Másféle vendégek

Aznap, mikor Putyin Budapesten parolázott, százharminc kilométerrel odébb, Egerben épp arról okosították ki jászsági cégvezetők a helyieket, hogyan tudnak tömegével alkalmazni ukrán anyanyelvű, a krími helyzet miatt amúgy is nyugtalan, s elmenni vágyó munkásokat. A Jászságban közülük már most is százával dolgoznak: tíz nap alatt megkapják a letelepedéshez és munkavállaláshoz szükséges papírokat, a kormányzati gépezet ez ügyben a háttérben csendben, olajozottan, nagyobb feltűnés nélkül dolgozik. Jászberény, Jászfényszaru környékén megugrottak az albérletárak, nincs kiadó lakás, fellendült az éttermek, üzletek forgalma.

Itthon egyre hangosabban kongatják a vészharangot a munkaadók, mert elfogytak a szakmunkások: a bátrabbak, elszántabbak már rég külföldön dolgoznak tripla fizetésért, az itt maradókat pedig lassan menedzserfizetéssel szipkázza el egyik nagy multi a másik elől. Manapság nem ritka – árulta el a minap egy kamarai vezető –, hogy milliós „kauciót” kap az, aki vállalja, hogy két-három évig nem áll tovább, de fejpénzt fizetnek annak a jó szakinak is, aki hasonló képességű kollégáit viszi magával, amikor leszerződik.

Hogy vendégmunkásokkal lehet megoldani ezt a problémát – nos, ezt a kormányból eddig Varga Mihály merte csak kimondani, a többiek inkább homokba dugták a fejüket, s mentőötletként százmilliókat fektettek a végül kudarcot vallott, a külföldre vándoroltakat hazahívni szándékozó propagandába. A szakképzéstől sem remélhető igazi megoldást: demográfiai deficit van, ha az iskolapadból kikerülők mindegyike azonnal munkába állna, akkor is ezrek hiányoznának az iparból.

Az ország elfeledett vidékein több tízezer munkaképes, zömmel cigány fiatalember vegetál. A felzárkóztatásukra szánt milliárdokkal most épp felnőttképzési cégek zsebét tömik, s noha a különféle „tréningek” hatékonysági mutatója a hazahívó programéhoz hasonló, a statisztikákban bizonyára jól mutat az erre költött pénz. Állhatnának ők is a gépek mögött, ha sorsuk nem dőlt volna el már általános iskola első-második osztályában, amikor a jó képességűektől külön csoportokba terelték, s alacsonyabb szintű tudásra kárhoztatták őket.

A számukra kijelölt út a rabszolgaság, a mindenkori hatalomtól való függőség. Modernebb néven közmunka.