Előfizetés

Influenza? Spanyolnátha?

A Népszava február 20-i számában „Világjárványok” c. kimutatásában találkoztam először azzal, hogy az 1918-ban észlelt spanyolnátha és a fejét azóta is évente felütő influenza nem azonosak. Ezzel kapcsolatban hívom fel a figyelmet arra, amit egy néhány héttel ezelőtt kezembe került „A fekete kakas és más elbeszélések” c. Mikszáth kötetben olvastam. Idézem a nagy palócnak a kötet első oldalán olvasható szavait:" ...nemcsak az emberek halnak meg, hanem a betegségek is…így lett vége a becsületes öreg hideglelésnek… mert hasznavehetetlen s jött helyette az influenza." Mikszáth 1910-ben halt meg. Mit írt volna a betegségéről ha megéri 1920-at? És ma az orvosok véleménye: azonos- e a spanyolnátha az őszönként  beköszönő influenzával.

Osztrák kamara védi a magyar munkást

Soproni H. Lajos írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2017.02.27. 06:22

Szokás lett rabszolgának nevezni az Ausztriában dolgozó magyarokat, főként Nyugat–Magyarországon. Az kétségtelen, hogy sokan végeznek olyan munkát, amire az osztrákok nem kaphatók. Az is igaz, hogy olykor a tudatlanságuk miatt sokan pórul járnak, ám aki nem feketén dolgozik, az a bajban komoly segítségre számíthat. A hazai szakszervezetek irigykedve figyelik a "sógorék" szervezettségét.

Itthon hiába futok a pénzem után, aki nem akar fizetni, megteheti – panaszkodik Böjthe Csaba asztalos. Szerinte az építőipari cégek tartozását nemigen lehet behajtani. Mire egy ügy eljut a bíróságig eltűnnek, megszűnnek. Kár is próbálkozni, csak felesleges pénzkidobás az egész - tette hozzá. Ebből elege lett, ezért Ausztriában keresett munkát, ahol nem hagyták, hogy kiszúrjanak vele. Beépített bútorokat készített, a megrendelő elégedett volt, de kevesebbet akart fizetni, mint amiben megállapodtak. Emiatt panaszt tett a Munkáskamaránál, ahol igazat adtak neki, és hozzájutott a pénzéhez, amiről egyébként lemondhatott volna.

Rácz Róbert a kialkudott órabérét nem kapta meg attól a felső–ausztriai cégtől, amelyiknél havi 2600 euróért lakatos. Ott egy ilyen ügy elintézése nem évekig, hanem legfeljebb egy-két hónapig tart – állítja. Mivel nem beszélt németül a kamaránál jogászon kívül tolmács is segített neki abban, hogy ne csökkenjen a nettó órabére, amit a munkáltató egyik hónapról a másikra egyoldalúan megváltoztatott. Azóta minden lehetséges munkahelyén elővigyázatos, előbb előszerződést köt, majd felkeresi a Munkáskamarát, ahol ellenőrzik a céget, a megállapodás tervezetét, és útmutatásokkal is ellátják, hogy megóvják az átveréstől.

Az osztrák példák jól mutatják, hogy milyen a valódi érdekképviselet, valamint azt is, hogy a munkavállalók jogvédelmének magyarországi és ausztriai modellje között mekkora a különbség. Elég azt kiemelni, hogy az osztrák Szövetségi Munkáskamarának nincs magyar megfelelője, holott fontos szerepet tölt be a jogérvényesítésben. Ezért akinek Ausztriában munkaviszonya van, annak kötelező tagként belépni a kamarába, amely meghatalmazás esetén törvényes képviselő lehet munkaügyi vitákban és peres eljárásokban. A szakszervezet a kamara által kiharcolt jogokon felül igyekszik további kedvezményeket elérni a munkaadónál, így még hatékonyabb a rendszer.

Az osztrák modell rendkívül erős védelmet nyújt a munkavállalónak – véli Horváth Csaba, a Magyar Szakszervezeti Szövetség Vas megyei vezetője -, majd megjegyzi, ettől még itt Magyarországon nagyon messze vagyunk. Nem csupán azért, mert ott a legkisebb nettó havi munkabér 1400 euró, amit most emelni akarnak, meg hogy a szakképzett burkoló megkeresi a 2300, a kőműves a 2700 eurót, hanem mert más a bánásmód, a munka megbecsülése, és ha valakit sérelem ér, van hova mennie. A dolgozókkal szemben elkövetett jogtalanságok kezelése közt égbekiáltó a különbség a két ország között. Nem tűrik, hogy a munkaadó anyagi nehézségei miatt valaki két hónapig várjon a fizetésére. A magyartól nagyon messze eső osztrák szemlélet ugyanis az, hogy mások hibájából a munkavállaló életminősége ne romoljon. Amennyiben ez mégis előfordul, és a dolgozónak hiányzik a pénze, a munkáskamara a jogvédelmi alapból fizet, aztán behajtja a cég tartozását. Emlékeztetett arra is, hogy Ausztriában a munkaviszony szabályozása nem a munka törvénykönyve, hanem egymástól eltérő kollektív szerződésekkel történik. A munkaadói oldal a szakszervezettel több száz megállapodást köt, hogy valamennyi ágazatra és tartományra megfelelő szülessen. Így a foglalkoztatottak közel 95 százaléka a kollektív szerződések hatálya alá tartozik.

