GDP és a magyar optimizmus

Mindannyiszor, amikor egy makrogazdasági adat kedvezőtlen állapotot tükröz, a politikusok kedvtelve vonják kétségbe, hogy érdemes-e egyáltalán az ominózus mutatóval bíbelődniük. A gazdasági világválság óta az eminens célpont természetesen nem lehetett más, mint a növekedést, horribile dictu a visszaesést tükrözni kívánó bruttó hazai termék, a GDP; amelyről valljuk be, hogy valóban félrevezető, de megannyi közgazdász küszködése ellenére nem sikerült eddig jobbra szert tenni.

Ha hazai vizekre evezünk, akkor a gazdasági növekedést illetően pocsék év volt a tavalyi. A negatívumok kapcsán is dicshimnusz zengésére képes nemzetgazdasági tárca azonban most is levonta azt a következtetését, hogy 2016-ban a mindössze két százalékos bővülésünk révén folytatódott felzárkózásunk régiós társainkhoz. Mindez azonban merő vágyálom, amely csupán annak palástolására szolgál, hogy továbbra is térségünk sereghajtói vagyunk. A románok, a bolgárok, de még a gyakran csetlő-botló lengyelek is legalább másfélszer olyan gyorsan növekedtek, mint mi. Közhelyszámba megy, de a magyar gazdaság izmosodása uniós pénzek nélkül elképzelhetetlen. Arra viszont már csak a Matolcsy-féle unortodoxia lelkes követői tudnának magyarázatot adni, hogy a kormány mire alapozza azt az optimizmusát, hogy "a bérmegállapodásnak köszönhetően idén magasabb növekedési pályára állhat a magyar gazdaság." A minimálbér emelése mint növekedést ösztönző tényező merőben újnak tűnik.

A GDP mint jelzőszám legfőbb hibája, hogy elválik a társadalmi jótól. Növekedése korántsem nyújt garanciát arra, hogy a társadalom tagjai is gazdagodnának. A kormányzati presztízsberuházások, egy drága és rosszul kihasznált metróvonal, vagy egy felesleges kisvasút megépítése hozzájárul ugyan az állam vagyonának gyarapodásához, de a társadalom gazdagodásához aligha.

Ezzel szemben a feketegazdaság által termelt nemzeti jövedelemről, érthető okokból megfeledkezik a hivatalos statisztika, pedig akár a jólétet is szolgálhatja, adómegkerülő módon, illegális foglalkoztatással. Aránya a versenyszférában akár a 15 százalékot is elérheti. A tényleges GDP kiszámítása pedig doktori disszertációk kedvenc témája marad.