Szégyellem magam

Január 31-én volt a parlamenti képviselők vagyonbevallásának és február 20-án lesz az egyéni vállalkozók adóbevallásának végső határideje. Ez utóbbinak - nyugdíjas kényszervállalkozóként - magam is kötelezettje vagyok. Ezért mint a saját könyvelőm, elkezdtem a felkészülést az adóbevallás elkészítéséhez. Még jó, hogy nem hagytam az utolsó pillanatra, mivel kiderült, hogy január 1-től a nyugdíjas vállalkozók is csak elektromos úton (ügyfélkapun keresztül) adhatják be a bevallásukat. Az, hogy ez csak most jutott tudomásomra, az én hibám, mert nem követem napra készen a jogszabályokat. De vajon hányan vagyunk így? Sokkal könnyebb helyzetben vannak a képviselő urak, mert ha nincs is internetük - mint ahogy nagyon sok nyugdíjas vállalkozónak – ők egy nyomtatvány kézzel történő kitöltésével eleget tehetnek a jogszabályi kötelezettségüknek. Ügyfélkapuval sem én, sem a feleségem nem rendelkezünk, ezért felkerestem az illetékes Kormányablakot, ahol közölték velem, hogy mindketten csak személyesen intézhetjük ezt az ügyet. Ezeket csak azért ismertettem, hogy látni lehessen: akik vagyonbevallásukat egy „sajtpapíron” elintézhetik, milyen könnyítéseket vezetek be az adóbevallás területén. Most, hogy nyilvánosságra kerültek a politikusok vagyonnyilatkozatai, elszégyelltem magam: mi a feleségemmel gazdagabbak vagyunk nyugdíjasként, mint az értünk dolgozó kormányfő és családja, hiszen nekünk fél évszázados házasságunk alatt több mint egymillió forintot sikerült megtakarítanunk, míg szegény Orbán Viktornak csak 742 ezer forint megtakarítása van, 2 millió forint adósság mellett. Rettenetesen szégyellem magam, és ezért elhatároztam, hogy valamilyen formában gyűjtést kezdeményezek annak érdekében, nehogy a közel négymillió szegény ember közé kerüljön az érdekünkben éjt nappallá téve dolgozó kormányfő.