A magyar gazdaság több szegmensében munkaerőhiány alakult ki, elsősorban azért, mert a magasabb nyugati fizetések és a kilátástalan hazai viszonyok miatt rengeteg tapasztalt, képzett munkavállaló hagyta el az országot. A képzett dolgozók iránt így kialakult növekvő kereslet nyomán a cégeknek – versenyképességüket is rontva – bért kellett emelniük, volt, ahol 10-12 százalékkal nőttek a fizetések. E folyamatra repült rá a kormány, és tette papíron kötelezővé, amit a piac már meglépett. A „garantált bérminimumot” átkeresztelték a némileg megtévesztő „szakmunkás minimálbérré”. A garantált bérminimumot nemcsak szakmunkások kapják, minden középfokú végzettséghez kötött munkakörben ki kell fizetni. Az, hogy a kormány papíron bruttó 129 ezerről 161 ezerre emeli a juttatást, nem sok kötelező erővel bír a munkaadók számára. Forrásaink szerint azokon a területeken vagy országrészekben ahol nagy a munkaerőhiány, a cégek ma már a nyolc általános végzettségű dolgozóknak is megadják a garantált bérminimumnak megfelelő fizetést. Az olyan ágazatokban vagy területeken pedig, ahol van elég dolgozó, a munkáltatók könnyen kikerülhetik az emelést: visszaminősítik például árufeltöltővé a pénztárost, bolti eladót vagy papíron csökkentik a munkaidőt.
„Nő az orvosok, ápolók és tanárok bére”
A minimálbér-emelés újra felülírta a szakápolók béréről szóló megállapodás eredményeit, és a kétlépcsős, összesen bruttó 207 ezer forintos szakorvosi többletpénz is kevés ahhoz, hogy ne a magyar szakemberek legyenek a visegrádi országok legrosszabbul fizetett egészségügyi dolgozói. A kormány tavaly nyáron állapodott meg az illetékes szakszervezetekkel, kamarákkal, hogy a szakdolgozók bére szeptembertől átlagosan 26,5 százalékkal nő, az idén novembertől 12 százalék, jövőre és azután pedig 8-8 százalék lesz az emelés mértéke. Senki nem számolt azonban azzal, hogy az év végi bértárgyalásokon a nemzetgazdasági tárca „bemond” egy minden szakszervezeti kérést felülmúló emelési ajánlatot a versenyszféra munkavállalóinak, ami törvényszerűen gyűrűzik tovább a közszférára is. A minimálbér és a garantált bérminimum januári emelése miatt a szakdolgozói bértábla ismét összecsúszott, holott a bérmegállapodás egyik alapja épp a magasan képzett és régóta dolgozó szakemberek nagyobb megbecsülése volt. Ráadásul egyre gyakrabban hangzik el, hogy több feladatot kellene bízni a magasan képzett ápolókra, ezzel kiváltva az ellátás egyes területein az orvosi munkát. Az egészségügyi intézmények műszaki és gazdasági dolgozói, csakúgy, mint 9 éve mindig, tavaly is kimaradtak a megállapodásból.
A pedagógusok többlépcsős béremeléséről sokat beszél a kormány, de arról hallgat: a több pénzért, sokkal többet is kell dolgozniuk. A bérrendszer ráadásul nem differenciál, és a túlórát sem fizetik ki: a Pedagógusok Szakszervezete szerint éves szinten, egy-egy tanár átlagosan bruttó 300 ezer forint veszít ezzel. Emellett a korábbi ígéretekkel ellentétben nem veszik figyelembe a minimálbér emelkedését: ha ez megtörténne, akkor az a jelenleginél 25 százalékkal magasabb fizetést jelentene. Nem mellékes az sem, hogy a lépcsőzetes béremelés utolsó, 2017 szeptemberétől esedékes részét nem fizetik ki mindenkinek: azt a munkáltató ma még ismeretlen szempontok szerint, differenciáltan adná oda. Ami a felsőoktatást illeti: a Felsőoktatási Dolgozók Szakszervezete továbbra is tárgyal az illetékes államtitkársággal és a Rektori Konferenciával a rendezetlen bérhelyzetről. Az oktatói, kutatói bérrendezés ugyanis alig érinti a legjobban rászoruló fiatalokat. Az oktatást segítő technikai személyzet – a könyvtárban, a laborokban, a gazdasági adminisztrációban dolgozók – bére 2008 óta nem emelkedett.
