A szomorú Kleinheisler-sztorival alaposan foglalkozott a hazai sajtó, jól megcincálta a játékos eddigi külföldi teljesítményét és harmatgyönge nyilatkozatait. Vastag ceruzával rajzolták meg a Puskás Akadémia, Bréma, Darmstadt, Ferencváros pályaív lefelé mutató görbéjét. De egy másik ifjú titán történetét és csapatváltásának buta magyarázatát nem nagyon elemezték. Tajti Mátyás három éve szintén a Puskás Akadémiából igazolt külföldre, az FC Barcelona labdarúgó iskolájába. Ma már a Malaga B együttesében labdázgat, ami természetesen nem lebecsülendő. De a távozás indokolása kicsit gyanús: „A társaságot sem élveztem annyira Katalóniában, és az ottani futball sem igazán feküdt nekem. Nem volt annyi szabadságom a pályán, mint amennyire, úgy érzem, szükségem van. Folyamatosan egy-két érintővel kellett játszani, ez rendben is lett volna, de a labdavezetések például nem fértek bele. Ezenkívül a pályán a mozgásteremet is eléggé korlátozták.(…)Amikor először kimentem egy Barca-meccsre, azt hittem, színházban vagyok. Csöndben ültek az emberek, ha szép dolog volt, tapsoltak, de ennyi.” Önbizalomban nem szenved hiányt a fiú, azonban jegyzett eredménye nincs. Státuszának megfelelően a transfermarkt.de labdarúgó-piaci honlapon a 18 éves malagai magyar spíler még nincs beárazva. Csak tájékoztatásul: a szintén 18 éves Vogyicska Bálint (MTK) értéke 250 ezer EUR, a 37 éves Gera Zoltán neve mellett pedig 500 ezer EUR szerepel.
Én sajnos csak háromszor jártam a Barca stadionjában, utoljára egy Valencia elleni bajnokin. Nyolcvanezren szurkoltak a hazaiaknak. Minden focibolond honfitársamnak kívánom, hogy érezze és lássa a barcelonai futballszentély varázslatos hangulatát. A közönség érti a játékot és együtt él vele. Egy mellettem ülő bácsika 4-5 éves unokájának magyarázta lelkesen a játékot. A kisfiú a katalán nemzeti zászló és a gránátvörös-kék kombinációjában tündökölt. A gyepen előadott műsor pedig valóban felért egy kiváló színházi előadással. Elég furcsa, hogy egy pályakezdő, a katalán sztárcsapattól nyáron eligazolt tinédzser focista a tiki-taka hazájában nehezményezi a rövid passzos játékot. Mikor odaigazolt nem tudta, hogy arrafelé régóta ez a módi? Iniestának, Messinek, Suareznek jó, de hazánk junior labdazsonglőrének nem? Kleinheisler és Tajti rövid története valamint önértékelési zavara hasonló és jól jellemzi a hazai labdarúgás viszonyait. Tehetséges, ügyes fiatalokról van szó, de mentális és intellektuális nehézségeik miatt nem képesek helyzetüket reálisan megítélni. Ebben persze az edzők/ügynökök/menedzserek felelőssége is számon kérhető, akik úgy tűnik sok mindenben érdekeltek, de a srácok objektív alapokon nyugvó önismeretének fejlesztésében biztosan nem. Mennyivel tisztességesebb és célravezetőbb lett volna, ha mindenki beismeri, hogy az eddig nyújtott teljesítményük a nemzetközi élvonalban kevés. Képzeljük csak el azokat az elegáns és szimpatikus nyilatkozatokat, amelyekben a két fiatal nem süketel, hanem azt mondja: a jövőben még többet edzek,még többet futok, továbbfejlesztem a játékkombinációs készségemet annak érdekében, hogy gyorsan beférjek valamelyik sztárcsapat első keretébe. Nem; ők ehelyett ostoba és üres szólamokat puffogtattak, amire a futball szeretők sokasága legyintett és lenézően mosolyogott. Tajti és Kleinheisler esetében természetesen még van mód korrekcióra. A Fradi és a Malaga B nem „játékostemető”, higgyünk abban, hogy az ifjú titánok nem levezetésképpen igazoltak ide, hanem erőgyűjtés céljából. Önértékelési kultúrájukon azonnal változtatni kell. De, ha továbbra is csak szövegelnek és„magyarosan” terelgetik a labdát, akkor elvesztek. Reménykedjünk „megtérésükben”és felemelkedésükben. Van még idejük, de nem sok.