A Csíki sörért tüntetünk, a jövőnkért pedig semmit sem teszünk?

Persze van, aki az erdélyi sörbe öli a bánatát, de azért előremutatóbb lenne azzal foglalkoznunk, hogy egyre élhetetlenebb országban kényszerülünk eltűrni a hatalom cinizmusát. (...) Jó lenne, ha figyelő szemünket Bukarestre vetnénk - nem a Csíki Sör leminősítése miatt -, mert ott igen komolyan veszik az emberek a korrupció elleni küzdelmet, nálunk pedig lassan egy vállrándítással elintézik ugyanezt a kérdést. Egyre nyomasztóbb dilemma Magyarországon, miért viseljük el ilyen könnyedén, ha az állam cinikusan viselkedik velünk szemben, hogy a szolidaritásnak az írmagját is kiirtották belőlünk, és örömmel, sőt hálával vetjük magunkat minden morzsa után, ami a hatalom asztaláról lehullott. Szociológusok, történészek, pszichológusok, politológusok keresik a választ arra, miért nem vonul ki egy kétmilliós városban legalább százezer ember tüntetni, amikor nyíltan hadat üzen a kormány azoknak a civil szervezeteknek, melyek folyamatosan figyelmeztetik a társadalmat arra, hogy nagyon rossz irányba haladnak a dolgaink, és ha így megy tovább, teljes generációk jövőjét teszi tönkre egy önző, kicsinyes hatalom, melyet mi juttattunk kormányra, és mi is tartjuk ott. Csak a szemünket nem böki ki az a kormányzati törekvés, hogy a magyar polgár egyre "immúnisabb" legyen a közéleti témák iránt. (...)