Batka Zoltán;
évértékelő beszéd;Orbán;
2017-02-10 21:34:00
Nincs átjárás, még csak kapcsolat sincs a külvilág és a fideszesek, biztonságiak százai által hermetikusan elzárt valósága között. A miniszterelnöki beszéd helyszínéül szolgáló Várkert Bazár környékét már kora délután megszállta a rendőrség, megannyi biztonsági szolgálat. Sokan egyenruhákban feszítenek az út szélén, de szép számmal akadnak a szembejövőket szúrós szemmel vizslató "járókelők". Ketten jobbról-balról közrefogták Antall József szobrát, hirtelenjében nem lehetett eldönteni, hogy most védik, vagy karantén alá vették a rendszerváltozás utáni "húsz zavaros év" első miniszterelnökének emlékművét. Az ellenzéki "füttyösöknek" esélyük sem volt, hogy megzavarják a miniszterelnöki értékelőre érkező fideszesek csöndes lelki készülését. Úgy fél három körül ugyan valahonnan, távolról beszűrődik néhány füttyszó, ám éppen csak annyira, hogy az igehirdetésre baktató átlag kormányhívő felismerje a rövidesen végérvényesen és elsüllyedő liberalizmus utolsó halálsikolyait.
A bejáratnál már leplezetlenül Fidesz-ország törvényei uralkodnak: a pártszimpatizánsok a meghívólevelüket felmutatva pillanatok alatt átjutnak az ellenőrzésen, a sajtónak ellenben hosszú, félórás álldogálás után is három kapun kell keresztülvergődnie.
A lassan befelé szállingózó kormánypártiak között nyoma sincs a különösebb eufóriának. Halkan pusmognak, helyet adnak a nagy, fekete autóval érkező szerencsésebb kollégáiknak.
A rendezvény elszürkülésének csalhatatlan jele, hogy a megszokott fideszes celebek - Bayer Zsolt, Balázs Péter, Vidnyánszky Attila, Nemcsák Kátroly - hiába érkeznek gyalog, csalódást keltően akadálytalanul elhaladhatnak a sajtó sorfala előtt. Érezhetően az újságírók közül senkit sem érdekel, hogy Bayer például mit vár a miniszterelnöki beszédtől. Egyedül Mátrai Márta, az Országgyűlés háznagya kap a nyakába két újságírót, ám egy alibikérdés után ők is kiábrándítóan gyorsan magára hagyták a képviselőnőt.
A bejárat előtti mikrovilág egyetlen érdekes szereplője Balog Ibolya néni, aki 25 éve párttag, minden Fidesz- és CÖF-rendezvényen ott van, és mindenhová magával cipeli számtalanszor lefotózott "Köszönjük Viktor, Isten óvjon!" feliratú tábláját. Most is ott áll a bejárat előtt, hogy lelket öntsön a kissé unottan érkező fideszesekbe.
Az már kevésbé tudott, hogy a 70 éves Ibolya néni "civilben" az artistaképző tanára, művésznevén "Zozo". Tavaly nyáron Guinness-rekordot állított fel: nyolcvan percig állt gólyalábon a Fővárosi Nagycirkusz előtt. Ibolya néni elárulja: évekkel ezelőtt rá akarták venni, hogy a VII. kerületben képviselő legyen, de ő nem kért belőle. "Nem akartam, hogy mindenkinek a kedvére tegyek" - foglalja kerek egy mondatba a modern fideszes politikuslét legfontosabb dilemmáját.
A biztonságiak láthatóan nagyon figyeltek, hogy ameddig csak lehet elkülönítve tartsák a két ellentétes őselemet: a fideszt és a sajtót. Így a két beléptető kapun átvergődött tudósítókat szinte a beszéd kezdetéig egy harmadik kordon mögött tartják, azok sokáig csak messziről figyelhetik Fidesz-ország életét.
Láthatják, ahogyan Rogán Cecília összepuszilkodik Habony Árpád ex-feleségével, Kaminski Fannyval, az egyen Ákos-szemüvegben, halszálkás öltönyben, nyaksállal érkező, teljesen egyforma ifjú-konzervatívokat, amint körbe sündörgik a mára felügyelőbizottságokban, közbeszerzési döntőbizottságokban ücsörgő, beérkezett példaképeiket, a leopárdmintás-műszörmés, vagy huszárkacagányos budai úrinőt, illetve a külvárosi Fidesz-hívő tanítónénit és pedellus férjét, akik a kitartó békemenetelésért cserébe az idén is kaptak meghívót a helyi alapszervezettől.
Bent a teremben hamar elfogynak az ülőhelyek, a későn érkező fideszesnek állva, vagy éppen a folyosóra kiszorulva kell hallgatnia a miniszterelnököt. Hogy milyen farkastörvények uralkodhatnak a pártban, azt jól jelzi, hogy Demeter Ervin volt titkosszolgálati miniszter jó ideig a sajtósok között kénytelen álldogálni, mire helyet talál.
