Ének a Nagymező utcában

Az Ének az esőben előadása a nyári Szegedi Szabadtéri Játékok után a hétvégén megérkezett a Budapesti Operettszínházba is. A minden idők egyik legsikeresebb amerikai filmjéből írt musical végig söpört a világon, korábban már a Nagymező utcában is hódított. Most visszatért ide, és igazán nem szükséges nagy bátorság ahhoz, hogy hosszú sikerszériát jósoljunk neki.

Elképesztően rikácsoló, rekedtes, ugyanakkor sipító, elviselhetetlen hangot képes produkálni Szinetár Dóra a némafilmsztár Lina Lamont szerepében, az Ének az esőben előadásában, a Budapesti Operettszínházban. Maga a lúdbőröztető elviselhetetlenség, aki még röhejes is, meg némiképp szánandó és kissé tragikus, és ezzel igencsak telibe talál egy figurát, aki felett azzal, hogy feltalálták a hangosfilmet, eljárt az idő. Hiszen ez a hang, hiába próbálkozik vele beszédtanár, menthetetlen, alkalmatlan arra, hogy közönség előtt megnyilvánuljon vele. Ahogy Szinetár játssza, nem egyszerű logopédiai probléma, hanem személyiségből fakad, egy elbizakodott, totálisan beképzelt, elkényeztetett, féltékeny perszóna beteges megnyilvánulása, ettől annyira tragikomikus.

Az Ének az esőben, Stanley Donen rendezése, minden idők egyik legnépszerűbb amerikai filmjének számít, fülbe mászó örökzöld dalaival, melyeknek zömét más filmekből csórták el, így már garantáltan beváltak, némiképp szirupos, de mégis fanyar humorú történetével, és persze Gene Kelly garantáltan fergeteges géppuskalábaival. Kelly Don Lockwood szerepében a partnerét adta a Jean Hagen által játszott Lamontnak, és azt az ugyancsak szupersztárt domborította, akit nem öl meg a hangosfilm, mint sokakat, neki a hangja is vonzó, nem csak a mozgása elementáris, így továbbra is főszerepek sorát alakíthatja a vásznon. A harsogóan fiatal, jóképű Gömöri András Máté egyelőre nem géppuskalábú, a mind ütőképesebb tánckar simán letáncolja. A hangja kellemes, de nem repeszti szét a falakat. A személyisége viszont roppant megnyerő, tud sármos, férfias, jó kiállású lenni, hihető, hogy szép számú rajongótábora van.

A barátja, a zongorista, zeneszerző, Cosmo szerepében Kerényi Miklós Máté viszont tényleg fergetegesen táncol, szélsebesen perdül-fordul, keresztül-kasul benyargalássza, végiglejti a színpadot, mindehhez kedves humora van. Jenes Kitti adja Kathyt, akibe Don totálisan belehabarodik, és akit arra kényszerítenek, hogy szinkronizálja alá Linát, sőt arra akarják rávenni, hogy öt évig csak ezt csinálja. Na, ebből aztán lesz haddelhadd! Ármány és megalázás, nők egymásnak feszülése, veszekedés, kiborulás, miegyéb. Nem állítható, hogy Betty Comden és Adolph Green szövege remekmű, jócskán vannak benne logikai bakugrások, de jó játéklehetőséget ad a színészeknek. Jenes el is játszik egy igencsak öntudatos nőt, aki meglehetősen üresnek tartja a filmsztárok világát, és akár őket magukat, mégis fenemód közéjük vágyik, mondom, a vaslogika nem a darab erőssége.

Szabó P. Szilveszter jó karaktert formál egy állandóan ideges, a hangosfilm új technikájával nehezen boldoguló rendezőből. Gálvölgyi János az idők szavát megértő, ügybuzgó, de szívvel is rendelkező producer. Szerepe szerint, meg színészként is, jó időzítéssel tesz oda néhány poént. Szulák Andrea pletykás sztár-rádióriporter, aki káprázatosan énekli el egyetlen dalát, ami sehogy se illeszkedik a cselekménybe, de ez Szuláknak jár, ha fellép. Kellő sikere is van vele. Mészáros Árpád Zsolt szintén egy dal erejéig, talpig ezüstösen csillogó ruhában, táncoslányok között parádézó revüsztárt alakít, ugyancsak betétszám jelleggel. Csere László sokat tüsténkedő beszédtanár, neki már se ének, se táncszólót nem szavazott meg a direkció.

Az egész produkciónak, miközben kemény összmunkát igényel a társulattól, van némi egyveleg jellege. Harangozó Gyula rendezése, Somogyi Szilárd társrendezése, Lőcsei Jenő koreográfiája, a szteppkoreográfus, Hajdu Anita munkája, nem mindig olvad össze tökéletes egységbe. Miközben az előadásnak mégis van svungja, olykor elsöprő lendülete, íze, zamata, nem ritkán akár hódító ereje. Ebben oroszlánrésze van Bolba Tamásnak, aki száguldó tempóban, a sziruposságnak csöpp teret sem engedve, jókora élvezettel vezényli a remek formában lévő zenekart.

Horgas Péter nem csillogó-villogó díszletet tervezett, hanem egy olyan filmgyárat formáz, ahol még nehéz fizikai erővel mozgatnak mindent. Velich Rita jelmezeiben viszont lehet parádézni. Az egész előadás összességében kellemes, mozgalmas, csipetnyi közlendője is van, hogy észlelni kell az új szituációkat, és meg kell felelnünk ezeknek, meg persze, hogy az igaz szerelem az aztán győzedelmeskedik. Vagy esetleg nem, de hát ez már egészen más darabok témája.