Trump háborúban a médiával

Publikálás dátuma
2017.02.18. 06:36
Trump maratoni sajtótájékoztatón viaskodott a „hazug” médiával FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/MARK WILSON
Váratlanul összehívott, maratoni sajtóértekezletén Donald Trump visszatért kampánya bevált módszeréhez, cáfolta, hogy a Fehér Házban kitört volna a káosz, elkezdte sorolni a „példátlan” eredményeket, s főként, földbe döngölte a kormányzatáról „hamis híreket” terjesztő, „hazug médiát”.

Trump eredetileg a munkaügyi tárca élére kiszemelt új jelöltjét, egy elismert jogászt, Alexander Acostát készült bemutatni, de hirtelenjében megszervezett, csütörtök este a Fehér Házban tartott sajtóértekezlete több mint 75 percig elhúzódott. Az elnök láthatóan elemében érezte magát, személyeskedő csatározásokba bonyolódott újságírókkal, s kedvenc vesszőparipáit is elővezette, például arról, milyen nagy fölénnyel nyerte meg a választást. Ronald Reagan óta senki nem kapott ilyen sok elektori voksot, állította, s nem zavartatta magát, amikor az NBC tévé tudósítója rögtön helyreigazította. (Trump 304, idősebb Bush 426, Clinton 1992-ben 370, 1996-ban 379, Obama 2008-ban 365, 2012-ben 332 elektori voksot kapott.)

Noha a 45. elnök több kudarcot is elszenvedett, ő maga úgy látja, csak a hazug média állítja, hogy káosz lenne a Fehér Házban. Valójában az adminisztráció „olajozott gépezetként” működik, büszkélkedett. Zűrös helyzetet örökölt, magyarázta, házzátéve, ilyen rövid idő alatt egy elnöknek sem sikerült ilyen sok mindent elérni.

Egy – a többitől szignifikánsan eltérő – Rassmussen-felmérésre hivatkozva azt mondta, támogatottsága 55 százalékon áll, a tekintélyes Pew intézet azonban 39 százalékot mért, előzőleg a Gallup 41 százalékra tette az elnök népszerűségét. A Pew szerint 56 százalék helyteleníti, 46 százalék erősen helyteleníti eddigi elnöki működését. Az elnök ezúttal még a CNN tudósítójának is lehetőséget adott kérdezni, de alighanem csak azért, hogy alkalma legyen elmondani, a CNN nézettsége csökken, a hírtévé, a „kudarcos” New York Times, de az egész, általa ellenségesnek tartott média elveszítette hitelességét.

Trump ismét védelmébe vette menesztett nemzetbiztonsági tanácsadójátt, Michael Flynn szerinte „csak a munkáját végezte”, cáfolta viszont, hogy az ő felhatalmazásával tárgyalt volna szankciókról az orosz nagykövettel, s tagadta, hogy bárki más, őt magát beleértve beszélt volna az oroszokkal. Flynn bukását szerinte a kiszivárogtatások okozták, amelyeknek majd utána jár. Megismételte, hogy az orosz kapcsolatok erősítése jó dolog, de a média ezt is negatívan állítja be. „Putyin most már biztosan azt gondolja, az amerikaiak visszatértek a régi játékaikhoz, s kizárt, hogy Trump ezek után megállapodjon velünk” – ezzel magyarázta az elmúlt napok provokatív orosz lépéseit.

Az olajozottan működő fehérházi gépezet egyébként újra elakadt, a Trump által a nemzetbiztonsági tanácsadói posztra felkért Robert Harward nem fogadta el az ajánlatot, családi okokra és üzleti elkötelezettségére hivatkozott, de médiaértesülések szerint a fő gond az volt, hogy sajátjaira akarta volna lecserélni Flynn embereit.

Nixon listát vezetett
Korábbi amerikai elnökök is hadakoztak a sajtóval, de ez talán soha nem ért még el ilyen példátlan mértéket. Már Thomas Jefferson is bírálta az újságokat, 1814-ben egy barátjának azt írta: „Bánt engem, akárcsak Önt, hogy a sajtó milyen bűzös rothadásnak indult, megvetem az újságírók rosszindulatát, közönségességét, hazug szellemét.” Nem csupán a Watergate-ügyet kirobbantó Washington Post riportereit, de az egész médiát ádázul gyűlölte az egyetlen lemondásra kényszerült elnök, Richard Nixon, listát vezetett az ellenségesnek tartott újságírókról, volt, akit lehallgattatott. Bill Clinton, George W. Bush és Barack Obama is igyekezett megakadályozni a kiszivárogtatásokat, távol tartani a fehérházi riportereket, de egyedül Trumpnak jutott eszébe, hogy ki kellene tiltani őket az elnöki rezidencáról (végül nem tette meg).



