- Tévedek, amikor állóvízhez hasonlítom a hazai szakszervezeti mozgalmat?
- Így nem pontos az értékelés, mert van egy vastag, 40 centis jégréteg a tetején, ami mozdulatlannak mutatja a szervezeteket, de alatta erős sodrása van a víznek.
- Vagyis tagszervezeti szinten sokkal erősebbek, mint ami országos szinten látszik?
- Igen, mert minden feladat ágazati, de leginkább helyi, vállalati szintre lett letolva.
- A kormány tolta oda az országos érdekegyeztetés átszabásával?
- Is. Valójában mi sem vagyunk elég harcosak a sztrájktörvény és a Munka törvénykönyve (Mt.) túlzott szigorítása okozta sérelmek, vagy a nyugdíjrendszer átalakítása miatt, pedig ezek negatív hatásai erősen érződnek a munkahelyeken.
- Azt látni, a jég alatt, helyi szinten sokfelé van sztrájkhangulat a bérviták miatt.
- Óriási feszültségek vannak, mert a legalacsonyabb bérek feltolják az egész bérrendszert.
- Nem sikeresek a helyi bértárgyalásokon a szakszervezetek?
- Ezt nem mondanám. A kormányzati propaganda mellett azonban nehéz elmagyarázni az embereknek, hogy a szlogenek fele sem igaz. Mert 2 év alatt valóban 40 százalékkal nő a garantált bérminimum, és 25 százalékkal a minimálbér, de ez nem jelenti azt, hogy az összes efölötti bér is ugyanilyen arányban emelkedhet. Az 5 százalékos járulékcsökkentés kevés, mert ez nagyjából 3,4 százalékos béremelést fedez. Ráadásul a külföldi tulajdonú vállalkozások vezetői nem is tudják felfogni, hogy itt az állam 25 százalékos béremelést hirdetett. Az anyavállalatnál az utóbbi 10 évben összesen nem emelkedtek ennyivel a bérek, ott apró lépésekben követik az inflációt. Nálunk azonban a központi agymosás oda vezetett, hogy az emberek nem is gondolkodnak el a korlátokon, követelik a maguk részét. Ráadásul sokfelé létszámhiány van, ezért sem fogadják el, hogy nincs pénz. Le kellene ülni a munkáltatókkal, hogy megoldást találjunk, mert a helyzet egyre nehezebben kezelhető.
- A vegyiparban, amelynek szakszervezetét vezeti, ki tudják termelni a fedezetet a vállalatok?
- Sok helyen a szakmai minimálbér kitermelése is nehéz. Ráadásul ott a kérdés, hogy mi legyen a magasan képzett, régi munkatársakkal, akik alig keresnek többet, mint egy kezdő garantált minimálbéres. Már látszik, hogy a vegyiparból, gyógyszeriparból sokan elmennek Szaúd-Arábiába, vagy máshová.
- Vagyis épp ellenkező hatása lehet a béremeléseknek, mint amit a kormány hirdetett, hogy visszacsábítja a külföldre ment munkaerőt?
- Ez biztos. Pozitívabb lett volna egy kiegyenlítettebb emelés.
- Ezt akarta elérni a MASZSZ a háromszor évi 9 százalékos minimálbér-emelés és egy szintén 9 százalékos személyi jövedelemadó bevezetésének javaslatával?
- Ezt akartuk, ezt védem most is. Nem lehet egyszerre ilyen mértékű emelést elérni, nem véletlen, hogy az ipar mellett a közszférában, az állami cégeknél is nagy csata van. Utóbbiakkal 3 éves, 30 százalékos megállapodást köt a kormány, de ez is csak rövid távú politikai céljait szolgálja.
- Ez egyszázalékos különbséggel ugyanaz, amit a MASZSZ akart.
- Igen, az inflációt és a fogyasztás növelését is figyelembe véve ugyanaz, csak éppen a kormány ezt a saját sikereként állítja be. Nem túlzás azt mondani, hogy a lépés célja a szakszervezetek gyengítése, saját pozícióik erősítése volt.
- Ha ennyi baj van a bérmegállapodással a munkáltatók és a munkavállalók szerint is, akkor a miért nem fogtak össze az érdekegyeztetésen, hogy köszönjük, de más ütemezés kellene?
- Erre nem gondolt senki, hirtelen jött a bejelentés, nem volt mozgástér. Ráadásul a vártnál nagyobb ajánlatot szakszervezeti részről öngyilkosság lett volna elutasítani. A munkáltatók egy része kapálózott, akik meg akkor csendben maradtak, azok most kapálóznak.