Az egész rendezvény hangulata kezdettől inkább a Hit Gyülekezete átlagos, sokadik, rutinból lenyomott Vidám Vasárnapjára emlékeztet, mintsem a "lázadás évének" az első harci gyűlésére. Érezni lehet, hogy itt aztán semmi, de semmi meglepetés nem fog történni.
Azaz mégis: Balog Zoltán szokott furcsákat mondani - nemrégiben az olasz buszbaleset kapcsán képes volt "tűzkeresztségről" értekezni a döbbent hallgatóságnak. Most is sikerül új megvilágításba helyeznie az évértékelők műfaját: szerinte egy közösségnek igen fontos igénye, hogy időről-időre megbizonyosodhasson arról, hogy a vezetője még normális-e.
Az épületes felvezetés után érkezik Orbán, aki a tőle megszokott, rutinos profizmussal hozza azt, amit a közönsége elvár tőle. Finom árnyalatoknak, óvatos megközelítésnek nyoma sem lesz, ahogy az orbáni mitológia ismeretében akár előre le lehetne írni a beszédét: a liberalizmusnak vége, a tömegek most végre fellázadnak az elitista világuralom ellen, a Nyugat válságban van, Magyarország ellenben egy sikertörténet. Ja és természetesen Soros és a migránsok.
Kicsit részletesebben: Orbán - illetve beszédírói - szerint 2016-ban a Brexittel, Trumppal, új szakasz kezdődött a történelemben, véget ért a liberális korszak. A liberális világrendszer urai, a gazdagok, a hatalmasok istennek képzelték magukat, kinyilatkoztattak, tételeket hirdettek. A népek azonban fellázadtak és "visszakövetelik a nemzetüket" - fordítja magyarra Orbán a Brexit fő jelszavát.
"Nyilvánvaló, hogy súlyos kételyek gyötrik a Nyugatot. A nyugatiak úgy érzik: nemzedékekre eldőlhet a sorsuk. Folytathatják-e az eddigi életüket vagy valami visszavonhatatlanul megváltozik? Lesz-e terrormentes biztonság?" - teszi fel a kérdést Orbán, majd megválaszolja: Nyugaton a "jövő árnyékot vet a jelenre".
Persze korábban még Európa izgalmas hely volt, ám az utóbbi évekre a "nyitott társadalmak" eljövetelével a "politikai korrektség diktatúrája" következett - kanyarodott rá végül Orbán az egykori finanszírozójára, Soros Györgyre, igaz az öreg pénzügyi guru nevét csak egyszer ejti ki a száján, akkor viszont kapásból "nagytestű ragadozónak" nevezi egykori liberális mentorát.
A két szitokszó, a "nyitott társadalom" és a "szabad piac" Orbán olvasatában azt jelenti, hogy a "rókák" és a "tyúkok" versenyeznek egymással. "Ha pedig valaki a sarkára áll, úgy rájuk szabadítanak néhány millió migránst. "Így jön létre az embercsempészek, a jogvédő aktivisták és a vezető politikusok koalíciója, hogy tervezetten ide szállítsanak embertömegeket". A hadállások 2016-ban már élesen kirajzolódtak. A nemzetek fellázadtak a globalisták ellen, a középosztály meg a gazdagok ellen. Az Unióban a nemzeti politikusok állnak szemben a brüsszelitákkal.
Orbán beszédében kiemelt helyet szentel a média ócsárlásának, így szerinte a média része a világot uraló, ám lassan összeomló hatalomnak. Orbán szerencsésen el is jut odáig - legnagyobb tapsát ekkor kapja -, hogy az amerikai tévé sokkal pártosabb, mint a legendásan kiegyensúlyozott magyar MTVA.
Fotó: Molnár Ádám
Beszéde második részében a NER immáron megszokott dicsérete következett. A NER fő jellemzője, hogy nem egymás kárára, hanem egymás segítségére akarunk élni. És maga a rendszer rendkívül logikus, a NER kötőanyaga pedig a bátorság. Egymillió új munkahelyet akartak teremteni és lám, már hétszázezernél tartanak. A bérek minden szakmában folyamatosan emelkednek, hamarosan el fogjuk érni a teljes foglalkoztatást. A magyar családtámogatási rendszer lassan Európában is a legnagyobb, legsokrétűbb. "Magyarországon a holnap nem vet árnyékot a mára" - összegez Orbán. Magyarország egy akkora sikertörténet, hogy rövidesen be tudjuk majd fogadni a holland és francia menekülteket, akik Magyarországra menekülnek a hazájukból.
A beszéd végén ezúttal is Balog Zoltán konferálta le a miniszterelnököt. A kormányfő jó állapotban van, már látjuk azt, amit ő lát - köszön el. A nézőközönség jó része azonnal körbeveszi a miniszterelnököt, különösen egy nagyobb csapat Fidelitas-tagnak tűnő fiatal. Nekik most itt a nagy lehetőség, hogy közelről beszéljenek, netán meg is érinthessék Orbánt. Végül ők is hazaindulnak.
- Talán visszamegyek még a HM-be mondja a kijáratnál az egyik minisztériumi dolgozó Ákos-utánzat a társának. - Ne dolgozz túl sokat! - mondja az neki és ezen jól összenevetnek.