A rezsi visszatér

Nagyon unalmas lehetett a Fidesz-agytröszt legutóbbi mítingje. Közelgett az ebédidő, de csak szöszmötölgettek, rajzolgattak, sehol egy épkézláb lejáratási ötlet. A tanácstalanságot azzal törhette meg valaki, hogy ha tényleg ennyire besült a Finkelstein-ágyú, legalább húzzák elő újra a rezsit. Rábólintottak és mentek a dolgukra. De odavetették még valami gyakornoknak, hogy frissítse kicsit a rezsifordulatokat, mivel a Fidesz 2014 óta egy fillért nem csökkentett a rezsin, miközben az olajárak a harmadukra estek. Megoldotta.

És Orbán Viktor – oldalán hű famulusaival, Németh Szilárddal vagy épp Kósa Lajossal – már sorolta is. Meg kell védeni a „rezsicsökkentés politikáját” Brüsszeltől, amely azon mesterkedik, hogy ne „mi” - értsd: Orbán Viktor – dönthessünk az energiaárakról, hanem „ismét a nagyvállalatok”.

Az egyszeri hallgató ebből annyit szűr le, hogy Brüsszel emelné a rezsit, de a magyar miniszterelnök ellenáll. Tudom, nem könnyű fenntartani a figyelmet Orbán Viktor 30-as-50-es éveket idéző, recsegő falzettjét hallgatva - tán ez is a cél -, de állításai valójában rafináltak. Figyeljük meg: ma már sose ígérnek rezsicsökkentést. (A rezsi a cudar hidegek miatt éppenséggel harmadával ugrik.) A Fidesz-élcsapat szigorúan a „rezsicsökkentés politikáját” védi. Ez a jelek szerint nem egyenlő a rezsi csökkentésével. Hisz a lényeges szó a politika. Hogy a rezsit ne a piac, hanem a politika határozza meg. A rezsi nem csökken. A rezsit csökkentik. Ő csökkenti. Ha akarja. Ha meg nem akarja – például két választás között -, akkor ha máshol ingyen van is a gáz, itt akkor se lesz olcsóbb. A luxusprofit hát ismét a gázipart hizlalja. Nem csoda: a szolgáltató itt már az állam, a termelők oroszok, a köztes kereskedők között ott van Garancsi István, a kötélbarát MET-je. Választási hajrában viszont akkor is csökkenteni fog, ha az a civilböszme olajár az egekbe indul (mint például most). Mindez szavaiból visszafejthető.

Brüsszel tényleg ellenzi az állami ármegállapítást, de ezt a hosszú évek óta – gondolom, irattári ganajozáskor - fel- felélénkülő „támadást” annak rendje s módja szerint mindig megfúrják. No nem a vezérlő rezsitábornok, hanem például az - éppenséggel az ipari energiaárakat alacsonyan tartó - franciák.

Rögzítsük: az EU nem emelné, hanem csökkentené a rezsit. Csak a versenyre bízná az árakat. Az, hogy ettől nálunk tényleg olcsóbb lenne-e a fűtés, valóban kérdés. De hogy ilyen környezet kialakítható, azt számos példa mutatja. Vagy, hogy úgy mondjam, (még) a kenyér, a benzin és az autó árát is "nagyvállalatok" találják ki, és valahogy nem is hiányzik ebből Orbán Viktor.

Az pedig, hogy a nagyvállalatok „ismételt” energiaár-megállapításától kéne tartanunk, csak egy szokásos hazugság. A rezsiről itt sose „nagyvállalatok” döntöttek: azt még a liberális időkben is az állam határozta meg. Ja, hogy Németh Szilárd szerint akkor az állami hivatal a szolgáltatók kénye-kedve szerint döntött? Erre nincs bizonyíték, de mondjuk ne zárjuk ki. Ám akkor ez az orbáni rezsiháború elmúlt három évére fokozottan igaz. Orbánék az árak szinten tartásával szembeköpték a rezsiharcot, a mostani rezsizéssel pedig még a csizmájukat is beletörlik. Németh Szilárd egyre vörösebb fejjel átkozza tájékoztatóin az „elmúlt nyolc évet”, bizonytalan forrású grafikonokat villogtatva tényként közöl fantázia-szülte adatokat. (Ne őt kárhoztassuk ezért, nem ő itt a szellemi vezér.)

Mi azért csak szögezzük le: a Fidesz témái között elég éles az aljassági verseny, de a rezsizés mindenképp győzelmi esélyekkel indul.