A zseni és a tahó a Karinthyban

Publikálás dátuma
2017.02.27. 06:46
Baronits Gábor, Györgyi Anna és Szilágyi Tibor FOTÓ: NAGY I. DÁNIEL
Sokszor van igazsága a tahónak a zsenivel szemben, a Szembesítés című produkcióban, a Karinthy Színházban. Többek szerint a huszadik század legnagyobb karmesterét, Wilhelm Furtwanglert hallgatja ki benne a II. világháború után Berlinben, egy biztosítási ügynökből lett amerikai őrnagy, akinél teljesen lehúzzák a rolót, ha zenéről, művészetről, kultúráról van szó. 

Mondhatni műveletlen tuskó. Katonának is botcsinálta, ehhez képest meglehetősen otromba, diktatórikus eszközökkel, pokróc módon vezeti a kihallgatást. Vele szemben pedig ott a zenei nagyság, akit szinte semmibe se vesz, hiszen föl se nagyon képes fogni ésszel a nagyságát. A tahó őrnagyot Szilágyi Tibor adja, aki már Szabó István azonos című filmjében is ennek a szerepnek a magyar hangja volt. Meg tudja mutatni, hogy amúgy ennek a nem különösebben szimpatikus alaknak mennyi mindenben igaza van a józan paraszti ész alapján.

Azzal vádolja a híres karmestert, hogy a legmagasabb náci vezetéssel, akár Goebbelssel, Göringgel, Hitlerrel kollaborált, sőt vezényelt a Führer születésnapjának tiszteletére, ezért elítélendő főkolomposnak, abszolút bűnösnek tartja. Jócskán megváratja, leüvölti a fejét, kamu vádakkal is bombázza, miközben kutyákat megszégyenítő szívóssággal szimatol ellene. Ahogy a filmben is, Szántó Erika rendezésében szintén, kiemelten fontos szerep jut az arcjátéknak. Fölöttébb beszédessé válik a mimika, gyakran plusz nyomatékot ad az elmondottaknak, máskor éppen hogy ellenpontozza azokat, az arckifejezésről lerí, hogy az illető pontosan az ellenkezőjét gondolja annak, amit mond. És ennek persze ezerféle árnyalata elképzelhető.

Papp Zoltán Furtwangler, maga a megtestesült öntudat, aki pontosan tisztában van a képességeivel, és kellőképpen lenézi ezt a tuskó őrnagyot. De aztán csak kell rá figyelnie, mert jó néhány érve telibe talál, sőt már-már megsemmisítő. Tényleg kevésnek bizonyul a sátánnal való kollaborálás indokául az az érv, hogy szereti a hazáját, meg, hogy segített zsidó muzsikusokat. Öntudata vaskos burkán rések repedeznek. Meg-megrendül, mert csak ráérez arra, hogy valamilyen módon ő is közreműködője volt az emberiség elleni iszonyú, gyilkos bűntettnek, és, hogy azért ezt nem lehet önigazolással elintézni, a műveltség, a talentum sem lehet a lepaktálásra magyarázat, mert bűnösök közt tényleg cinkos, aki néma.

Szántó Erika rendezőként nem talál ki semmi különöset, bízik Ronald Harwood szövegének az erejében, történetmesélős, realista módon lebonyolítja az előadást. Ez olykor eredményez némi vontatottságot, de a színészi játék mindinkább felerősödik, és a második részre egészen erőteljessé válik. Balázsovits Lajos megszeppent zenekari tag, aki mindenáron igazolni akarja a mestert, akire felnéz. Györgyi Anna az őrnagy zenerajongó titkárnője, Baronist Gábor zeneszerető hadnagy. Olasz Ági zongorista férjét elvesztett özvegy. Dobra Mara Marlene Dietrich szerepében az a művész, aki nemet mondott Goebbels ajánlatára, hogy a náci Németországban igen kedvező feltételekkel forgasson, inkább elment a frontvonalhoz közel, amerikai katonáknak énekelni.

A művész és a hatalom viszonya, a behódolás, és az önigazolás ma is égető kérdés. A Karinthy Színház produkciója sok tekintetben elevenünkbe vág.

Szerző

Osztrák kamara védi a magyar munkást

Publikálás dátuma
2017.02.27. 06:22

Szokás lett rabszolgának nevezni az Ausztriában dolgozó magyarokat, főként Nyugat–Magyarországon. Az kétségtelen, hogy sokan végeznek olyan munkát, amire az osztrákok nem kaphatók. Az is igaz, hogy olykor a tudatlanságuk miatt sokan pórul járnak, ám aki nem feketén dolgozik, az a bajban komoly segítségre számíthat. A hazai szakszervezetek irigykedve figyelik a "sógorék" szervezettségét.

