Kérdéses kérdések

Elismerés jár kormánynak azért, mert a veronai buszbaleset után úgy döntött, tanulni akar a felfoghatatlan tragédiából, hogy megelőzhessen hasonló borzalmakat. Felelős kormányra vall az, hogy a szabályozás áttekintésével gyorsan feltérképezték, melyek azok a pontok, ahol szigorítással csökkenteni lehet a diákokat szállító buszokra leselkedő veszélyeket. Ennek a példaértékű hozzáállásnak a hitelességét azonban megkérdőjelezi most az, hogy – még inkább: ahogy – internetes konzultációt hirdettek az ügyben.

Kovács Zoltán kormányszóvivő tájékoztatásából tudhatóan többek között arról kérdezik majd az embereket, hogy közlekedjenek-e este 11 óra és hajnali 4 között diákokat szállító buszok. A kérdések érintik majd a buszok műszaki paramétereit és a sofőrök egészségügyi alkalmasságát, különös tekintettel az alvászavarra.

Az elsőre logikusnak tetsző kérdések valójában nagyon is zavarba ejtőek. Mert lehet, tényleg nem biztonságos éjjel 11 és hajnali 4 között busszal utazni, de az erősen kétséges, hogy erről – mármint a buszos baleseti statisztikákról, a karambolok idejéről, okairól - az emberek pontos információkkal rendelkeznének. Miként kevéssé valószínű az is, hogy az átlag magyar ember tisztában lenne a balesetek és a sofőrök alvászavara közötti összefüggéssel, továbbá a buszok bármely műszaki paraméterével. A kérdésekből az ugyanakkor világosan látszik, hogy a kormány azt szeretné felmérni, egyetért-e a lakosság a szabályok szigorításával. Akkor viszont különösebb szakmai körítés nélkül talán ezt kellene kérdezni. Persze azzal a kitétellel, hogy a szigorítás várhatóan drágítja és lassítja majd az utazásokat, hiszen korszerűbb, sűrűbben ellenőrözött buszokra, éjszakai megállókra, szállásra, alaposabban válogatott sofőrökre lesz szükség. Ez alapján a valódi kérdés valahogy úgy hangzana: Elfogadható-e, hogy akár a költségek emelése árán, de biztonságosabbá tegyék a magyar diákok buszos utazásait?

És még ezzel a kérdéssel is van egy kis baj. Mi történik abban a valószerűtlen eseteben, ha az emberek többsége nemmel válaszol, vagyis nem kér a drágábban mért biztonságból? Akkor a kormány majd azt mondja, hogy ugyan biztonságosabbá tehetné a buszos utakat, de nem teszi, mert az emberek nem akarják átvállalni az ebből fakadó drágulást? Ezt felelős kormány nyilvánvalóan nem mondhatja. Vagyis a kör bezárul.

Az ügyhöz fájdalmasan méltatlan konzultáció megtartása helyett a kormánynak szakértők és szakmai szervezetek bevonásával kellene vizsgálnia, majd szigorítania a szabályozást, ha az valóban indokolt. Még akkor is, ha a szigorítás drágulást – értsd: rezsiemelkedést – hoz. Hogy a konzultáció kitalálói is értsék: teljesen felesleges álkérdések mögé bújni, hiszen egy ember sem fog utcára vonulni, egyetlen szavazatot sem vesztenek el csak azért, mert gyermekeink nagyobb biztonságért többet kell áldozni. Különösen akkor nem, ha lenne egy keret, amelyet az osztálykirándulásokat, sítúrákat - még a legolcsóbbakat is - megfizetni képtelen, szociálisan rászoruló családoknak különítenének el. Ebben a keretben lehetne a nyitóösszeg a konzultációra szánt pénz.