1984, Pusztavacs. Emlékszik még rá valaki? Hiszen (rendőr)generációk nőttek fel azóta. Pedig emlékezetes év: akkor fordult elő utoljára, hogy valódi tömegoszlatási, karhatalmi feladatokat láttak el a magyar rendőrök. Utána legfeljebb kiképzésen „csapott össze” a rendőri ezred laktanyaudvarán az I. század a II. századdal, aztán meg fordítva.
Egészen 2006-ig, amikor is a békésen tomboló csőcselék megtámadta a tévészékházat – aztán még történt utána ez-az -, erre még mindannyian emlékezünk.
Zömmel felmentéssel, illetve Gergényi tábornok esetében pénzbüntetéssel zárult a rendőri vezetők pere. A kormányoldal dühödt, az igazságszolgáltatás függetlenségét semmibe vevő, ráadásul nettó hazugságokkal spékelt kirohanásokkal válaszolt az ítéletre.
Áldozatokról és bűnösökről, hazafiakról és a rájuk támadó illegitim kormányról beszélnek. Az az apróság kerüli el csupán a figyelmüket, hogy a per nem rendőr kontra civil relációban zajlott. Mindösszesen arról volt szó, hogy a rendőri vezetők mit tettek/nem tettek saját beosztottaik dolgában egy tökéletesen váratlan helyzetben. A gyurcsányi vezetés irányában pozitív elfogultsággal aligha vádolható ügyészség ugyanis ennyiben tudott (akart, bátorkodott) csupán vádat produkálni, azt is csak majd hét évvel az események után. Ha valakit határjel-rongálással vádolnak, nem lehet liliomtiprásért elítélni, bármennyire szeretné is ezt bárki. Szóval por ez a szemben. Azt próbálták elhitetni – nem kis sikerrel –, hogy most csapnak le a „szemkilövetőkre”, holott erről szó sem volt.
Ifj. Lomnici Zoltán független kormánypárti jogász az állami médiában mára odajutott, hogy „mindenképpen kanonizálni(!?) kell” azt, hogy nő a társadalmi elégedetlenség a bírói ítéletekkel szemben.
Más közpénzből élősködő médiumok már egyenesen a hadbíró személyét támadják a Biszku-ügy örvén.
Az idő múlása ilyen esetekben nem csupán megszépíti, hanem el is rútítja a múltat. Maholnap személyesen Gergényi állt a könnygáz innenső végén, a gyújtogatók, kődobálók pedig a Macskafogó labdákkal játszó szelíd cicái. Esetleg Dózsa László (1942 -).
Azért ettől e belengetett kanonizálástól kissé tartok.
