Előfizetés

Elutasított segítség

Terézváros önkormányzata cserelakások felajánlásával, segélyekkel és élelmiszer csomagokkal, továbbá a családsegítő szolgálat közreműködésével és végül egy tatárszentgyörgyi családi ház megvásárlásával és bérbeadásával próbált segíteni a közelmúltban elhunyt Hüvelyes Lajosnak – tájékoztatták szerkesztőségünket levélben a VI. kerületi polgármesteri hivatal munkatársai.

A mozgássérült férfi hosszú éveken át az Izabella utcai bérház többi lakója számára elviselhetetlen körülményeket teremtett kutyájával és a felajánlásokat is elutasította, végül egy pszichiátriai kivizsgálás után költözött be új otthonába, ahol azonban elesett, majd kevéssel ezt követően egy fővárosi kórházban meghalt.

A terézvárosi önkormányzat mindezt azért hozta nyilvánosságra, mert a Magyar Szociális Fórum véleményük szerint egyoldalúan kizárólag az idős férfi álláspontját ismertetve ítélte el új helyre költöztetését. A szerkesztőségünkbe eljuttatott állásfoglalás hangsúlyozza, hogy ezután is megvédik a társasházak lakóit, hogy egy-egy együttélésre képtelen bérlő ne keseríthesse meg a lakóközösségek mindennapi életét.

Meg kell ismerni az internet veszélyeit

Publikálás dátuma
2017.02.08. 06:17

Mindenkinek ismernie, használnia kell az internetet, de előtte meg kell tanulni, milyen veszélyeket hordoz ez az eszköz – hangzott el kedden, a biztonságos internet napján Budapesten, a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat rendezvényén. Edvi Péter, a szolgálat elnöke a szülői felelősséget emelte ki a Berzsenyi Dániel Gimnáziumban tartott eseményen, mondván, nem szabad megengedni, hogy – a televízióhoz hasonlóan – az internet „gyermekőrzővé menjen át”.

Lengyel Márk jogász arról beszélt: nincsen jogi védelem az álhírek ellen, „az első védelmi vonal mindig az ember saját személyisége”, például az a klasszikus műveltség, amelynek segítségével eldönthetjük, mennyire valószerű az, amit a világhálón olvasunk. Mint mondta, a hazai internetszabályozás „papíron rendkívül gyerekbarát”, de ez a szülői felelősség témájában nem okvetlenül segít.

A beszélgetés résztvevői megállapították, hogy az internet a XXI. század egyik leghasznosabb találmánya, ugyanakkor aggasztó a zaklatások és a gyermekbántalmazásról készült beszámolók, fotók, videók számának radikális növekedése az interneten. Kiemelték: fontos a digitális technológiák fejlesztése, és hogy minél több fiatalhoz eljussanak a modern eszközök, ám fontos azok felelős használata is. Külön kiemelték, hogy fontos tudatosítani a gyermekekben, hogy merjenek beszélni a szüleikkel vagy tanáraikkal arról, ha az interneten keresztül zaklatás éri őket.

Az eseményen adták át a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat által első alkalommal meghirdetett, a biztonságos internethasználattal kapcsolatos plakát- és fotópályázat díjait. Képünkön a középiskolás korosztály I. helyzettje: Havrylová Alexandra plakátja (Budapest, Szlovák Tanítási Nyelvű Óvoda, Általános Iskola, Gimnázium és Diákotthon).

Valami bűzlik Somogyban, de most nem a trágya

Horváth János Somogy megyei, bábonymegyeri gazdát mintha valamiben mindenképpen vétkesnek akarná találni a rendőrség. Papírja (bírósági határozata) van róla, hogy nem működött közre a több mint egy évvel ezelőtti kaposvári trágyaborításban, ennek ellenére továbbra is ezért akarják elmarasztalni.