Szerző

Schulz lekörözte Merkelt

Publikálás dátuma
2017.02.18. 06:33
Martin Schulz. FOTÓ: Getty Images
Alig több mint két hét alatt, egy pénteki felmérés szerint Martin Schulz lekörözte Németország hosszú ideje legnépszerűbb politikusát, Angela Merkelt. Eszerint az Európai Parlament volt elnöke január vége óta a szociáldemokrata párt (SPD) kancellárjelöltje és máris egy direkt kancellárválasztáson akár tíz százalékkal is megverhetné Merkelt.

A ZDF német köztelevízió megbízásából készített Politbarometer kutatássorozat tegnap bemutatott eredményei szerint a németek 49 százaléka az SPD jelöltjére, Schulzra, 38 százaléka Angela Merkelre, a CDU/CSU pártszövetség jelöltjére voksolna, ha közvetlenül választhatnának kormányfőt. Schulz előretörése látványos, januárban még 44 százalékon állt Merkel, 40 százalékon az ő támogatottsága ugyanezen irodánál. Mára Schulz vezeti a németországi politikusok népszerűségi listáját is, holtversenyben Winfried Kretschmann-nal, a Zöldek baden-württembergi tartományi miniszterelnökével, Merkel a harmadik helyen áll.

Schultz népszerűsége pártját is segíti. Amióta Sigmar Gabriel alkancellár visszalépett a jelöltségtől és az SPD elnöki tisztségétől is megvált, helyét Schulz vette át, vagyis január vége óta, az SPD 6 százalékponttal erősödött, 30 százalékon áll. A jelenlegi parlamenti ciklusban az SPD soha nem tudott ilyen támogatottságot felmutatni még. Ugyanakkor a CDU/CSU 2 százalékot veszítve, 34 –re csökkent. Amint a felmérést ismertető Reuters hírügynökség megjegyzi, az SPD, amely 2002 óta nem tudott választást nyerni Németországban, újjászületett Schulz színrelépésével. (2002-be Gerhard Schroeder állt az SPD élén.)

A pártok között harmadik helyen áll a radikális, bevándorlásellenes Alternatíva (AfD), amely ugyan egy százalékot rontott januárhoz képest, de így is 10 százalékon áll. Az AfD jelenleg parlamenten kívüli párt. Erősödtek a Zöldek is, bár csak egyetlen százalékponttal, jelenleg 9 százalékos a támogatottságuk. A pillanatnyi erőviszonyok alapján visszakerülhet a parlamentbe a liberális FDP, amely hónapok óta 6 százalékon áll. A Balpárt 7 százalékos. A megkérdezettek 30 százaléka szeretné, ha egy SPD-Balpárt-Zöldek koalíció kormányozhatna szeptember után, 44 százalék ellenezné ezt.

A Forsa ügynökség egy nappal korábbi felmérése szerint viszont Merkel nyerne a közvetlen választáson is, egy százalékkal, 38-37 arányban előzve meg Schulzot.

Szerző

Fölforgatná Franciaországot Marine Le Pen

Publikálás dátuma
2017.02.18. 06:32
Marine Le Pen mellett tüntetők FOTÓ: EUROPRESS/GETTY IMAGES/JEFF J. MITCHELL
Fölbolygatott méhkas, ilyennek szeretné látni Franciaországot Marine Le Pen, a Nemzeti Front elnöke, aki a közvélemény-kutatások szerint bejut az államfőválasztások májusi második fordulójába. Sőt akadnak, akik már ott is látják az Élysée-palotában. A többség azért kételkedik ebben, ám a szélsőjobboldal nagyasszonya máris programot hirdetett. A bírálók többsége erős fönntartással fogadta elképzeléseit, elsősorban azért, mert arról tanúskodik, hogy a „nagyasszony” elrugaszkodott a valóságtól.