„Nő a családi adókedvezmény”
A Fidesz–kormány családtámogatási rendszerének vezérága a családi adózás, amellyel a kabinet szerint évente egymillió család él. A KSH szerint azonban majdnem 1,8 millió családban nevelnek egy, vagy több gyereket. Így viszont kérdés: mi történik azzal a 800 ezer családdal, amelyben nincs miből adózni, mert például nincs munkajövedelme egyik szülőnek sem? A családokat támogató szociális ellátórendszerből világosan kiderül az is: az, aki nem talál munkát vagy nincs olyan egészségi, mentális vagy szociális állapotban, hogy dolgozzon, épp csak annyit kap, hogy ne haljon éhen. A családi pótlék kilenc éve nem nőtt, a kormány pedig hét éve nem tartja fontosnak átgondolni a minden gyermeket nevelő családhoz eljutó támogatás rendszerét és összegét. Mindezt amellett teszi meg a Fidesz-kormány, hogy évente 5 ezer forintot javít a családi adókedvezmény rendszerén: a bejelentett cél, hogy 2019-re 40 ezer forintra emeljék a családi adókedvezmény mértékét. Árnyalja a képet, hogy a családi adókedvezmény és a családi pótlék sem jár azt követően, hogy a gyerek már nem közoktatási intézményben tanul. Így a fiatalok jövőjét megalapozó egyetemi vagy főiskolai képzés minden kiadását a családnak kell előteremtenie, vagy a diákhitellel a gyerek adósodik el.
„Növekszik a gazdaság”
A GDP stabilan növekszik– állítja a kormány, ám a tények épp ellenkező tendenciát tükröznek. A KSH szerint a GDP 2014-ben 4, 2015-ben pedig 3,1 százalékkal bővült, de tavaly még a 2 százalékot sem érte el. Vagyis akkor beszélnek stabil növekedésről, amikor a növekedés üteme éppen megfeleződött. Igaz, egy olyan évben, mint amilyen a tavalyi volt, amikor – uniós pénzek híján – 9,6 százalékkal estek vissza a beruházások, az építőipar teljesítménye csaknem ötödével kisebb volt, mint 2015-ben, örülni kell, hogy a mezőgazdaság jó éve miatt egyáltalán növekedésről lehet beszélni. Más a helyzet a GDP-arányos államadóssággal, amely kétségtelenül csökkenő pályán van, bár büszkeségre ez sem adhat okot. A Fidesz az állítja, hogy 2010-ben 83 százalékos államadóssággal vették át a kormányrudat, ám a KSH 80,9 százalékot tart nyilván. A magán-nyugdíjpénztárak 3000 milliárd forintos vagyonának elkobzásával tulajdonképpen forrást nyertek ahhoz, hogy az öngondoskodásra félretett pénzből betömjék az államadósság lyukait. 2016-ot egyébként 74 százalékos államadóssággal zárta az ország. Az utóbbi időben átlagosan évi 0,5-1 százalékkal csökkent az államadósság, ez alapján 10-15 év alatt érhető el az EU által elvárt 60 százalék.
„10 millió forint otthonteremtésre”
Az Orbán-érában minden év kap valamilyen elnevezést, így a 2015 közepén bevezetett családi otthonteremtési kedvezmény (csok) felfutására számítva lett 2016 az otthonteremtés éve. A többször módosított program iránt felfokozott az érdeklődés, a hatékonysága, az új lakás építésre gyakorolt hatása azonban hagy kívánnivalót maga után. Az otthonteremtés évében 111 ezren érdeklődtek a bankokban, és 23 ezer szerződés köttetett. Idén január végéig a bankok 36 ezer igénylést fogadtak be, ezek összértéke 87 milliárd forint volt. Ezek kétharmada használtlakás-vásárlásról szólt, és csak alig egyharmada új lakás építéséről, ami azt mutatja, hogy az igencsak elöregedett lakásállomány megújítása továbbra is lassú ütemű. Az építési vállalkozók is inkább jövő időben beszélnek a program jótékony hatásáról. Az eddig folyósított összeg több mint felét az igénylők alig ötödét kitevő három- és többgyermekes családok kapták. Mondhatni a programot rájuk írták, mivel egy család átlagosan 2,4 millió forintot kapott, ami még kiegészítésként is édeskevés egy új otthon megteremtésére, ami a Fidesz szerint a polgári lét alapja. A bérlakásépítés állami támogatásáról pedig hallani sem akar a kormány, holott sokak számára ez jelenthetné a megoldást a lakhatásra.
„Ingyenes étkeztetés 318 ezer gyermeknek”
Magyarországon 1,8 millió gyermek él, a kormány által említett 318 ezer ennek csupán töredéke, ráadásul az ellátottak körébe nem csak a legszegényebb családokból származó gyerekek tartoznak. A KSH szerint a hétévesnél fiatalabb gyerekek 42,2 százaléka él szegénységben, nagy részük rendszeresen éhezik. Probléma, hogy pont a legszegényebb településeken nem biztosított az állandó ingyenes étkeztetés, mert a tanszünetek időszakára a legtöbb helyen már nincs forrás. A szolgáltatást ráadásul túlbürokratizált keretek között kell igényelni, ami sok családnak megnehezíti a hozzáférést. A gyermekétkeztetésre szánt összegek valóban emelkedtek – 2010-ben az állam közvetlenül 32 milliárd forintot költött erre, ma 72 milliárd áll rendelkezésre –, de a propagandában az nem jelenik meg, hogy korábban az önkormányzatok is jelentős szerepet játszottak ebben, s ezt állami dotációból finanszírozták. Ám a kormány az utóbbi években fokozatosan kivéreztette az önkormányzatokat, és elzárta a pénzcsapokat. Így azt a pénzt, amit korábban az önkormányzatok adtak, most kénytelen az állam biztosítani – ezt figyelembe véve pedig a növekedés nem olyan jelentős. A gyermekétkeztetésre szánt kereteket ráadásul gyakran túltervezik, a megmaradt összegeket pedig más feladatokra, például stadionépítésre csoportosítják át. 2014-ben 2,6 milliárdot, 2015-ben 3,7 milliárdot, tavaly decemberben pedig 1,6 milliárd forintot vettek ki a gyermekétkeztetésből.