- Már késő összefogni?
- Elment a hajó országos szinten. Most vállalati, legfeljebb ágazati szinten lehet bármit tenni.
- Egyedi akciókra számít, vagy lehet belőle sztrájksorozat?
- Nem tartom valószínűnek, hogy országos sztrájkhullám lenne.
- Milyen ágazatokban van a legnagyobb feszültség?
- A könnyűiparban ez a drasztikus béremelés elbocsátásokat hozhat, de a cégek jövőjét is veszélyezteti.
- Gyengül a bizalom a szakszervezetekkel szemben?
- Sajnos, igen. Ma a munkavállalók nagy része azt gondolja, hogy ha a szakszervezet kiharcolt egy kollektív szerződést vagy béremelést, az nekik jár. A béremelési elvárás nagy, a mozgástér kicsi, tehát adja magát a szakszervezetek erodálódása.
- Ez nem az a pillanat, amikor mégis fel lehetne emelni a kérdést országos szintre?
- Ne lehet, hiszen megkötöttünk egy megállapodást a béremelésekről! Ráadásul az állam a felső szinten 100 milliókat ad a szakszervezeti konföderációknak, amelyek aláírták.
- Az országos egyeztető fórumokon való részvételért kapják ezt a pénzt?
- A Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán a munkáltatók is kapnak működési támogatást, az Országos Közszolgálati Érdekegyeztető Tanácsban csak a szakszervezetek. Az előbbi évi 100 milliót jelent a versenyszféra 3 tömörülésének, az OKÉT munkájában való részvételért pedig összesen 300 milliót osztanak szét a konföderációk között a létszám arányában. Itt a MASZSZ 30 milliót kap.
- A konföderációk felső vezetésének bére, annak mértéke ettől függ?
- Lehet, hogy van ahol igen, de a MASZSZ-nál nem.
- Akkor mire fordítják a kapott pénzt?
- Tanulmányokat, háttérelemzéseket készítünk. Hozzáteszem, én csak a saját szervezetemtől, a Vegyipari Dolgozók Szakszervezetétől kapok pénzt.
- Az ilyen ellentmondásos helyzetek belső vitákat generálnak minden szervezetben. Az ön megszólalásai sem tetszenek mostanában mindenkinek.
- Nem akarok azzal foglalkozni, hogy mit gondolnak a véleményemről. Az a fontos, hogy a VDSZ működési területén dolgozó 70 -75 ezer ember érdekeit minél jobban képviseljem.
- A MASZSZ-nak van mozgástere ebben a helyzetben a jég felrobbantására?
- Ez a MASZSZ kötelessége.
- De teszi?
- (csend)... Kell, hogy tegye.
- Azzal, hogy a létminimum-számítás mellett társadalmi minimumot is számítanak?
- Nem, ez nem jó válasz. De az sem, hogy a nyugdíjasoknak 80 ezer forintos minimálnyugdíjat ígérek. Nem ez a jó válasz, ezt a jeget vagy gyorsan fel kell olvasztani vagy robbantani. Én az olvasztáson vagyok, de kérdés, hogy merre megy a többség.
- Lehet ellensúlyozni a kormányzati sikerpropagandát?
- Ez a felelősségünk.
- Elindulhat tavasszal ez a munka?
- Minél hamarabb. A MASZSZ-nak meg kellene fogalmazni a parlamenti választáson induló pártok felé a saját elvárásait, hogy jelenítsék meg a programjukban a munkavállalókat, mert ők fognak rájuk szavazni. Ezen sürgősen dolgozni kellene.
- Most esetleges, hogy melyik párt közelít a szakszervezetekhez?
- Minden párt próbál közelíteni a szakszervezetekhez, mert sokkal nagyobb a szervezettségünk, mint a politikai pártoknak.
- Ez egy veszélyes játék.
- Vissza is kell utasítani. A szakszervezeteknek meg kell fogalmazni elvárásaikat a munka világa, a társadalombiztosítás jövőjével kapcsolatban és ebből a szempontból kell értékelnünk a pártok programjait. Mindegyikét.
