A zseni és a tahó a Karinthyban

Publikálás dátuma
2017.02.27 06:46
Baronits Gábor, Györgyi Anna és Szilágyi Tibor FOTÓ: NAGY I. DÁNIEL
Sokszor van igazsága a tahónak a zsenivel szemben, a Szembesítés című produkcióban, a Karinthy Színházban. Többek szerint a huszadik század legnagyobb karmesterét, Wilhelm Furtwanglert hallgatja ki benne a II. világháború után Berlinben, egy biztosítási ügynökből lett amerikai őrnagy, akinél teljesen lehúzzák a rolót, ha zenéről, művészetről, kultúráról van szó. 

Mondhatni műveletlen tuskó. Katonának is botcsinálta, ehhez képest meglehetősen otromba, diktatórikus eszközökkel, pokróc módon vezeti a kihallgatást. Vele szemben pedig ott a zenei nagyság, akit szinte semmibe se vesz, hiszen föl se nagyon képes fogni ésszel a nagyságát. A tahó őrnagyot Szilágyi Tibor adja, aki már Szabó István azonos című filmjében is ennek a szerepnek a magyar hangja volt. Meg tudja mutatni, hogy amúgy ennek a nem különösebben szimpatikus alaknak mennyi mindenben igaza van a józan paraszti ész alapján.

Azzal vádolja a híres karmestert, hogy a legmagasabb náci vezetéssel, akár Goebbelssel, Göringgel, Hitlerrel kollaborált, sőt vezényelt a Führer születésnapjának tiszteletére, ezért elítélendő főkolomposnak, abszolút bűnösnek tartja. Jócskán megváratja, leüvölti a fejét, kamu vádakkal is bombázza, miközben kutyákat megszégyenítő szívóssággal szimatol ellene. Ahogy a filmben is, Szántó Erika rendezésében szintén, kiemelten fontos szerep jut az arcjátéknak. Fölöttébb beszédessé válik a mimika, gyakran plusz nyomatékot ad az elmondottaknak, máskor éppen hogy ellenpontozza azokat, az arckifejezésről lerí, hogy az illető pontosan az ellenkezőjét gondolja annak, amit mond. És ennek persze ezerféle árnyalata elképzelhető.

Papp Zoltán Furtwangler, maga a megtestesült öntudat, aki pontosan tisztában van a képességeivel, és kellőképpen lenézi ezt a tuskó őrnagyot. De aztán csak kell rá figyelnie, mert jó néhány érve telibe talál, sőt már-már megsemmisítő. Tényleg kevésnek bizonyul a sátánnal való kollaborálás indokául az az érv, hogy szereti a hazáját, meg, hogy segített zsidó muzsikusokat. Öntudata vaskos burkán rések repedeznek. Meg-megrendül, mert csak ráérez arra, hogy valamilyen módon ő is közreműködője volt az emberiség elleni iszonyú, gyilkos bűntettnek, és, hogy azért ezt nem lehet önigazolással elintézni, a műveltség, a talentum sem lehet a lepaktálásra magyarázat, mert bűnösök közt tényleg cinkos, aki néma.

Szántó Erika rendezőként nem talál ki semmi különöset, bízik Ronald Harwood szövegének az erejében, történetmesélős, realista módon lebonyolítja az előadást. Ez olykor eredményez némi vontatottságot, de a színészi játék mindinkább felerősödik, és a második részre egészen erőteljessé válik. Balázsovits Lajos megszeppent zenekari tag, aki mindenáron igazolni akarja a mestert, akire felnéz. Györgyi Anna az őrnagy zenerajongó titkárnője, Baronist Gábor zeneszerető hadnagy. Olasz Ági zongorista férjét elvesztett özvegy. Dobra Mara Marlene Dietrich szerepében az a művész, aki nemet mondott Goebbels ajánlatára, hogy a náci Németországban igen kedvező feltételekkel forgasson, inkább elment a frontvonalhoz közel, amerikai katonáknak énekelni.

A művész és a hatalom viszonya, a behódolás, és az önigazolás ma is égető kérdés. A Karinthy Színház produkciója sok tekintetben elevenünkbe vág.