Itthon hiába futok a pénzem után, aki nem akar fizetni, megteheti – panaszkodik Böjthe Csaba asztalos. Szerinte az építőipari cégek tartozását nemigen lehet behajtani. Mire egy ügy eljut a bíróságig eltűnnek, megszűnnek. Kár is próbálkozni, csak felesleges pénzkidobás az egész - tette hozzá. Ebből elege lett, ezért Ausztriában keresett munkát, ahol nem hagyták, hogy kiszúrjanak vele. Beépített bútorokat készített, a megrendelő elégedett volt, de kevesebbet akart fizetni, mint amiben megállapodtak. Emiatt panaszt tett a Munkáskamaránál, ahol igazat adtak neki, és hozzájutott a pénzéhez, amiről egyébként lemondhatott volna.

Rácz Róbert a kialkudott órabérét nem kapta meg attól a felső–ausztriai cégtől, amelyiknél havi 2600 euróért lakatos. Ott egy ilyen ügy elintézése nem évekig, hanem legfeljebb egy-két hónapig tart – állítja. Mivel nem beszélt németül a kamaránál jogászon kívül tolmács is segített neki abban, hogy ne csökkenjen a nettó órabére, amit a munkáltató egyik hónapról a másikra egyoldalúan megváltoztatott. Azóta minden lehetséges munkahelyén elővigyázatos, előbb előszerződést köt, majd felkeresi a Munkáskamarát, ahol ellenőrzik a céget, a megállapodás tervezetét, és útmutatásokkal is ellátják, hogy megóvják az átveréstől.

Az osztrák példák jól mutatják, hogy milyen a valódi érdekképviselet, valamint azt is, hogy a munkavállalók jogvédelmének magyarországi és ausztriai modellje között mekkora a különbség. Elég azt kiemelni, hogy az osztrák Szövetségi Munkáskamarának nincs magyar megfelelője, holott fontos szerepet tölt be a jogérvényesítésben. Ezért akinek Ausztriában munkaviszonya van, annak kötelező tagként belépni a kamarába, amely meghatalmazás esetén törvényes képviselő lehet munkaügyi vitákban és peres eljárásokban. A szakszervezet a kamara által kiharcolt jogokon felül igyekszik további kedvezményeket elérni a munkaadónál, így még hatékonyabb a rendszer.

Az osztrák modell rendkívül erős védelmet nyújt a munkavállalónak – véli Horváth Csaba, a Magyar Szakszervezeti Szövetség Vas megyei vezetője -, majd megjegyzi, ettől még itt Magyarországon nagyon messze vagyunk. Nem csupán azért, mert ott a legkisebb nettó havi munkabér 1400 euró, amit most emelni akarnak, meg hogy a szakképzett burkoló megkeresi a 2300, a kőműves a 2700 eurót, hanem mert más a bánásmód, a munka megbecsülése, és ha valakit sérelem ér, van hova mennie. A dolgozókkal szemben elkövetett jogtalanságok kezelése közt égbekiáltó a különbség a két ország között. Nem tűrik, hogy a munkaadó anyagi nehézségei miatt valaki két hónapig várjon a fizetésére. A magyartól nagyon messze eső osztrák szemlélet ugyanis az, hogy mások hibájából a munkavállaló életminősége ne romoljon. Amennyiben ez mégis előfordul, és a dolgozónak hiányzik a pénze, a munkáskamara a jogvédelmi alapból fizet, aztán behajtja a cég tartozását. Emlékeztetett arra is, hogy Ausztriában a munkaviszony szabályozása nem a munka törvénykönyve, hanem egymástól eltérő kollektív szerződésekkel történik. A munkaadói oldal a szakszervezettel több száz megállapodást köt, hogy valamennyi ágazatra és tartományra megfelelő szülessen. Így a foglalkoztatottak közel 95 százaléka a kollektív szerződések hatálya alá tartozik.

A jó példát érdemes lenne követni – jelentette ki Horváth Csaba. A szakszervezeti vezető azonban nem bízik abban, hogy nálunk belátható időn belül előrelépés következik be a munkavállalói jogok érvényesítésében. Borúlátó, mert nem elég, hogy hiányzik a magyar munkáskamara, a szakszervezet sem képes erőt felmutatni. Amíg Magyarországon a 4,4 millió munkavállalóból az öt szakszervezeti szövetségnek mindössze 450 ezer tagja van, addig Ausztriában a 3,4 millió dolgozóból az egyetlen szakszervezeti szövetségben 1,4 millió a tagok száma. Ebből jól látszik, hogy idehaza nincs összefogás, mindenki a maga útját járja, és nem veszi észre, hogy tragikus a helyzet. Az osztrákok szervezettsége majdnem eléri az ötven százalékot, a miénk pedig tíz százalék körül mozog.