„Csökken az internet áfája”
Az internetszolgáltatások áfája valóban 27-ről 18 százalékra csökkent, ám több olyan esetről is hallani: a szolgáltatók épp az áfa-változásból adódó mértékben árat emeltek, így az ügyfél továbbra sem fizet kevesebbet. A trükköző a cégekkel szemben a kabinet médiahatósági vizsgálatokat ígért, továbbá „szükséges intézkedéseket” azokkal szemben, akik rosszhiszeműen, vagy jogellenesen jártak el. A vizsgálatokról egyelőre nincs hír.
„Sok százezer új munkahely”
A foglalkoztatottak száma eléri a 4,4 millió főt, vagyis 700 ezerrel többen dolgoznak, mint 2010-ben, az új munkahelyek döntő többsége piaci álláshely, a munkanélküliség 4,7 százalékra csökkent – állítja a kormány. Tény, hogy a foglalkoztatottság mutatói harmadik éve látványosan javulnak, és tavaly már az elsődleges hazai munkaerő-piacon is jobbak voltak a foglalkoztatási mutatók. Viszont az európai gyakorlattól eltérően a KSH a közmunkásokat is foglalkoztatottnak tekinti. Ha a 218 ezer közmunkást is figyelembe vesszük, akkor a tényleges munkanélküliségi ráta 8,5 százalék körül lehet, ez magasabb az EU átlagánál, amely tavaly év végén 8,2 százalékos volt. A 116 ezer „ingázót”, külföldön dolgozót is hazai foglalkoztatottnak tekinti a KSH, ők egyébként egy év alatt 1,2 százalékkal kevesebben lettek. Érdemes megemlíteni: a 25 éven alattiak között hosszú idő óta rendkívül magas, átlagosan 11,6 százalékos a munkanélküliek aránya, bár az arány egy év alatt 3,7 százalékponttal csökkent. Viszont az álláskeresők 46,6 százaléka legalább egy éve eredménytelenül keresett munkát. A munkanélküliség átlagos időtartama jelenleg 17,9 hónap, egy évvel ezelőtt pedig 18,4 hónap volt. A Nemzeti Foglalkoztatási Szolgálat adatai szerint a regisztrált álláskeresők száma a múlt év végén 273 500 fő volt, egy év alatt 19 százalékkal csökkent a számuk. Tavaly decemberben a foglalkoztatók 48 ezer új álláshelyet jelentettek be, 14,8 százalékkal többet, mint egy évvel korábban. A tavaly decemberben bejelentett új álláshelyek 75,8 százaléka azonban közmunka végzésére irányult.
„1,6 százalékos nyugdíjemelés”
Az eredetileg tervezett 0,9 százalékos idei nyugdíjemelés miatt felháborodott nyugdíjas társadalom elégedetlenségét érzékelve növelte 1,6 százalékra az emelés mértékét a kormány. Az azonban a máig nem tisztázott, hogy miért éppen 1,6 százalékos emelést javasolt a kormányfő, miért pont 0,7 százalékkal növelte meg a 2017-es költségvetési törvényben található mértéket. Szakértők a jogbiztonságot és nyugdíjrendszer stabilitását kérdőjelezték meg a lépés miatt, mondván ezen túl bármilyen emelési arányt bedobhat a kormány. 2009 óta az inflációkövető emelés is elegendő volt, hogy a béremelkedéssel párhuzamosan növekedjen az idősek ellátása is, de nyugdíjas szervezetek, ellenzéki pártok és társadalombiztosítási elemzők szerint idén már megérett a helyzet, hogy visszatérjenek a svájci indexálásra, amely figyelembe veszi a nettó béremelkedés mértékét is. Ha 2017-ben már ezt a módszert használta volna a kormány, havi 6 ezer forinttal kapnának többet az idős emberek. Ha viszont kizárólag az inflációt veszik figyelembe továbbra is, és kiszámíthatatlan mértékekkel toldozgatják a rendszert, a 10 százalék körüli átlagos béremelkedés hatására folyamatosan elértéktelenednek a nyugdíjak. A kérdést azért kellene rendezni, mert a 2013-15 között nyugdíjba mentek harmada az időskorúakra számított létminimum alatti összeget kapott indulásként, ráadásul 9 éve nem emeltek a 28500 forintos nyugdíjminimum összegén, ami számtalan további szociális ellátás mértékének is számítási alapja. Nem véletlen, hogy sorra jelennek meg olyan tervek, amelyek ezt a gondot nyugdíjminimum meghatározásával vagy egy alapnyugdíj bevezetésével orvosolnák.
