folyamatosan szivárognak a bizonyítatlan vádak, az ügyészség komoly titkosszolgálati segítséggel működik, beleértve a kétes hátterű lehallgatásokat is. Sokszor a megvádolt közszereplők családi otthonait is lerohanják a maszkos, gépfegyveres különítmények.) Az is vitathatatlan, hogy a korrupcióellenes harc helyhatósági és parlamenti választások környékén mindig felpörög, amit elég nehéz következetesen a véletlen számlájára írni.

Az elmúlt évek azt bizonyítják, hogy a DNA túlhatalommal rendelkezik, amivel él és látványosan visszaél, Romániában pedig fokozatosan, de biztosan épül az ügyészállam a jogállam romjain. A létező politikai és általános társadalmi korrupció elleni fellépés jogosságát nem megkérdőjelezve – hiszen ez Románia egyik legnagyobb rákfenéje – megkockáztatom, hogy a korrupcióellenes harc visszaélései miatt egy ennél még nagyobb problémát okozott. Olyan bizalmi válságot eredményezett, amely rendkívül sérülékennyé tette a törékeny román demokráciát. A döntéshozatal a demokratikus jogállam intézményeiből a tárgyalótermekbe, az igazságszolgáltatás-titkosszolgálat összefonódásából kialakult erőtérbe kezd áttevődni, az „utca” pedig már senkinek és semmilyen intézménynek nem hisz, ami azt előlegezi meg, hogy nem is a demokratikus intézményrendszertől várja a megoldást.

Sőt, az is látszik, hogy miközben a kiábrándult tömegek demokráciáért, jogállamért, tiszta, korrupciómentes országért küzdenek utcai tiltakozásukkal, valójában egyáltalán nem érzékenyek semmiféle jogállamiságot sértő intézkedésre (például illegális lehallgatások, a DNA túlkapásai, ártatlanok meghurcolása). A tízéves propaganda megtette hatását, „a cél szentesíti az eszközt” elvét vallja a tömeg. A cél pedig nem más, mint a korrupt döntéshozók megbüntetése, akiknek köszönhetően, úgy vélik, még gyerekeik számára sincs jövő az országban.

A DNA egyre jobban teljesít
A Korrupcióellenes Ügyészség 2015-ös mérlege (a 2016-ost még nem mutatták be) szerint az intézmény hatékonysága évről-évre növekszik, 2015-ben rekordot döntött:
  • 1250 esetben emeltek vádat magas és középszintű korrupcióért
  • Ötször több minisztert és parlamenti képviselőt vádoltak meg, mint az ugyancsak sikeresnek tartott 2013-as évben. A vádlottak között volt egy miniszterelnök (Victor Ponta), 5 miniszter, 16 képviselő és 5 szenátor, 97 polgármester és alpolgármester, 15 megyei tanácselnök és helyettes, illetve 32 nagy állami vállalat vagy ügynökség vezetője
  • A vádemelésekben szereplő csúszópénz összege 431 millió eurót tett ki, ami a 2016-2017-re és 2018-ra, az autópálya építésre előirányzott költségvetés mértékével egyenlő.
  • A 2016 decemberében zárult négyéves parlamenti ciklus 588 honatyája közül 80-nak gyűlt meg a baja az igazságszolgáltatással
  • A román igazságszolgáltatás eddig 4 szenátort és 12 képviselőt ítélt el jogerősen, 4 szenátor és hét képviselő ellen született első fokú ítélet, 20 honatya ellen emeltek vádat, 33 ellen folyik jelenleg is bűnvádi eljárás.
  • Eddig 20 volt minisztert ítéltek letöltendő vagy felfüggesztett börtönbüntetésre

Pillanatnyilag hiába vonta vissza vitatott sürgősségi kormányrendeletét a Grindeanu-kabinet, az utca nem enged, kormányváltást akar, alig hét héttel a választás után. A rendszerváltás óta nem volt ekkora, többszázezer embert napokon át megmozgató tömegtüntetés Romániában. A kényes helyzetbe került szociáldemokrata-szabadelvű, PSD-ALDE kormánykoalíció nagyobbik pártja, a PSD elnöke, a priusza miatt a miniszterelnökségről lemaradt Liviu Dragnea külföldről irányított összeesküvésről, az ellenzék és az államfő puccskísérletéről beszél. (Dragnea egyik kedvenc mumusa Soros György, de ezúttal nem nevezte meg felbujtóként.) A román és a nemzetközi sajtó túlnyomó többsége pedig valamiféle román tavaszként értékeli a megmozdulást. És talán mindez egyben benne is van. A lakossági felháborodás ugyanis csak azt követően robbant ki január 18-án, miután Klaus Johannis államfő látványosan megjelent a kormányülésen, megakadályozandó, hogy a kabinet elfogadja a Btk.-t és a büntetőjogi perrendtartást módosító, illetve a közkegyelmi sürgősségi kormányrendeletet. Önmagukat mentenék a korrupt PSD-sek, hangoztatták a tüntetők, és minden bizonnyal ez sem volt mellékes szempont, hiszen a DNA a legtöbb korrupt személyt épp a PSD soraiban találta meg mindmáig.

