Gundel Takács Gábor végre kipakolt

A népszerű tévés először az Origónak beszélt távozása okairól, a magyar közmédia jelenlegi helyzetéről és a televíziózás jövőjéről. Gundel Takács Gábor szerint az sem kizárt, hogy egyszer még visszatér oda, ahonnan most távozott, ehhez azonban teljesen más szemléletre és koncepcióra van szükség.

- Bár a felmondásom egy hosszabb folyamat eredménye, a döntést elég gyorsan hoztam meg, mert úgy alakultak a dolgok, hogy ezt kikényszerítették. Tehát nem készültem rá előre, nem rágódtam rajta hetekig, és a feleségemen kívül nem vontam bele senkit sem - mondta el az Origónak adott interjúban Gundel Takács.

- Mi volt az a momentum, amiért felmondott?
Egyetlen konkrét dolgot nem tudnék megnevezni. Az utóbbi időben szakmai kérdésekben, illetve az MTVA által ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban használt kommunikációs megoldásokban akadtak olyan döntések, amelyekkel már nem tudtam egyetérteni. Bennem folyamatosan az vetődött fel, hogy a nevemet, az arcomat, a hitelességemet, amiben 33 év munkám van, adhatom-e ezekhez a döntésekhez. Eljött az a pillanat, amikor egyértelművé vált, hogy tovább nem.

Egy másik kérdésre a műsorvezető így válaszolt:

- Ebben a történetben számomra az a legtanulságosabb, hogy miközben nagyon erősen adtam a nevemet és az arcomat a Maradj talpon! című műsorhoz, érdemi beleszólásom nem volt abba, ami a színfalak mögött történt.

- Ha kicsit túllépünk a konkrét történteken, hogyan látja az ország televíziózásának a helyzetét?
1997-ben, a kereskedelmi tévék indulásakor a helyzet ahhoz hasonlított, amikor egy kisgyereket először engednek be egy cukrászdába, ahol pukkadásig teletömi magát, rosszul lesz, majd egy idő után rendbe jön a gyomra, és minden megy tovább. Tudja, hogy legközelebb felesleges telezabálnia magát, mert annak nem lesz jó vége. Mindezt a tévére átültetve: 1997-ben sokkal többen néztek televíziót, mint manapság.

Ráadásul benne vagyunk abban a folyamatban, aminek ma senki nem látja a végét. Azaz: mi lesz a televíziózás jövője? Azt sem tudjuk, hogy a következő években ki, hogyan, milyen eszközökön néz majd tévét.

Tíz évre előre gondolkodva annyit lehet mondani, hogy a valós idejű híradózás és az élő sport- és eseményközvetítés biztosan tévés műfaj marad a hagyományos értelemben. Minden további – az is, hogy egy vetélkedőt ki, hogyan, mikor, min tekint meg – megjósolhatatlan. Az is látható, hogy a tudás alapú vetélkedőknek – tetszik, vagy sem – egyre kevésbé van létjogosultságuk.

A teljes interjút itt olvashatja!