Az elmaradt munkabéreket is behajtják
Az Osztrák Szakszervezeti Szövetség 2004 óta tart magyar nyelvű ingyenes tanácsadást a határ két oldalán, amelyet Ausztria, Burgenland tartomány, és az unió is finanszíroz. Erre továbbra is nagy az igény – tudtuk meg Dallos Bertold projektvezetőtől. Hiszen a bejelentett több mint 81 ezer ausztriai magyar munkavállaló negyede Burgenlandban dolgozik. Szinte naponta találkoznak velük, amikor munkajogi kérdésekben, adózási és szociális ügyekben felvilágosítást kérnek tőlük. Gyakori, hogy nincsenek megfelelően bejelentve, nem kapnak fizetést, esetleg nem annyit amennyi jár nekik. Az sem ritka, hogy hiába várnak a 13., továbbá a 14. havi munkabérükre, a túlórapótlékra, vagy más járandóságra. A tapasztalat az, hogy a többség csak akkor kér tanácsot, amikor már munkajogi vitába keveredett a munkaadóval. A tartozásokat nézve a vendéglátásban, a mezőgazdaságban és az építőiparban aggasztó a helyzet, a magyarok pedig nagyrészt ezekben az ágazatokban dolgoznak. Tavaly például a mintegy 5300 panaszosnak a szakszervezet és a munkáskamara együtt körülbelül 12 millió euró rendezetlen munkabérét hajtotta be, ami a szervezet segítsége nélkül nem ment volna.

Újabb uniós ütközetre készülhet a kormány

Újra az alapvető jogok magyarországi helyzete lesz terítéken ma az Európai Parlament (EP) állampolgári jogi bizottságában. Európai civil szervezetek az Orbán-kormány tevékenységét összefoglaló részletes beszámolóval készülnek a vitára.

Súlyos aggodalomra ad okot a polgári szabadságjogok, a sajtószabadság és a jogállamiság helyzete Magyarországon - fogalmaz a Civil Társadalom Európa 17 oldalas tájékoztató kiadványa, amely az EP szakbizottságának hétfő délutáni meghallgatására készült. A 28 európai civil szervezetet tömörítő szövetség - amelynek tagjai között van az Európai Fogyatékosügyi Fórum, a Rasszizmus Elleni Európai Hálózat és az Európai Humanisták Föderációja - a vita kezdete előtt tervezi kiosztani a teremben a demokrácia magyarországi állapotáról készült beszámolóját.

Az alapvető jogok magyarországi helyzetéről szóló kétórás meghallgatáson a magyar Alapjogokért Központ, az Amnesty International, a Társaság a Szabadságjogokért és a Magyar Helsinki Bizottság képviselői tartanak előadást, a kormány nevében Trócsányi László igazságügyi miniszter szólal fel. Az Orbán-kormány tevékenységéről immár sokadik alkalommal rendez vitát a parlamenti szakbizottság; a mostani meghallgatásnak elsősorban a menekültpolitika, a sajtószabadság és a civil szervezetek elleni támadások adnak aktualitást. A Fidesz nagy erőkkel vonul fel, hogy visszaverje - ahogy a kormányzati kommunikációban fogalmazni szoktak - "az EP újabb rohamát Magyarország ellen": míg az EP-képviselőket Trócsányi tájékoztatja majd, a nemzetközi sajtót Kovács Zoltán kormányszóvivő sajtókonferencián igazítja el a rendezvény előtt és után.

A Civil Társadalom Európa brosúrája - amely a szerzők szándéka szerint a történések tényszerű összefoglalója - részletesen taglalja a magyar választási törvény kormánypártoknak kedvező reformját, az alaptörvény hatalmi célokat szolgáló sorozatos módosítását és a független intézmények Fidesz általi megszállását. A kiadvány felvázolja a médiapiacon történt változásokat, bemutatva a kormányzati nyomásgyakorlás széles eszköztárát az állami hirdetések megvonásától a független lapok felvásároltatásáig, illetve bezárásáig. A nemzetközi fórum beszámolója szerint Magyarországon folyamatosan szűkülnek a pártsemleges civil mozgalmak és közösségek lehetőségei, a nem-kormányzati szervezeteket a hatóságok zaklatják és rágalmazzák, míg a kormányzati üzeneteket közvetítő "bábegyesületek" állami támogatást kapnak.