Danó Anna;

egészségügy;alapellátás;Svájci Alapellátás-fejlesztési Modellprogram;modellkísérlet;

2017-02-23 06:05:00

Bajban az alapellátás

Egyelőre, az év végéig adott a kormányzat pénzt a Svájci Alap támogatásával működtetett alapellátási modell-kísérlet folytatására. A hátrányos helyzetű településeken zajló programmal - a szervezők szerint- az ott élők kevesebbet járnak szakorvoshoz, mozognak és jobban érzik magukat, mint öt éve.

Segélykiáltásnak szánták a szervezők az alapellátási modellről rendezett szerdai konferenciát, ahol a tervek szerint bejelentették volna, hogy a Svájci Alap támogatásával négy éve zajló kísérlet, eddig tartott. Forrás híján, március elsején bezárnak. A működtetők, a modell sorsával kapcsolatos kezdeményezéseire a kormányzat nem reagált. A konferencia megnyitóján azonban az egészségügyért felelős államtitkárság képviseletében megjelenő Ladányi Márta helyettes államtitkár bejelentette: a kormány év végéig biztosítja a modell működtetéséhez szükséges összeget. Lapunk úgy tudja: 140-170 millió forintot csoportosítottak át az utolsó pillanatban a célra.

A kísérlet "csendes lélegeztetőgépre kapcsolása" azért is furcsa, mert éveken keresztül ezt a programot úgy kezelték, mint az alapellátás fejlesztésnek legfontosabb, legígéretesebb hazai modelljét. Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyi államtitkár hivatalba lépése napján, két éve még arról beszélt: arra készül, hogy országossá fejlesztik a modellt.

A Svájci Alap támogatásával működő programban 16 észak- és kelet-magyarországi település, összesen 24 háziorvosa állt össze négy praxisközösséggé; Borsodnádasd, Berettyóújfalu, Heves és Jászapáti központtal. A cél az volt, hogy többszörösen is hátrányos körülmények között élő helyiek tudatosan foglalkozzanak saját egészségükkel. Ebben a modellben a háziorvos munkáját egészségőrök, táplálkozással és mozgással foglalkozó szakemberek, védőnők segítik. A program hatására a mintegy 40 ezer embert érintő praxisok körében 12 százalékkal csökkent a szakrendelőbe utalt betegek száma.

Papp Magor háziorvos, a program szakmai vezetője a konferencián azt mondta: a modell kiváló lehetőség az ellátórendszer működőképességének fenntartására. Utalt arra, hogy a háziorvosi, főleg a "végeken" egyáltalán nem vonzó pálya, jelenleg félmillió embernek nincs a lakóhelyén háziorvos, s miután utánpótlás sincs, a közeljövőben megduplázódik az ilyen körzetek aránya. Becslése szerint a hátrányos helyzetű településeken 2020-ra már 30 százalékra nőhet az ellátás nélkül maradók aránya. Hozzátette: egy ilyen helyzetben a praxisközösségek ellátási biztonságot nyújthatnak. Jelezte, hogy uniós forrásból idén további 30 új praxis-közösség indulhat.

Ádány Róza, a Debreceni Egyetem Megelőző Orvostani Intézetének igazgatója, aki a modellben kutatóként is dolgozott, a kormányzati felelősségvállalást hiányolta a program mögül. A tevékenységének pedig az egészségügyben meglévő esélyegyenlőtlenségek csökkentésére kellene irányulnia. A professzor szerint ennek kiváló eszköze a modellprogram, amit az év végéig még "lélegeztetőgépre tettek," a továbbiakban viszont kétséges a folytatása. "Durván jó eredményeket produkált a modell. A baj az, hogy nem húsz évvel ezelőtt kezdtünk el egy ilyen programot" - értékelte a hallgatóságnak az eredményeket szabatosan Sinkó Eszter, a  Semmelweis Egyetem Egészségügyi Közszolgálati Kar dékánhelyettese, az EMK igazgató-helyettese, egészségügyi közgazdász. Hozzátette: bár ezekben a körzetekben az átlagosnál jóval több az orvos-beteg találkozók száma (van egészségeseknek is külön rendelés), mindez nem okozott többletköltséget a közkasszának. Ugyanakkor az agyi- és a szívkoszorúér katasztrófa kockázata 24, illetve 30 százalékkal mérséklődött; utóbbi a magas vérnyomással, a cukorbetegséggel, a túlsúllyal küszködők hatékony gondozásának a következménye.