Madame Le Pen, elnöksége esetén habozás nélkül kilépne az eurózónából, az euró bankjegyeket kivonná a forgalomból, ismét a frankot tenné meg fizetőeszköznek. Közgazdászok szerint ésszerűtlen ötlet, súlyos károkat okozna minden szempontból, megemelkedne az infláció. Le Pent azonban, miként Orbán Viktort is, mindenekelőtt nacionalista és több egyéb megfontolásból mindez hidegen hagyja. Az is, hogy az Unió tagállamainak többségében az eltelt évtizedek alatt jelentősen emelkedtek a jövedelmek, nőttek a megtakarítások, bár az is igaz, hogy nem egyforma mértékben. Az alsóbb társadalmi rétegek többnyire kárvallottjai a GDP gyarapodásának, főként a jobb módú középosztály, és mindenekelőtt a tehetősebb, vagyonosabb osztályok jártak jobban. Az egyenlőtlenség csaknem mindenütt nyilvánvaló, de egyes fölmérések szerint különösen francia földön az.

Oroszok hackerek Macron ellen?
Emmanuel Macronnak, az „En marche” mogalom vezetőjének a felmérések szerint jó esélye van arra, hogy Marine Le Pen, a Nemzeti Front (FN) elnöke mellett bekerüljön az elnökválasztás második fordulójába. A liberális baloldali politikus a minap azt közölte, hogy orosz hackerek intéztek támadást kampánya ellen. A választási hadjáratát irányító csapat gépeit támadták, méghozzá több ezer alkalommal. Macron mozgalmának főtitkára, Richard Ferrand is úgy véli, hogy Oroszország állt az akció mögött. Macron arra is panaszkodott, hogy orosz álhírek célpontjává vált. A Russia Today hírtelevízió és a Szpuntyik nevű internetes portál napról napra közölnek róla olyan információkat, amelyek nem felelnek meg a valóságnak. Egy ízben a Szputnyik azt írta róla, hogy „az amerikai bankrendszer ügynöke”.

Le Penék indulatait az is gerjeszti, hogy más mértékben és eltérő viszonyok között ugyan, de az Európai Unió és a francia Nemzeti Front ugyancsak nyílt háborúságban áll az Európai Csalás Elleni Hivatallal, az OLAF-fal. A Nemzeti Front előnyösebb rangú vezető személyiségei az Uniótól közvetlen javadalmazást élveznek, állítólagos közösségi szolgálataikért. Az Európai Parlament 23 nemzeti frontos képviselője és mintegy 60 segítőjük, 2014-es megválasztásuk óta fizetést kapnak a strasbourg-i testülettől, mandátumonként 24 000 eurót, az Unió állampolgárainak terhére. Az összesített kimutatások szerint a teljes összeg 7,5 millió eurót tesz ki. A kíváncsi természetű OLAF 2015-től több hónapon keresztül vizsgálta a kifizetések jogosságát, és arra a megállapításra jutott, hogy az érintett hölgyek és urak egyike sem, egyetlen alkalommal sem járt soha se Brüsszelben, se Strasbourg-ban. Teljesen érdemtelenül kapták meg az összeget Az OLAF most azt követeli az érintettektől, köztük a Marine Le Pen apjától, Jean-Marie Le Pentől, a Nemzeti Front alapítójától, és lányától, hogy az utolsó fillérig fizessék vissza a jogtalanul fölvett összeget. Az érintettek ezt azzal utasítják vissza, hogy hasonlóképpen követelhetnének pénzt spanyol szocialista és lengyel konzervatív képviselőktől is.

