Semmiképp sem tűnik törvényesnek, hogy a váci Apor Vilmos Katolikus Főiskola (AVKF) hírhedt rektora, Fülöpné Erdő Mária nyár közepéig szabadságot vett ki. A lapunk által megkérdezett munkajogász szerint a Munka Törvénykönyve sehol sem biztosít lehetőséget arra, hogy az alább vázolt körülmények között valaki ilyen hosszú szabadságra menjen.
A Népszava január végén számolt be arról, hogy sorozatos botrányai után a váci egyházmegye eltávolította Erdő Máriát a főiskola éléről. Rektori tevékenységének öt éve alatt számos morális és jogi visszásság történt az intézményben, az oktatás minősége és a hallgatók száma évről évre csökkent, több tucat diplomát adtak ki jogtalanul, számos dolgozót, köztük oktatókat is törvénysértő és megalázó módon rúgtak ki. Néhányan pert is indítottak az iskola ellen, úgy tudjuk, három ügy jelenleg is folyamatban van. Születtek jogerős bírósági ítéletek is, ezek mind megerősítették a jogsértéseket. Az iskola sajtónak nyilatkozó dolgozói szerint Erdő Mária diktatórikus légkört alakított ki, családtagjainak pedig jól fizető állásokat biztosított az intézményben.
Erdő Mária távozását az egyházmegye is megerősítette lapunknak, jelezve, a főiskolát a jelenlegi rektorhelyettes vezeti a tanév végéig. A pozíció betöltésére múlt pénteken írtak ki újabb pályázatot, mert a korábbi, amit maga Erdő Mária - a fenntartó egyházmegyét megkerülve - tett közzé, ugyancsak jogellenes volt, több pontban sem felelt meg a felsőoktatási törvény vonatkozó előírásainak.
A rektor eltávolításáról szóló cikkünk megjelenése után az egyházmegye közleményt adott ki, amelyben azt írták: noha már nem Erdő Mária vezeti az intézményt, hivatalosan továbbra is ő a rektor, csak „az évek során felgyülemlett, ki nem vett szabadságára, valamint egészségi állapotára való tekintettel" szabadságot vett ki megbízatása lejártáig, tehát július 31-ig.
„Nem lehet több évre visszamenőleg felhalmozni a szabadságot, ha valaki nem vette ki, akkor az elveszett. A ki nem vett szabadságot meg lehet váltani úgy, hogy a munkáltató azt kifizeti, ám ez csak a munkaviszony megszűnésekor lehetséges" - mondta lapunknak Falusi Andrea munkajogász. Bár a főiskola egyházi, nem pedig költségvetési intézmény, a szabadságolások esetében dolgozóikra ugyanúgy a Munka Törvénykönyvének rendelkezései vonatkoznak. E szerint a 123. paragrafus egyértelműen rögzíti, hogy a szabadságot az esedékességének évében kell kiadni. Három kivétel lehetséges: az egyik ilyen, ha a szabadságot a munkavállaló oldalán felmerült ok miatt nem lehet kiadni, ám ebben az esetben is az ok megszűnésétől számított 60 napon belül rendezni kell a helyzetet.
De a felek akár kollektív szerződésben is rendelkezhetnek arról, hogy a szabadság egynegyedét az esedékesség évét követő március 31-ig lehessen kiadni, kivenni. A harmadik esetben pedig lehetőség van arra, hogy a munkáltató és a munkavállaló olyan külön megállapodást kössön, amelyben rögzítik, hogy az éves rendes szabadságot az esedékesség évét követő év végéig adja ki a munkáltató. Ám ez nem gyakori, és általában csak olyan cégeknél fordul elő, ahol komoly gazdasági érdek fűződik ahhoz, hogy a folyamatos működés biztosítva legyen.
A hat hónapnyi szabadság matematikailag sem jön ki. Az alapszabadság ugyanis húsz munkanap, a pótszabadságok pedig életkorhoz kötöttek. „Mivel az érintett hölgy szerintem 45 év felett jár, neki maximum tíz munkanap pótszabadság jár, tehát összesen maximum harminc munkanapja lehet az adott évre. Ha a tavalyi évben egyetlen napot sem vett ki, ami már önmagában jogszabályellenes, akkor is maximum harminc munkanapja van, amely hat hetet jelent, hétvégék nélkül. De ha hozzászámítom az idén július 31-ig fennálló szabadságokat, ami 15 munkanap, akkor se jön ki a fél év" - mondta Falusi Andrea.
Kerestük a váci egyházmegyét is, szerettük volna megtudni, pontosan hogyan oldották meg, hogy Erdő Mária hat hónapos szabadsága ne legyen törvénysértő. Érdeklődtünk arról is, fizetett szabadságról van-e szó (a lapunknak nyilatkozó főiskolai dolgozók szerint igen). Többszöri megkeresésünkre sem kaptunk válaszokat.
