Újabb csúcsot döntött az idegenellenesség. A Tárki januári mérése szerint – ahogyan arról a Népszava a múlt héten beszámolt – a magyar felnőtt lakosságban elérte a 60 százalékot azok aránya, akik mérlegelés nélkül mindenkit visszafordítanának a határról. Értsd: egyetlen menedékkérőt sem fogadnának be. A Sik Endre szociológus vezetésével végzett vizsgálat őket nevezi idegenellenesnek.
A felmérés nem alkalmas annak feltérképezésére, hogy milyen intenzitású elutasítás él a magyarokban, és értelemszerűen az idegenellenesség kialakulásának okai sem derülnek ki. Bár ezekre a kérdésekre az Európai Parlament megbízásából készített nemzetközi vizsgálat, az Eurobarométer sem ad választ, az adatokból levonhatók bizonyos következtetések – nyilatkozta lapunknak Sik Endre, a Tárki vezető kutatója.
A nemzetközi felmérés azonos technikával készült 28 uniós országban tavaly év végén. A résztvevőknek azt kellett megjelölniük, hogy a következő időszakban – a tizenhárom felsorolt „nehézség” közül, például: gazdasági helyzet romlása, munkanélküliség, bűnözés – melyik kettőtől tartanak leginkább a személyes életükben, valamint hazájuk és az Európai Unió esetében. Témánk szempontjából a terrorizmus és a bevándorlás megítélése érdekes.
Az uniós polgároknak átlagosan 6 százaléka tart attól, hogy a bevándorlás a közeljövőben negatívan befolyásolja a személyes életét, a terrorizmusról 5 százalék gondolja ugyanezt (a bevándorlást gyaníthatóan sokan összekapcsolták a menekültkrízissel). A magyarok alig térnek el az átlagtól: a bevándorlás 8, a terrorizmus 3 százalékot kapott. Mindez azt mutatja – idézzük a szociológust –, hogy a „magyarok nem hülyék, ha nem hülyítik őket”.
Ha nem saját magáról, hanem az országáról van szó, akkor az európai lakosság átlagosan 26 százaléka félti hazáját a bevándorlástól és 14 százalék a terrorizmustól. A magyaroknál ez 30, illetve 8 százalék. Látható, hogy ezen a téren sem nagyon különbözünk az átlagtól, sőt: a terrorizmustól való félelmet nézve elmaradunk attól.
Egészen más a helyzet, ha az Unió kerül terítékre. Jóval többen vélik úgy, hogy az EU-ra veszélyt jelent a bevándorlás és a terrorizmus: átlagosan 45 és 32 százalék. A magyarok alaposan túltesznek mindkettőn. A bevándorlás a magyar népesség 65 százaléka, a terrorizmus 40 százaléka szerint fenyegeti az EU-t.
Magyarország ezzel az élmezőnyhöz tartozik. Hasonlóan kiugró adatokkal (egy-két kivételtől eltekintve) főleg a „keleti végeken” találkozhatunk, jellemzően azokban az országokban, ahol kevés a bevándorló, nincsenek terrorcselekmények – állapította meg Sik Endre.
Az Európai Unió a legkevésbé megfogható és a leginkább távoli fogalom, így nagy tere nyílik az emberek manipulálásának. Annál inkább fél valaki, minél inkább elszakad a saját világától. „Szabadon dúl a morális pánik” – jelentette ki a szociológus.
Sik Endre FOTÓ: ATK-ELTE
Amikor a Tárki vizsgálatára visszakanyarodva arról kérdeztük, hogy Magyarország mikor és hogyan gyógyulhat ki az idegenellenesség betegségéből, Sik Endre javította a szóhasználatot. Szerinte ugyanis nem tekinthető betegségnek, ha egy társadalom csaknem kétharmada ugyanazt gondolja valamiről. Éppen ezért gyógyulásról sincs értelme beszélni. Elemzőként csak a trend megváltozásának esélyeit veheti számba.
A most mért adatok – hangsúlyozta – nem a semmiből keletkeztek. Eleve elég magasan volt a kiindulási pont, 2011 óta pedig kisebb ingadozásokkal folyamatosan erősödik az idegenellenesség Magyarországon. Sik Endre nem tudta megmondani, meddig lehet még ezt fokozni. Ahogyan azt sem, mikor indulhat el egy ellenkező irányú folyamat.
Gyors változásra egész biztosan nem lehet számítani. Bár az érvénytelen „kvótanépszavazás” után visszafogottabbá vált a kormány menekültellenes kampánya, ennek nagy a tehetetlenségi ereje. Természetesen a külföldi események (terrortámadások, a britek kilépése az EU-ból, az amerikai elnökké választott Trump megnyilvánulásai) ezután is „megtámogatják” a magyarok negatív hozzáállását.
Összességében azonban úgy tűnik, az idegenellenesség mélyen beágyazott jelenség a magyar társadalomban, talán az is megkockáztatható, hogy része a magyar kulturális identitásnak. Sik Endre közölte: „Lássuk be, barbárok vagyunk. Vezetőink pedig ezt nem csupán felismerték, hanem még rá is játszanak.”
Definíciója szerint a „barbár” olyan emberek meghatározására szolgál, akik nem jól tűrik a civilizáció (esetünkben: a nyugati civilizáció) béklyóit, nem szeretnék például, hogy a politikai korrektség gúzsba kösse őket. Így aztán – mondta Sik Endre – „zavartalanul előtörhet belőlünk az állati ösztön, amely biológiai és evolúciós okoknál fogva kétségkívül mindnyájunkban megvan”.