Búcsú Fésűs Évától

Publikálás dátuma
2019.02.22 20:36

Fotó: SHUTTERSTOCK
Életének 93. évében elhunyt Fésűs Éva Kossuth-díjas meseíró. Hol volt, hol nem volt, a váci piarista templom közelében egy apró házikó emeleti szobájában egy kislány éldegélt közjegyző apukájával és háztartásbeli anyukájával. No és a nagymamával, aki a legnagyobb ínség közepette is elhozta sokat betegeskedő unokája szobájába a különféle királyfikat, hercegkisasszonyokat, boszorkányokat, a szegény ember legkisebb, ám legleleményesebb fiát, mackókat, nyuszikat, rókákat, sárkányokat, hogy elfeledtesse szeme fényével a szenvedéseit. A kislány aztán felcseperedett, drogista segédvizsgát tett, s a második világháború alatt felkötött karral járt dolgozni, nehogy elvigyék ingyenmunkába a katonai mosodába. Miután államosították a drogériát, a fiatal lány Budapesten keresett munkát gyors- és gépíróként, hogy aztán új életet párja oldalán Kaposváron. Az új otthonhoz és munkahelyhez hamarost új hobbi is párosult, egy véletlennek köszönhetően meséket kezdett írni a Rádiónak: megszületett a fogfájós nyuszi története, aztán Toppantó királykisasszonyé, majd Kukkantó manó, Csupafül, Tüskeböki, Csacsi Tóni és a többiek kalandjai. A mai középgeneráció a tévéből, a nagyétkű Palacsintás király kapcsán ismerhette meg a nevét: a fiúk fülig szerelmesek voltak Kökényszemű Katicába, mind elátkozták Derelyét, a minden hájjal megkent főszakácsot, s szurkoltak a gonosz ellen küzdő Éliás királyfinak. De imádták minden hősét – több mint kétszáz meséje cirka kéttucatnyi kötetben látott napvilágot -, s a népszerűség elől magát mindig távol tartó asszony azt vette észre, egyre gyűlnek az ilyen-olyan kitüntetések a szoba polcain, míg végül a hazai meseírók közül – Lázár Ervin, Janikovszky Éva és Csukás István után – negyedikként a 2017. március 15-én Fésűs Éva átvehette a Kossuth-díjat is. Első meséjét – ahogyan azt 2017 karácsonyán a Népszavának adott interjújában elmesélte - a kisfiának írta. Mivel ismerőseinek is nagyon tetszett, beküldte a Magyar Rádiónak – és ezzel elkezdődött egy életre szóló utazás a mesék világában, miközben a történetek kitalálója Kaposváron a vasgyárban, az Állatforgalminál, végül a Köjálnál dolgozott titkárnőként. Másfél évtizede, férje halála után kezdett el verseket írni, eleinte csak a fióknak, aztán persze ezekből is több kötet lett, jó néhányat meg is zenésítettek közülük. Tizenöt esztendeje lett Kaposvár díszpolgára, 2006-ban átvehette a Magyar Köztársasági Érdemrend Tisztikeresztjét, míg 2014-ben megkapta a legnagyobb somogyi kitüntetést, a Pro Comitatu Somogy-díjat, három évre rá pedig Vác is díszpolgárának választotta. Fésűs Évát, aki májusban ünnepelte volna 93. születésnapját Kaposvár városa saját halottjának tekinti.

Kinek a tulajdona az Esterházy-kincs?

Publikálás dátuma
2019.02.22 20:33
FŐÚRI RAGYOGÁS - Az iparművészet nagy Esterházy-tárlatára Fraknóból is érkeztek műkincsek
Fotó: Népszava
A Fővárosi Törvényszék pénteki, reggeltől estig tartó tárgyalásán még Werbőczy István 1514-ben íródott szokásjogi gyűjteménye, a Hármaskönyv is szóba került.
Továbbra is folyik a per Közép-Európa legjelentősebb, mintegy 100 millió euró értékű barokk főúri kincstáráért, az Esterházy-kincsekért, amelyet az osztrák Esterházy Magánalapítvány indított a magyar állam, az Emberi Erőforrások Minisztériuma és az Eszterháza Kulturális, Kutató- és Fesztiválközpont jogutódja, a Nistema Kft. ellen. A Fővárosi Törvényszék pénteki tárgyalásán még Werbőczy 1514-ben íródott szokásjogi gyűjteménye, a Hármaskönyv is szóba került – a periratok ismertetése és a perbeszédek reggeltől estig folytak.

Mint arról a Népszava is beszámolt: a Esterházy magánalapítvány magát tekinti a mintegy száz éve Budapestre szállított és az Iparművészetibe 1920-ban és 1923-ban is letétbe helyezett kincseknek. A magánalapítvány pert azután kezdeményezte, hogy 2016-ban döntés született arról, az Iparművészetiből Fertődre szállítanak 75 Esterházy-műtárgyat.

A felperes a keresetében azt szeretné elérni, hogy a kincseket szállítsák vissza az Iparművészetinek, de amennyiben a műtárgyak átvételét megtagadja az épp felújítás alatt álló budapesti múzeum, úgy a tárgyakat adják ki a részére. Az osztrák magánalapítvány ugyanis azzal érvel, az 1695-ben létrejött hercegi hitbizományként a magyarországi kincsek is a burgenlandi fraknói vár tartozékai, mint ahogy jogi képviselőjük fogalmazott: a vár kincstára egy megbonthatatlan műalkotás, amelynek alkotója Esterházy Pál herceg.
Az alperesek jogi képviselői szerint ugyanakkor 1920 után – miután az Esterházy birtokok egy része Ausztriához került − az újonnan létrejött osztrák Esterházy hitbizomány leltárai nem említtették a magyarországi hitbizomány műtárgyait , a hitbizomány várományosai sem emeltek kifogást az ellen, hogy a műtárgyakat V. Pál herceg letétbe adta Budapesten. A felperes vitatja, az alperesek viszont állítják: 1949-ben jogszerűen államosították az Esterházy-kincseket.