Nem csoda, hogy hirtelen mindenki ugyanazt kezdte kérdezni: mit tudott az elnök, és mikor tudta meg? Ez egyenes utalás a Richard Nixon dicstelen bukásával végződött Watergate-ügyre
Miközben Kim Dzsong Un ügynöknői csendben Malajziába érkeztek, hogy meggyilkolják az észak-koreai diktátor renegát féltestvérét, az amerikai titkosszolgálatok sem voltak tétlenek. Kinyírták Trump elnök nemzetbiztonsági tanácsadóját. Michael Flynn tábornokkal ez már másodszor esett meg, ami önmagában is szép teljesítmény. 2014-ben a Pentagon saját titkosszolgálata, a DIA éléről is botrány közepette kellett távoznia, mert saját kollégái szerint túl habókos volt és nem tartotta be a szakmai játékszabályokat. Mániákusan koncentrált az iszlám terrorizmus jelentette fenyegetésre, és levette tekintetét Oroszországról. Nem csoda, hogy pont megfelelt Donald Trumpnak, aki a kampányban borzalmas színekkel festette le a terrorfenyegetést, ellenben barátjának nyilvánította Vlagyimir Putyint.
Két hivatala között Flynn pénzért tartott előadást Moszkvában, kommentátorként dolgozott az RT nevű orosz propagandatévének, cége pedig kisebb szívességekért, például Fetullah Gülen hitszónok kiadásának sürgetéséért cserébe szerény, de nem megalázó összeget fogadott el Törökországtól. Magánemberként ehhez joga volt, ám egy 1799-es törvény szerint magánemberek nem avatkozhatnak be az USA diplomáciai kapcsolataiba és nem tárgyalhatnak ilyesmiről külföldi kormányokkal. Vagyis Flynn törvényt sértett, amikor a washingtoni orosz nagykövetnek még Trump beiktatása előtt megígérte, hogy január 20-át követően majd felülvizsgálják a szankciókat. Ráadásul mint volt titkosszolgálati vezető pontosan tudta, hogy a nagykövet telefonját lehallgatják. Vagyis az amerikai elnök leendő nemzetbiztonsági tanácsadója nemcsak jogi, de szakmai értelemben is gyerekes hibát vétett.
Henry Kissinger, Brent Scowcroft, Zbigniew Brzezinski vagy Condoleezza Rice biztosan nem csinált volna ilyet, hogy csak néhányat említsünk Flynn tábornok elődei közül. Mint látható, az elnök nemzetbiztonsági főtanácsadója általában a nemzetközi kérdések kiváló szakértője, nem ritkán az USA legragyogóbb elméi közé tartozó személyiség. Flynn ellenben pont azt tette, amitől kinevezésekor sokan tartottak: könnyelműségével súlyos veszélybe sodorta saját főnökét, az Egyesült Államok elnökét.
Trump kormányzásának első hetei egy sor botrányt hoztak, ám ezek zömét meg lehetett válaszolni azzal, hogy az új elnök csak kampányígéretének megfelelően cselekszik, és felkavarja az állóvizet. Flynn esete egészen más. Kiderült, hogy az elnököt hiába figyelmeztette az igazságügyi tárca, egészen addig nem rúgta ki a tábornokot, amíg a titkosszolgálatok nem szivárogtatták ki a történteket a sajtónak. Sőt, Trump csapata legalább egy éve több szálon tartotta a kapcsolatokat az oroszokkal, és még csak nem is csupán diplomatákkal, hanem titkosszolgákkal is. Ez már forró pite, nem csoda, hogy hirtelen mindenki ugyanazt kezdte kérdezni: mit tudott az elnök, és mikor tudta meg? Ez egyenes utalás a Richard Nixon dicstelen bukásával végződött Watergate-ügyre, ahol ugyanezen rágódott mindenki. Lehetetlen nem kiérezni a direkt fenyegetést, miszerint Trump is Nixon sorsára juthat, ha bebizonyosodik, hogy tudatosan vezette félre a közvéleményt - és a törvényhozást.
A titkosszolgálatok tehát, bár ez nem túl demokratikus, megbuktatták Flynnt, de az elnök elmozdítására irányuló jogi folyamatot, az impeachmentet csak az alsóház többsége kezdeményezheti. A republikánusok csak egészen szélsőséges esetben vállalkoznának a lépésre, akkor, ha Trump miatt saját pártjuk túlélése kerülne veszélybe. Ilyesmiről még távolról sincs szó, bár Trump népszerűsége folyamatosan esik, és most csak a megkérdezettek 40 százaléka véli úgy, hogy jó teljesítményt nyújt. Leggyöngébb pontja éppen az, amivel a kampány során Hillary Clintont támadta, a szavahihetősége.
Az elnök, bármi legyen a valódi meggyőződése, most kénytelen oroszellenes fordulatot tenni, mert kompenzálnia kell a Flynn miatt kitört botrányt. A kampányban még megengedően - és persze tudatlanul - beszélt a Krím orosz megszállásáról, most viszont azzal okozott kellemetlen meglepetést a Kremlnek, hogy váratlanul a félsziget visszaadására szólított fel. Putyin persze nem kispályás játékos, azonnal kiderült, hogy az oroszok megszegték a vonatkozó egyezményt és titokban közepes hatótávolságú manőverező robotrepülőgépeket telepítettek, amikkel könnyedén elérik Nyugat-Európát. Most Trumpon a sor, hogy válaszoljon. Ha keménykedik, Putyin köszöni szépen, és simán visszatér a korábbi ellenséggyártáshoz; ha nem keménykedik, annál jobb, mindenki tudni fogja, hogy belül csak egy puhány. (A kínaiak ezt már korábban megértették, amikor az elnök visszakozott Tajvan ügyében.)
Flynn miatt Trump elnöksége súlyos sebet kapott. Az elnöknek kevés a barátja és sok az ellensége, utóbbiak epedve várják a bukását. Nem kell hozzá nagy fantázia, hogy az összes demokrata párti mellett számos republikánus politikus is az utóbbi táborba tartozik. Legalábbis az összes Bush, három-négy szenátor, John McCain, Ted Cruz, Marco Rubio, Lindsey Graham, a volt elnökjelölt Mitt Romney és a képviselőházi elnök Paul Ryan bizonyosan.
Vérszagra gyűl az éji vad...