Ez azonban csupán az egyik vetülete a vitának. A Nemzeti Front hazafias fölbuzdulásában „elvi síkon” teszi szóvá, hogy az Unió közös fizetőeszköze, az euró, jogtalanul „túrta ki” a francia nemzeti valutát, a frankot. Marine Le Pen jelenlegi programjának egyik sarkalatos követelése, hogy az Ötödik Köztársaság örökérvényűen mondja ki, szakít az euróval, teljesen el kell tűnnie az országból, vissza kell adnia helyét a hagyományos francia franknak. És az érintettek megnyugtatására azt mondanák ki, hogy a visszatért frank, teljesen egyenértékű az euróval. A párizsi L’Expressben Jacques Attali, Francois Mitterrand egyik hajdani legközelebbi és legmegbecsültebb munkatársa úgy vélekedett, hogy Le Pen és pártja álláspontja szerint az euró „hamis pénz”, ezért is nyomtalanul kell eltűnnie. Utal arra, Le Penék egyebek között azzal is érvelnek, hogy a franciák az eurót „leküzdve” megszabadulhatnak Brüsszel „diktátumától”, s így csökkenne Párizs adóssága. Attali úgy véli, ez az állítás kétszeresen is valótlan. Egyfelől azért, mert az állítólagos diktátumok valójában nem is léteznek, másfelől azért, mert a frank értéke jóval kisebb az euróénál. A francia bankokban lévő megtakarítások jelentősen veszítenének értékükből. Ennek az elkerülésére külföldi pénzintézetekben kellene eurószámlákat nyitni, következtetésképpen sem a francia fogyasztók, sem a megtakarítók, de a bérből élők sem nyernének semmit az euró eltörlésével. Ehhez képest az uniós építményrendszer igazi haladás, védeni kellene a jövendő nemzedékek számára. Mivel is magyarázhatnák meg a következő generációknak, - ezt már a Le Monde írta kommentárjában, - hogy e megoldás az úgynevezett illiberálisoknak tetszetős, például Putyinnak és a magyar kormányköröknek.

Másik kommentárjában ugyancsak a Le Monde arra mutatott rá, a tehetősebb francia rétegek valószínűleg nyernének a változtatással, a szerényebbek ellenben veszítenének, áldozatokká válnának. Méghozzá azok, akik meglehetősen nagy számban a jobboldal választói körébe sorolhatók. Mindenekelőtt a nyugdíjasok. Az ő számukra a visszatérés a frankhoz valójában leértékelést jelentene, Madame Le Pen átalakítási buzgalma politikai szándékában egyértelmű. Ha csatasorban marad még Fillon a Republikánusok pártjának színeiben, voksolókat csábíthat el tőle a Nemzeti Front személyesen Le Pen javára, a nagy indulat, a kísérő propaganda hadjárat célja tehát egyértelmű. De még ennél is sokkal többről van szó. Nem egyszerűen pénzcseréről, hajdani nosztalgiák ébresztéséről, a frank föltámasztásáról van szó, hanem az Unió teljes fölrobbantásáról, és ebben az értelemben Le Pen és Nemzeti Frontja vitathatatlanul politikai ikertestvére Orbán Viktornak és a Fidesznek. A magyar kormányfő múlt heti évértékelője hangnemében és részleteiben néha még nyersebb, gorombább is volt Marine Le Pen egyáltalán nem rejtett modoránál, szókimondóbb, indulatosabb. A Le Monde vezércikke hasonlóan kendőzetlen megfogalmazásban azt írta, hogy a Nemzeti Front „tönkrezúzni akarja az Uniót, lépésről lépésre fölszámolni mindazt, ami hét évtized alatt létrejött. E tekintélyes sikerekben oroszlánrésze van Párizsnak. Mindez azonban Madame Le Pen szemében fabatkát se számít. A Front lemeztelenített jelszava: teljesen kihátrálni az Unióból”.

Alulbecsülik a kockázatot
Londoni pénzügyi elemzők szerint nagyon alacsony a valószínűsége annak, hogy Marine Le Pen, a radiális jobboldali Nemzeti Front vezetője megnyeri a közelgő francia elnökválasztást, és programjának megfelelően kivezeti Franciaországot az euróövezetből, de a piaci szereplők a francia állampapírok árazásából következtethetően ezt a csekély kockázatot is alábecsülik. A City egyik legnagyobb pénzügyi-gazdasági elemzőháza, a Capital Economics csütörtökön ismertetett helyzetértékelésében kiemeli, hogy az irányadó tízéves lejáratú francia szuverén kötvény hozama alig 70 bázisponttal haladja meg az euróövezeti alapmércének tekintett, összehasonlítható futamidejű német állampapírét. A ház megítélése szerint ezzel az árazással a kötvénypiac nem veszi figyelembe teljes mértékben a francia frank újbóli meghonosításának, és ezután valószínűsíthető meredek árfolyamzuhanásának kockázatát. A Capital Economics londoni elemzői szerint nyilvánvaló, hogy a frank nem maradhatna hosszú ideig paritáson az euróval.



Szerző