Hogy az ellenzéki pártoknál kevesebb a becstelen politikus, vagy a DNA igazságérzete szelektív, az másodlagos kérdés, mert ma már a lakossági megítélés szerint a PSD a politikai korrupció szinonimája. A tüntetések akkor váltak többszázezressé, amikor a múlt hét elején, késő este, „az éj leple alatt” mégis elfogadta a rendeletet a kormány. A tömeget felháborította az eljárás pimaszsága és az, amint megfogalmazták a tüntetők: nem elég, hogy szétlopják az országot, még hülyének is nézik a választót.

A DNA legnagyobb fogásai
  • Adrian Nastase volt miniszterelnököt (PSD) letöltendő börtönbüntetésre ítélték
  • Victor Ponta volt miniszterelnök (PSD) ügyében még nincs végleges ítélet
  • Liviu Dragnea, a PSD jelenlegi elnöke két év felfüggesztett börtönbüntetést kapott, egy másik eljárás folyamatban van ellene
  • Calin Popescu Tariceanu volt miniszterelnök, jelenleg a szenátus elnöke. Ellene hamis tanúzásért, bűnpártolásért folyik eljárás
  • Traian Basescu korábbi államfő ellen telekspekulációs ügyben, pénzmosás vádjával folyik bűnvádi eljárás

Csakhogy e jogos felháborodás mellett párhuzamosan az is megtörtént, hogy az államfő az utcán tüntetett a tömeggel, az ellenzéki pártok, amelyek leszerepeltek a választáson, kormányváltást követelnek. De egy dologgal nem számol az ellenzék. Azzal, hogy a tömeg zöme a polgári középosztályhoz tartozik, elméletileg inkább jobboldali, mintsem bal, de valójában ideológia és programmentes, amorf, amit semmi más nem mozgat, mint a politikai osztály elleni lázadás és elégedetlenség. És ennek a lenézett, egészében bűnözőnek, korruptnak tartott politikai osztálynak a része az ellenzék is.

Miért írtam azt a felvezetőben, hogy ennek a sokszereplős játszmának a végső győztese úgyis a titkosszolgálat lesz? Azért, mert a kétes, korrupcióellenes szappanoperában ott van, volt mindvégig a szolgálatok egymás elleni harca is. Az 1989-es rendszerváltó forradalomról később kiderült, hogy a szolgálatok közötti belső leszámolás külső megnyilvánulása is volt. Az 1990-es marosvásárhelyi fekete március, a román-magyar véres etnikai konfliktus érdekes módon épp akkor robbant ki, amikor a felszámolt Securitate utódjának, a Román Hírszerző Szolgálatnak (SRI) égetően szüksége volt legitimitásra. A bányászjárásokról sem meglepő módon kiderült, hogy könyékig benne volt a SRI. Most pedig a forradalom utáni legnagyobb romániai tömegtüntetésre bizonyára nem véletlenül került akkor sor, amikor a SRI fennállása legnagyobb válságát élte. Igaz ugyan, hogy egy szökésben lévő, megvádolt üzletember videoüzenete nyomán, de a SRI operatív igazgatóját, Florian Coldeát felfüggesztették.

A vád szerint, amely ugyan nem bizonyított, mint ahogy a DNA elsődlegesen nyilvánosságra kerülő vádjai sem, az SRI szürke eminenciása a DNA vezetőjével, Laura Codruta Kövesivel együtt az irányítása alatt tartja az államfőt. Azzal zsarolják Klaus Johannist, hogy bűnvádi eljárásokat indíttatnak ellene, illetve a felesége ellen. Az üzletember azt is állítja, hogy Coldea Pontát is többször megzsarolta. Nyilvánosságra hozott egy hangfelvételt, amelyen Traian Basescu volt államfő is megszólalt, aki az elmúlt években a hírszerzés szigorúbb ellenőrzését szorgalmazta. Basescu, aki elnöksége alatt maga is előszeretettel támogatta a DNA-t, már azt vallja, a hírszerzés túl nagy befolyásra tett szert az igazságszolgáltatásban és a közéletben, ami visszaélésekre ad lehetőséget.