Garázdaság szabálysértés elkövetése miatt jelentette fel Horváth Jánost idén január 10-én a Kaposvári Rendőrkapitányság. Azt írták: „Ifa-típusú tehergépkocsi platójáról trágyát öntött a járdára”. Valójában azonban 2015 novemberében a földlicitek elindulásakor Sallai R. Benedek LMP-s országgyűlési képviselő tolatott egy Ifával a Somogy Megyei Kormányhivatal elé, s borította le a trágyát a járdára, így tiltakozva az állami földek dobra verése miatt. A helyszínen több, a korábbi földbérlet-pályázatokon hoppon maradt, a földárveréseken pedig tőke híján esélytelen somogyi gazda demonstrált, így az a bábonymegyeri Horváth János is, aki gazdatársával, Gál Ferenccel együtt többször fölemelte szavát az ellen, hogy éppen a hozzájuk hasonló kis családi gazdálkodók nem juthatnak egy centinyi földhöz sem.

Miközben az LMP-s honatya megkapta büntetését a környezet szennyezése miatt, az első szabálysértési feljelentést Horváth János nevére is hamar kipostázta a hatóság, egy 15 ezer forintos bírsággal, és azzal az indoklással: a platónyi trágya annak köszönhetően ömlött a járdára, hogy kinyitotta annak hátsó ajtaját, s e cselekményt rendőri felszólításra se hagyta abba. Horváth azonban ezt nem ismerte el, nem fizetett, bíróságig vitte az ügyet, s a Siófoki Járásbíróság tavaly októberben ügydöntő határozatban mondta ki: nem kell megfizetnie a bábonymegyeri gazdának a rendőrség által kiszabott bírságot, mert a terhére rótt szabálysértést nem követte el.

Ezek után érthető meglepetéssel olvasta Horváth az újabb, idén januári keltezésű feljelentést, melyben továbbra is „trágyaöntéssel” vádolják. A feljelentést követően néhány nap múlva a Kaposvári Járásbíróság már tárgyalta is az ügyet, ám hatáskörének hiánya miatt áttette a Somogy Megyei Kormányhivatal területileg illetékes Tabi Járási Hivatalához. A gazda most arra kíváncsi: újra bírságot szabnak ki rá, és újra keresheti-e majd igazát a bíróságon.

Mivel valami bűzlik ebben az ügyben (és ezúttal nem a 2015 novemberében a megyeszékhely-flaszterra került jófajta bábonymegyeri marhatrágya…), kérdésekkel fordultunk a rendőrséghez. Azt szerettük volna megtudni, mi az oka, hogy több mint egy év eltelte után újabb feljelentést tettek Horváth János ellen? Mire alapozzák, hogy a bábonyi gazda „teherautóplatóról trágyát öntött”, amikor valójában Sallai R. Benedek LMP-s országgyűlési képviselő vezette az Ifát és ő is borított, sőt, immár bírósági határozat is kimondja, hogy Horváth nem működött közre a trágyaöntésben? A Somogy Megyei Rendőr-főkapitányság sajtószolgálatától azt a választ kaptuk: mivel az ügy már bírósági szakaszba került, nem illetékesek a nyilatkozattételre.

„Ha pofáztok, megdögletek”
„Ha pofáztok, megdögletek” – festette valaki a figyelmeztetést Gál Ferenc bábonymegyeri kapujára, még 2013-ban. Gál és Horváth mégsem „állt le”, előbb a földbérlet-pályázatok, majd a földlicitek idején hívták fel magukra a figyelmet tiltakozó akcióikkal; hol akasztófát ácsoltak a helyi oligarcha által elnyert birtokra, hol meg önkényesen földet foglaltak.
Gál arra is hoz példát, hogy ők valóban egy centi földet, egy árkot sem kaphatnak: „Egy 300 méter hosszú partoldal alján víz csörgedez, ez is az értékesítendő állami földterületek közé került, ott is szoktam legeltetni a marháimat; 0,2 hektár, ezer négyzetméter. Erre nem licitálni kellett, hanem csak ajánlatot adni. A kikiáltási ár 19 500 forint volt, én 75, az élettársam 70 ezer forintot ajánlott. Nem mi nyertük”.