A jó példát érdemes lenne követni – jelentette ki Horváth Csaba. A szakszervezeti vezető azonban nem bízik abban, hogy nálunk belátható időn belül előrelépés következik be a munkavállalói jogok érvényesítésében. Borúlátó, mert nem elég, hogy hiányzik a magyar munkáskamara, a szakszervezet sem képes erőt felmutatni. Amíg Magyarországon a 4,4 millió munkavállalóból az öt szakszervezeti szövetségnek mindössze 450 ezer tagja van, addig Ausztriában a 3,4 millió dolgozóból az egyetlen szakszervezeti szövetségben 1,4 millió a tagok száma. Ebből jól látszik, hogy idehaza nincs összefogás, mindenki a maga útját járja, és nem veszi észre, hogy tragikus a helyzet. Az osztrákok szervezettsége majdnem eléri az ötven százalékot, a miénk pedig tíz százalék körül mozog.

Az elmaradt munkabéreket is behajtják
Az Osztrák Szakszervezeti Szövetség 2004 óta tart magyar nyelvű ingyenes tanácsadást a határ két oldalán, amelyet Ausztria, Burgenland tartomány, és az unió is finanszíroz. Erre továbbra is nagy az igény – tudtuk meg Dallos Bertold projektvezetőtől. Hiszen a bejelentett több mint 81 ezer ausztriai magyar munkavállaló negyede Burgenlandban dolgozik. Szinte naponta találkoznak velük, amikor munkajogi kérdésekben, adózási és szociális ügyekben felvilágosítást kérnek tőlük. Gyakori, hogy nincsenek megfelelően bejelentve, nem kapnak fizetést, esetleg nem annyit amennyi jár nekik. Az sem ritka, hogy hiába várnak a 13., továbbá a 14. havi munkabérükre, a túlórapótlékra, vagy más járandóságra. A tapasztalat az, hogy a többség csak akkor kér tanácsot, amikor már munkajogi vitába keveredett a munkaadóval. A tartozásokat nézve a vendéglátásban, a mezőgazdaságban és az építőiparban aggasztó a helyzet, a magyarok pedig nagyrészt ezekben az ágazatokban dolgoznak. Tavaly például a mintegy 5300 panaszosnak a szakszervezet és a munkáskamara együtt körülbelül 12 millió euró rendezetlen munkabérét hajtotta be, ami a szervezet segítsége nélkül nem ment volna.

Osztrák kamara védi a magyar munkást

Soproni H. Lajos írása a Népszavának
Publikálás dátuma
2017.02.27. 06:22

Szokás lett rabszolgának nevezni az Ausztriában dolgozó magyarokat, főként Nyugat–Magyarországon. Az kétségtelen, hogy sokan végeznek olyan munkát, amire az osztrákok nem kaphatók. Az is igaz, hogy olykor a tudatlanságuk miatt sokan pórul járnak, ám aki nem feketén dolgozik, az a bajban komoly segítségre számíthat. A hazai szakszervezetek irigykedve figyelik a "sógorék" szervezettségét.

Itthon hiába futok a pénzem után, aki nem akar fizetni, megteheti – panaszkodik Böjthe Csaba asztalos. Szerinte az építőipari cégek tartozását nemigen lehet behajtani. Mire egy ügy eljut a bíróságig eltűnnek, megszűnnek. Kár is próbálkozni, csak felesleges pénzkidobás az egész - tette hozzá. Ebből elege lett, ezért Ausztriában keresett munkát, ahol nem hagyták, hogy kiszúrjanak vele. Beépített bútorokat készített, a megrendelő elégedett volt, de kevesebbet akart fizetni, mint amiben megállapodtak. Emiatt panaszt tett a Munkáskamaránál, ahol igazat adtak neki, és hozzájutott a pénzéhez, amiről egyébként lemondhatott volna.

Rácz Róbert a kialkudott órabérét nem kapta meg attól a felső–ausztriai cégtől, amelyiknél havi 2600 euróért lakatos. Ott egy ilyen ügy elintézése nem évekig, hanem legfeljebb egy-két hónapig tart – állítja. Mivel nem beszélt németül a kamaránál jogászon kívül tolmács is segített neki abban, hogy ne csökkenjen a nettó órabére, amit a munkáltató egyik hónapról a másikra egyoldalúan megváltoztatott. Azóta minden lehetséges munkahelyén elővigyázatos, előbb előszerződést köt, majd felkeresi a Munkáskamarát, ahol ellenőrzik a céget, a megállapodás tervezetét, és útmutatásokkal is ellátják, hogy megóvják az átveréstől.

