George Bernard Shaw Nobel-díjas ír szerző Szent Johanna című klasszikusát tavaly decemberben tűzte műsorra a londoni Donmar Warehouse Színház. Josie Rourke rendezésére rohamtempóban fogytak a jegyek: októberben hirdették meg a műsort, s egy hónapon belül az összes belépő elkelt a decemberi, januári és februári előadásokra. Az orléans-i szüzet az a Gemma Arterton brit színésznő alakítja, aki korábban volt már Bond-lány, az utóbbi években pedig sorra bizonyítja zenés, komikai, drámai vénáját is a West End különböző színpadain (Egy tiszta nő, Harc az egyenjogúságért, Nell Gwynn).
A produkciót, amely máig fut a brit fővárosban, csütörtök délután és este is játszották, utóbbi alkalommal élőben közvetítve több tucat országban. A délutáni előadást megelőzően véletlenül futottunk össze a harmincegy éves Artertonnal, aki a stáb kocsik között lépkedve igyekezett megközelíteni a Donmar főbejáratát. A Népszavának mindössze tíz perce állt rendelkezésére a több hollywoodi filmben bizonyított sztárt kérdezni. Leginkább arra voltunk kíváncsiak, hogyan látja, mi a Szent Johanna üzenete a mai világ számára. „Shaw színpadi művéről manapság a leginkább a szabadság és az önkifejezés juthat eszünkbe, illetve hogy legyen hitünk, s egy percig se veszítsük el az önmagunkba vetett hitet sem. Én egyébként is úgy látom, a különböző kormányok világszerte azon dolgoznak, hogy elnyomják a hangunkat” – mondta.
Az előadás remek kritikai fogadtatásáról úgy nyilatkozott, örül annak, hogy a kritikusoktól jó pontokat kapott a produkció, de nem olvas kritikát. „A kritika mindig csupán egyetlen személy véleménye, méghozzá a szerző egyetlen este alatt szerzett benyomásait veszi alapul. A színház különlegessége viszont éppen az, hogy minden este egy kicsit mást adunk, ahhoz képest, amit az előző nap nyújtottunk. A Szent Johanna nagyon sokrétű és brutális előadás, rengeteg eltérő értelmezési lehetőséggel. Éppen ezért nem olvasok kritikát, mivel nem hiszem, hogy van létjogosultsága. Az eladott jegyek számában, a nézők véleményében jobban hiszek” – tette hozzá.
A napokban jelentették be, hogy Vita és Viginia címmel készül filmdráma Virginia Woolf brit regényíró és Vita Sackville-West brit költő viszonyáról. A Mrs. Dalloway szerzőjét a francia Eva Green, míg Sakcville-Westet Gemma Arteron kelti életre a húszas években játszódó alkotásban. Arterton lapunknak arról beszélt, azért vállalta el a szerepet, mert a forgatókönyv alapjául szolgáló igaz történetet fantasztikusnak találja. „Az emberek talán nem tudják igazán, milyen nő lehetett Virginia Woolf. A köztudatban egy különc, morózus alkotóként él, de valójában tele volt élettel. Ha túlzásnak hat kijelenteni, akkor is azt hiszem, az írónő maga volt a tarkaság – csakúgy, mint az általam játszott Vita” – mondta. Hozzátette, Woolf Orlando című regényét, amelyet mesterműnek tart, Virginia és Vita szerelme inspirálta: a tragikus sorsú írónő múzsájáról mintázta a nemváltó Orlando karakterét.