Más a tüntetési kultúra
A netadó elleni tüntetéseken sem csupán egy rövidtávú előny érdekében mentek utcára az emberek, volt korrupciós szál is, hiszen akkor volt az amerikai kitiltási botrány, és akkoriban derült fény az ÁFA-visszaélésekre is, ezek vitték tovább a tüntetési hullámot – vélte lapunk megkeresésére Mikecz Dániel.
A Republikon Intézet mozgalomkutatója szerint a netadós és a romániai demonstrációk abban hasonlítanak, hogy választások után kezdődtek. Romániában nemrégiben rendezték a parlamenti választást, az internetadós tüntetések előtt pedig Magyarországon önkormányzati választásokat tartottak. Az ilyen időszakokban pedig a szakember szerint a választók a csalódások miatt érzékenyebbek a politikai eseményekre, ezért könnyebben mozgósíthatóak a tömegrendezvényekre.
A romániai eseményeknek az is lökést adott, hogy bár az alkotmánybíróság korábban hasonló döntést hozott a korrupciós ügyekkel kapcsolatban, mégis a közvélemény számára a semmiből jött a törvénymódosítás. „Hasonló volt itthon is, hiszen az internetadó ötletét is hirtelen dobták be, a választások után” – vázolta Mikecz. A szakértő úgy látja, Romániában átalakult a tüntetési kultúra, ezért lehet nagyobb tömegeket az utcára vinni: ott az elnök, illetve a korrupcióellenes főügyész is cselekvő aktor, akikben az emberek szövetségest láthatnak a korrupciós ügyek kapcsán, és úgy érzik megéri tüntetni valamiért.
Továbbá az is motiváló, hogy a román korrupcióellenes ügyészség (DNA) nem egy pártpolitikai aktor, így ha intézményi szinten nem is, de a nyilvánosságban partnere lehet a tüntetőknek. Magyarországon ilyen szervezet híján egyedül az ellenzéki pártok foglalkoznak korrupciós ügyekkel, ám politikai szereplő lévén ők is korrupciógyanúsak lehetnek az emberek szemében, míg a DNA-val szemben Romániában nincsenek ilyen félelmek. „Márpedig a korrupció elleni tüntetéseken az egész politikai réteg kompromittálódik, így pedig két lehetőség maradt: valaki magában demonstrál, vagy beáll az általa legkevésbé gyanúsnak tartott ellenzéki párt mellé” – vázolta a Republikon szakértője.
Emlékeztetett, a Transindex portálja több olyan írást közölt korábban, amelyek szerint Romániában olyan társadalmi csoportok tüntetnek, amelyek érzékenyebbek az urambátyám rendszerre a többinél, emellett pedig nem passzívak politikailag, s van tapasztalatuk is a témában. Ez általában a középosztályra jellemző, ez a réteg mozgósítható a legjobban. „Magyarországon is van hasonló réteg, a netadó ellen például jellemzően fiatalabb, képzettebb állampolgárok tüntettek, akik viszonylag jó anyagi körülmények közül jöttek ki az utcákra, tehát volt vesztenivalójuk az intézkedéssel” – vázolta.
Szánthó Péter

Szerző

Kenderültetvény egy szegedi pincében

Belvárosi lakása pincéjében alakított ki kenderültetvényt egy szegedi házaspár. A nőt és a férfit kábítószer birtoklásának bűntettével vádolják. 

A vádirat szerint a házaspár 2014-ben elhatározta, hogy indiai kendert termeszt belvárosi lakása pincéjében. Ezért a mennyezetet és az oldalfalakat hőfóliákkal látták el, mesterséges fényforrásokat szereltek fel, időkapcsolós ventilátorokat telepítettek, valamint locsolócsöveket helyeztek el, és oldatokkal, műtrágyákkal kezelték a fejlődő növényeket.

Az épületben a rendőrség 2016 májusában házkutatást tartott, és az ültetvényhez szükséges eszközöket és négy műanyag zsákban, valamint dobozokban marihuánát foglalt le. A vádlottak maroslelei hétvégi házát is átvizsgálták, ahol marihuánát, illetve annak adagolásához szükséges eszközöket találtak.

A két ingatlanból lefoglalt kábítószerek tiszta hatóanyag tartalma meghaladta a csekély mennyiség felső határát. A vádirat szerint a házaspár közösen is fogyasztott marihuánát.

Szerző