Új konföderáció alakulhat
Tagjaink elismerik és méltányolják, hogy elértük az utóbbi 15 év legnagyobb béremelését a vasútnál, akik azonban nem tartoznak a MÁV egyik szakszervezetéhez sem, szokás szerint most is keveslik az eredményt – adott helyzetértékelést a MASZSZ-hoz tartozó Vasutas Szakszervezet (VSZ) elnöke a Népszavának. Meleg János Székely Tamás tapasztalatait támasztotta alá és – bár többször hangsúlyozta, nem mindig ért egyet az alelnök módszereivel -, összességében azt sugallták a szavai, hogy nincs minden rendben a konföderációban.
Szerinte ma mindenkinek arról kellene beszélni, hogyan lehetne jobban működtetni a 150 ezer embert képviselő szövetséget, mert ha ehelyett elkezdődik a helyezkedés a közelgő tisztújító kongresszus előtt, az az egész szervezetnek kárt okozhat. A VSZ vezetője kifogásolta, hogy Székely nem dolgozott intenzíven a szövetség alapszabályának módosítási javaslatain, aminek feltételezése szerint az az oka, hogy több veszteségesen működő tagszervezetnek is a változatlanság áll érdekében.
A vasutas érdekvédő szerint amikor 2012-ben csökkent a szakszervezetek bevétele, mert az új Munka törvénykönyve szigorította a szakszervezeti tisztségviselők munkaidő-megváltását, a legtöbb tagszervezet nem vett vissza a korábbi működési kiadásaiból. Nem küldtek el senkit az apparátusokból, inkább hozzányúltak a szakszervezet vagyonához helyi és szövetségi szinten egyaránt. (Emlékeztetőül: az egykor hatalmas SZOT-vagyon utolsó morzsáit is kénytelen volt megmozgatni a MASZSZ, de információink szerint a legutóbb egymilliárdért eladott balatoni üdülő árának nagy része is elment már. – A szerk. )
Meleg János a szakszervezet vezetésének átvételekor, 2015-ben hasonló helyzetet talált, de azóta belső reformokkal elérte, hogy a 40 milliós túlköltekezést ledolgozzák, sőt idén már tartalékot is tudnak félretenni. Abban viszont biztos, hogy a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán (VKF) való részvételért járó évi 100 millióból a veszteséges tagszervezetek továbbra is követelik a maguk részét.
Összefogás helyett áskálódni a legrosszabb taktika – üzente Meleg János minden szakszervezeti vezetőnek, hozzátéve: ha nem kezdődik érezhető változás a MASZSZ-ban, saját tisztségviselői hamarosan kikényszeríthetik a VSZ kiválását a tömörülésből. Ezzel csatlakoznának a többi vasúti érdekvédelmi szervezethez, hiszen a VDSZSZ Szolidaritás korábban kilépett a Ligából, a Mozdonyvezetők Szakszervezete pedig a MASZSZ-szal egybeolvadt Autonómokat hagyta ott, aminek épp Székely Tamás volt a vezetője.
(A Liga Szakszervezetek arról tájékoztatta lapunkat a cikk megjelenése után, hogy a VDSZSZ Szolidaritás nem lépett ki a szövetségből. Halasi Zoltán, a vasutas érdekvédelmi szervezet elnöke pedig felidézte, hogy valójában korábbi elnökök, a szövetséget akkor még vezető Gaskó István zárta ki őket a Ligából, válaszként arra, hogy a tagság nem választotta őt újra a vasúti szakszervezet élére. Halasi emlékeztetett, hogy a jogi helyzet tisztázása több mint másfél éve nem sikerül a bíróságnak, a bizonytalan helyzet alapján pedig nem léptek ki a Ligából, de nem is tagjai a konföderációnak.)
Kérdésünkre, hogy a konföderációk nélküli szakszervezeteké lesz-e a jövő, a VSZ elnöke azt felelte: „vagy újak jönnek létre”. Úgy látja, az állami szektorban érdekelt szakszervezetek részvételével a „kis VKF” könnyen kinőheti magát tömörüléssé, hiszen a MÁV három nagy szervezete mellett benne vannak a postások, a Volán és a vízművek szakszervezetei is, amelyek együtt akarnak lépni. Az új érdekegyeztető fórumhoz már csatlakozott a Stratégiai és Közszolgáltató Társaságok Országos Szövetsége és a kormány is részt vesz a munkájában. Meleg János úgy látja, nincs messze, hogy a kabinet hivatalossá tegye a működésüket, ami az összefogás felé tolhatja a résztvevőket. A MASZSZ szövetségi tanácsában már tájékoztatott az új helyzetről, mert az egész szövetségnek nagy érvágás lenne, ha távozna tízezer tag.