Az osztrák példák jól mutatják, hogy milyen a valódi érdekképviselet, valamint azt is, hogy a munkavállalók jogvédelmének magyarországi és ausztriai modellje között mekkora a különbség. Elég azt kiemelni, hogy az osztrák Szövetségi Munkáskamarának nincs magyar megfelelője, holott fontos szerepet tölt be a jogérvényesítésben. Ezért akinek Ausztriában munkaviszonya van, annak kötelező tagként belépni a kamarába, amely meghatalmazás esetén törvényes képviselő lehet munkaügyi vitákban és peres eljárásokban. A szakszervezet a kamara által kiharcolt jogokon felül igyekszik további kedvezményeket elérni a munkaadónál, így még hatékonyabb a rendszer.

Az osztrák modell rendkívül erős védelmet nyújt a munkavállalónak – véli Horváth Csaba, a Magyar Szakszervezeti Szövetség Vas megyei vezetője -, majd megjegyzi, ettől még itt Magyarországon nagyon messze vagyunk. Nem csupán azért, mert ott a legkisebb nettó havi munkabér 1400 euró, amit most emelni akarnak, meg hogy a szakképzett burkoló megkeresi a 2300, a kőműves a 2700 eurót, hanem mert más a bánásmód, a munka megbecsülése, és ha valakit sérelem ér, van hova mennie. A dolgozókkal szemben elkövetett jogtalanságok kezelése közt égbekiáltó a különbség a két ország között. Nem tűrik, hogy a munkaadó anyagi nehézségei miatt valaki két hónapig várjon a fizetésére. A magyartól nagyon messze eső osztrák szemlélet ugyanis az, hogy mások hibájából a munkavállaló életminősége ne romoljon. Amennyiben ez mégis előfordul, és a dolgozónak hiányzik a pénze, a munkáskamara a jogvédelmi alapból fizet, aztán behajtja a cég tartozását. Emlékeztetett arra is, hogy Ausztriában a munkaviszony szabályozása nem a munka törvénykönyve, hanem egymástól eltérő kollektív szerződésekkel történik. A munkaadói oldal a szakszervezettel több száz megállapodást köt, hogy valamennyi ágazatra és tartományra megfelelő szülessen. Így a foglalkoztatottak közel 95 százaléka a kollektív szerződések hatálya alá tartozik.

A jó példát érdemes lenne követni – jelentette ki Horváth Csaba. A szakszervezeti vezető azonban nem bízik abban, hogy nálunk belátható időn belül előrelépés következik be a munkavállalói jogok érvényesítésében. Borúlátó, mert nem elég, hogy hiányzik a magyar munkáskamara, a szakszervezet sem képes erőt felmutatni. Amíg Magyarországon a 4,4 millió munkavállalóból az öt szakszervezeti szövetségnek mindössze 450 ezer tagja van, addig Ausztriában a 3,4 millió dolgozóból az egyetlen szakszervezeti szövetségben 1,4 millió a tagok száma. Ebből jól látszik, hogy idehaza nincs összefogás, mindenki a maga útját járja, és nem veszi észre, hogy tragikus a helyzet. Az osztrákok szervezettsége majdnem eléri az ötven százalékot, a miénk pedig tíz százalék körül mozog.

Az elmaradt munkabéreket is behajtják
Az Osztrák Szakszervezeti Szövetség 2004 óta tart magyar nyelvű ingyenes tanácsadást a határ két oldalán, amelyet Ausztria, Burgenland tartomány, és az unió is finanszíroz. Erre továbbra is nagy az igény – tudtuk meg Dallos Bertold projektvezetőtől. Hiszen a bejelentett több mint 81 ezer ausztriai magyar munkavállaló negyede Burgenlandban dolgozik. Szinte naponta találkoznak velük, amikor munkajogi kérdésekben, adózási és szociális ügyekben felvilágosítást kérnek tőlük. Gyakori, hogy nincsenek megfelelően bejelentve, nem kapnak fizetést, esetleg nem annyit amennyi jár nekik. Az sem ritka, hogy hiába várnak a 13., továbbá a 14. havi munkabérükre, a túlórapótlékra, vagy más járandóságra. A tapasztalat az, hogy a többség csak akkor kér tanácsot, amikor már munkajogi vitába keveredett a munkaadóval. A tartozásokat nézve a vendéglátásban, a mezőgazdaságban és az építőiparban aggasztó a helyzet, a magyarok pedig nagyrészt ezekben az ágazatokban dolgoznak. Tavaly például a mintegy 5300 panaszosnak a szakszervezet és a munkáskamara együtt körülbelül 12 millió euró rendezetlen munkabérét hajtotta be, ami a szervezet segítsége nélkül nem ment volna.